Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-18 / 29. szám

915 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 916 hogy szeressétek egymást, mint Isten szeretett minket. És fogadjátok erre főpásztori áldásomat, hogy Isten szent lelke erősítse meg e szent szövetséget, melyre ma léptünk. BELFÖLD. A „Bethezda" nevű kórház 18-ik évi tudósítása 1885-ről. Tizenkilencedik éve annak, hogy a budapesti német ref. leány egyház megalapította »Bethezda« nevű kórházát, mely ezen idő alatt diakonissza-intézetté is fejlődött s melynek mult évről szóló tudósításához fűzzük gondolatainkat. Kezdetben egyelőre ezen ref. egyház betegeire való tekintetből létesült e kórház; mert ezen egyház nemcsak az egészséges, hanem a beteg híveket is kivánfa gondjai alá venni és kiszolgálni. Ennek kivitelére pedig keresztyénibb eszközt nem választhatott, minthogy a női diakoniát ültette át hazánk földébe, Kaiserswerthből a Rajna melléki áldott diakonissza-intézetből, mint anyaintézetből, hozván ide ápoló nővéreket, kik a testtel együtt a lelket is ápolás alá veszik az evangyéliom üdítő erejével. Legyen áldott az a lélek s a vele tartó testület, melynek ily gondolata támadt a szenvedő emberiség javára 1 Ezen kettős ápolás keresetté tette ezt az intézetet, mely az osztrák-porosz háború folytán Budapestre hozott sebesültek önkénytes ápolása által lett tágabb körben ismeretessé és népszerűvé. Mult évben pedig, mint kiállító az országos budapesti kiállításon a nyilvános közegészségügy iránt elért eredményeért a nagy haladási éremmel lett kitüntetve. Ezeket tudva, méltó kérdezni: mi tartja fenn ez intézetet ? Röviden felelhetjük : a keresztyén felebaráti szeretet. Mert Bethezdát nem tartja fenn egyesület, mint pl. az országos protestáns árvaházat, csupán azon egyének, kik önkénytes adományaikat rakják le a szeretet oltárára. Fenntartják ez intézetet azon alapítványok, melyeket évről-évre tesznek azok, kik ingyenes ápolhatás végett szabad ágyahat állítanak. Állítottak pedig ilyeneket külföldiek, kik már eddig is németországi, svájci, skótországi illetőségű betegek számára Bethezdában ingyenes ápolást biztosítottak s így a hazájától távol lévő beteg honfiaik számára az otthonnal vetekedő enyhelyet szereztek. Ezeknek nyomába léptek, kik vasúti hivatalnokok, főiskolai tanulók, angolok, németalföldiek, franciák, osztrákok, amerikaiak és dánok részére hasonló betegágyak alapításán fáradoznak. Jól esik értesülnünk, hogy hazánk 29 vármegyéje is tett már le adományokat szabad ágyak alapítása céljából. Névsoruk e következő : Győr, Tolna, Szabolcs, Pest, Heves, Sopron, Somogy, Borsod, Zemplén, Vas, Komárom, Bihar, Sáros, Szepes, Temes, Csongrád, Gömör, Hont, Bars, Bács, Ugocsa, Torontál, Nyitra, Pozsony, Fehér, Mármaros, Zólyommegye és Erdély. Ezek sem érték még el a 3000 frtnyi összeget, a mennyi egy szabad ágy megalapításához szükséges s azért meglévő adományaik szaporítandók, de a mely megyék e névsorban nem foglaltatnak nagyon szépen illenének abba bele s óhajtandó, vajha minden megyének szabad ágya lenne Bethezdában. Ugyanily szabad helyeket kezdeményeztek gyermekek és aggok részére 1334 frttal. Fenntartják az intézetet még azon havonkénti 50 kros előfizetési pénzek is, melyeknek három éven át folytatott befizetésével az előfizető, betegség esetén, szabad ápolást biztosíthat a maga számára. Fenntartják az intézetet az ápolási díjak, melyek lehető mérsékelten, napjára 70 krajcárban számíttatnak. Mindenek felelt azonban biztosítják az intézet fennállását : Az intézet elöljárósága és a diakonisszák, mint betegápolók. Áz intézet jelenlegi elöljáróságát képezik Köenig Rudolf lelkész, Moody Endre lelkész, dr. Bakody egyet, orvostanár, Biberauer Tivadar vasúti felügyelő, Hornung S. és a diakonissza főnökné TFe^n Zsófia. Az intézet egészségügyi és diakonissza-képzési eredménye nyilt bizonysága az elöljáróság kitűnőségének. A mi azonban az intézet munkabiróságát megakaszthatja, az a diakonisszák kis számában rejlik. Ily intézet csakis ugy virulhat, ha minél több új diakoniszszát képezhet ki a kórházi és városi szolgálatra. Kívánatos, hogy a külföldi diakonisszák mellett hazai erők képeztessenek a diakonisszaság magasztos hivatására. De honnan kerüljenek ezen új erők ? Csakis hazánk prot. egyházainak leányai és özvegyasszonyai közül. S ezért csakis a hazai protestáns lelkészeken múlik, ha híveiket Bethezdával és a diakonissza-intézménynyel meg nem ismertetik. Hány nő van, ki alkalmazást keres és kevésbé megfelelő állás elfogadására szorul, mint a diakonisszaság, mely holtig való ellátás mellett legtisztesebb keresztyéni állást képez. Ha arra való nők vállalkoznak a vörös-kereszt-egylet szolgálatára, akkor egyházunk iránti szeretetből még sokkal inkább vállalkozhatnak a patriarchalis diakonissza hivatalra Bethezdában. E hivatalból ki is lehet lépnie, esetleg férjhez is lehet mennie az illetőnek és a midőn egyházunkat szolgálja, egyszersmind a hazának is tesz hasznos szolgálatot. Kérve-kérjük a lelkésztársakat, hogy lehetőleg küldjenek Bethezdába próbanővéreknek való leányokat vagy özvegynőket. A Budapest városligetében létező intézet közli a fölvételi feltételeket a tudakozókkal. A lelkésztársakat az erről való gondoskodásra felkérjük azért is, hogy a diakonisszaság, mely jelenleg már a szomszéd Ausztriában is be van hozva, hazánkban is újabb lendületet vegyen és mivelhogy Bethezda jelenleg épen ily újabb erők hiányával van. Diakonisszák nélkül e szép intézmény fenn nem állhat, még a legjobb igazgatóság mellett sem. Tartsuk meg pedig, a mi a mienk, hogy senki el ne vehesse koronánkat 1 1885-ben, háború esetére, az osztrák-magyar államvasút budapesti pályaházában felállítandó tábori kórház kezelésével megkináltatott Bethezda s ez iránt meg is egyezett a vörös-kereszt-egylettel. A betegek száma 512 volt. Ezek közül meggyógyult 112, meghalt 45. Az ápoltak közt volt 315 magyarországi, 112 osztrák, 59 németországi, 17 svájci, 4 olasz s egy-egy francia, angol, dán és afrikai, kik vallásra nézve 312 kath., 182 protestánsra, 16 zsidóra és 1 mohamedánra oszlottak. Ingyen, szabad ágyakon ápoltatott 95, előfizetés mellett63, ápolási napidíj mellett 353. Az ápolási idő 13,558 napra rúgott. Az ápolási napok száma is mutatja, mennyibe voltak a diakonisszák igénybe véve a kórházban s hogy e miatt a városban csupán 2 családnál végezhettek ápolást. A nővérek hiánya miatt pedig, az annyira fontos városi ápolást abba kellend hagyni, ha új erők nem lépnek az intézetbe. A tolnai szabad ágyra befolyt néhai Zsivora György 53