Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-17 / 3. szám

81 82 képen a többi hatóságok egész német birodalomban, még az egyházi fejedelmek is, vonakodtak a bul'a kihirdetésétől A pápai követ Girolamo Aleander, ki a német birodalom felé közeledő császár elébe német alföldre ment, a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudott attól egy, a bullát támogató császári rendeletet kieszközölni, mert a császár véleménye szerint egy ilyen rendelet a választó fejedelmek megegyezése nélkül érvénytelen lehetne, és mert más felől a császárnak tekintettel kellett lennie a szász választóra is, kinek ugyszólva koronáját köszönhette. A mi a császárt, 5-ik Károlyt, személyesen illeti, ő hű fia volt a katholikus egyháznak és igy kész szolgája a pápának, azonban őt első sorban mindig a politikai érdekek vezették. És ő nagyon ügyes politikusnak mutatta be most első ízben is magát, midőn egyrészről a pápa kívánságának engedett, megengedvén Luther iratainak elégetését német alföldön s úgyszintén a mint német országba jött Kölnben és Mainzban; és másfelől a szász kurfürst azon kívánságának is eleget tett, hogy Luther ne Ítéltessék el kihallgatatlanul, midőn ahhoz 1520 november 28-ikán Oppenheimból levelet intézett, hogy Luthert hozza magával a birodalmi gyűlésre.1

) A szász választó, bölcs Friedrich, nem volt lutheránus a későbbi értelemben, és nem is akart ilyennek feltűnni. O, egyes erkölcsi hibái dacára, mélyen érző vallásos kedély volt. Mint a kor jobbjai, ugy ő is látta a számtalan egyházi visszaéléseket és akart is reformot, de bizonyára a pápa tekintélyének, mint az egyház feje és egysége képviselőjének, csorbítása nélkül. Ebben egyezett ő a római udvar azon vak híveivel, kik miután Luther a pápaságot magát támadta meg, neki a legnagyobb ellenségei lettek, holott másképen reformot ők is akartak s eleinte Luther fellépését ők is méltányolták. A szász vá'asztónak azonban különös érdekei is hozták magukkal, hogy Luthert pártolja. Először is Luther az ő féltett wittembergi egyetemének volt professora, kinek hírneve alatt az egyetem nagy virágzásnak indult és félni lehetett, hogyha ő eretnekittetik, az egyetem is eretnekség hírébe jut s lehanyatlik ; és aztán másodszor hízelgett is neki, hogy ez az ember, kinek hírneve németország minden zugát betöltötte, az ő tartományának szülötte. Ez okokból ő lehetőleg semlegesen tartva magát, hogy különösen a pápai pártnak semmi gyanúra ne adjon alkalmat, igyekezett, a hol lehetett, Luther ügyének használni. Most is, hogy még a szinét is elkerülje annak, mintha Luther az ő pártfogoltja volna, válaszolt a császárnak Alstet-ből 1520 dec. 20-ikán, alattvalói hó dolattal kérve azt, hogy őt ez alkalommal kegyelmesen kímélje meg azon megterheléstől, hogy ő Luthert magával Wormsba vigye, és ha ő azt elmulasztja ne vegye rosz néven.2

) A szász kurfürst ezen levele azonban már felesleges volt A császár épen ugyanazon nap, melyen a szász választó fejedelem neki mentegetődzőleg válaszolt, tehát 1520 december 20 ikán egy második levelet irt a szász kurfürstnek, melyben kéri őt, hogy Luthert ne hozza magával. Az okadatolásmód, hogy miért ne ? nagyon figyelemre méltó, mert elárulja a habozó ide-oda kapkodást. Ugyanis először az van mondva, hogy ne hozza Luthert magával, mert ő a pápa által ki van átkozva s igy mindazon helyek, melyeken ő keresztül jön, interdictum alá esnek; és azután a levél végén mégis az áll, 1) A levél található Ernst Salamon Cyprián D. »Georgii Spalatini Annales Reformationis oder Jahrbücher von der Reformation Lutheri, aus dessen Autographo ans Licht gestellet.< 2) A levél található Ernst Sal. Cyprián : »Georg ii Spalatini Annales stb.c hogyha a kurfürst magával is hozza Luthert, ne hozza be Wormsba, hanem hagyja Frankfurt am Mainban vagy valamelyik közeli mezővárosban.1

) Luther meghívásának e visszavonása bizonyára teljesen a pápai követ, Girolamo Aleandernek a munkája, ki nem csak Chievres-vel, a a császár egykori nevelőjével és mostani tanácsosával, személyesen értekezett, Luther jövetele ellen, kivéve az esetet, ha előbb mindent visszavon, hanem a mellett a német államtanácsban is egy másfél óráig tartó beszédet tartott a Luther tévedéseiről,2

) és több izben tiltakozott a világi hatóságnak e dologba elegyedése ellen, melyre nézve már az egyedül illetékes bíróság, a pápa kimondta ítéletét. Aleanderről különben megjegyezhetjük, hogy ő kiváló typusa volt egy jó pápai követnek ; világ- és emberismerő, minden alkalmat felhasználni tudó, fáradhatlan, világfi és egyszersmind a tudományokban otthon lévő tudós. Mellesleg megemlíthetjük itt, hogy Luther meghívásának visszavonása általános elégedetlenséget szült a német biodalomban, úgyhogy Aleander már 15 21 febr. 6-án irt levele mellett egy röpiratot és néhány rómaellenes cikket küldhetett Rómába. Luther Wormsba való meghívásának visszavonulásával bevégződött a wormsi események előjátéka. A pápai követ, Aleander, véleménye szerint azonban ezzel az egész ügy be volt végezve. O már csak a Luther e leni császári rendelet kieszközlésén működött. A pápa, X. Leo, Rómából 1521 január 18-ikán levelet irt a császárhoz, melyben először is kijelentve, hogy neki, mint az Ur szőllője őrének, kötelessége azt a tövisektől tisztitni s ezért kárhoztatta a Luther eretnekségét is, megdicséri a császár eddigi buzgalmát és kéri a további hasonló irányú működést.3

) Azonban a dolog nem ment olyan könnyen, mint a pápa és követe gondolták. A császár folytonosan ragaszkodott azon feltételéhez, hogy a császári rendeletnek az összes birodalmi rendek beleegyezésével kell kimennie, mert csak ugy lesz erdménye. A császár ezen hatarozott akarata idézte elő az események további láncolatát. A wormsi birodalmi gyűlés ünnepélyes megnyitása 1521 január 28-ikán történt. Hanem a megnyitás után a komoly tanácskozások helyett a különféle ünnepélyességek váltották fel szakadatlanul egymást. Január 28-tól február 13-ikáig nem volt egyetlen egy közgyűlés sem, mint a frankfurti követ, Philipp Fürstenberger, a frankfurti tanácsnak írja. Azonban a római udvar és annak kötelességét érző követje, Aleander, nem aludt. Ezek teszik az első lépést az események tovább fejlesztésére. Február 10-ikén (1521) kapott Aleander Rómából egynéhány brevét, a császárhoz és egyes kitűnőbb személyekhez, egy bullát Luther ellen (és 400 dukátot); és kinyerte az engedélyt egy beszéd tartására a rendek előtt,4

) a mi meg is történt, minden akadály félreháritásával. 1521 február 13-ikán. Mint Fürstenberger irja február 14-ikéről: »Tegnap, jóllehet lovagjátéknak kellett volna lenni, és a császár kendője már ki volt füg-') A levél található Ersnt Salamon Cyprián D. : >Nützliche Urkunden zur Erláuterung der ersten Reformationsgeschichte.« 489-dik oldal s tov. 2) Aleandernek e dec. közepéről (a napot biztosan nem lehet tudni) kelt levele található Dr. Pr. Theodor Brieger: »Quellen und Forschungen zur Geschichte der Reformation. Aleander und Luther 1521. Die vervolstándigten Aleander Depeschen nebst Unter?uchung iiber den Wormser Rtichstag.« Egyáltalában már most megjegyezhetjük, hogy Aleander leveleire nézve teljesen Briegernek e művét használtuk és az ő keltezéseit fogadtuk el. 3) A levél található Kari Eduárd Förstemannn: »Neues Urkundenbuch zur Geschichte der evangelischen Kirchenreformation.< 1. köt. 27. oldal. 4) Aleander levele febr. i2-ikéről;

Th. Brieger: >Qaellen stb.« 6