Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-11 / 28. szám

869 870 zunk iránt, készséggel fogná támogatni szervezkedési törekvésünket, sőt remélhető, hogy miután az államkormányzatban ez idő szerint protestáns férfiak is vesznek részt, ezek részéről meleg pártfogásra fogunk találni. Már ezen kedvező körülmény is kell, hogy arra ösztönözze egyház-egyetemlinket, hogy sürgősen vegye tárgyalás alá a zsinat kérdését s lépéseket tegyen arra, hogy az mielőbb megtartható legyen. De eltekintve ezen kedvező körülménytől, már maguk az egyházunk jelenlegi szervezetében létező hiányosságok s rendezésre váró állapotok is szükségképen megkövetelik a zsinati törvényhozás utján való szervezkedést. 2. Azt mondják, van egyetemes konventünk, mely bennünket képvisel egyiránt kifelé és befelé s pótolja a zsinat hatáskörét. Ámde az egyetemes gyűlés csak közigazgatási és nem törvényhozó testület s tulajdonképen maga is, szervezetben a szükséghez képest történelmileg fejlődve, csupán csak az usus alapján áll. 3. Azt mondják, hogy egyházkerületeink szervezve vannak s önkormányzatilag intézik ügyeiket. Igenis intézik, az egyik úgy, a másik amúgy. Az ügynevezett kerületi utasítások helyettesítik a törvényt, de a melyekben nincsen meg az egyöntetűség, hanem minden egyházkerület a maga számára készíti, módosítja, változtatja azokat, a mint jónak látja. Ez oly állapot, mely ev. egyetemünknek sem tekintélyt nem ád kifelé, sem rendszeres és egyforma eljárásra nem nyújt alkalmat befelé és igy csak a zsinat olvaszthatná egybe evang. egyházunkat erős, szentesített törvények által egyformán vezetett és kormányozott testületté. 4. Csak a zsinat utján juthatunk el egyöntetű perrendtartáshoz és fegyelmi eljáráshoz. Mert nemcsak, hogy hiányos és tökéletlen a mi fegyelmi szabályzatunk, mely a fenyítő eljárásnak egyes esetekre vonatkozó fokozatait nélkülözi s ez által a bíráskodást nehezíti, de kerületenként más és más gyakorlati eljárást tüntet fel. Hiszen csak nem rég fordult elő az az eset, hogy egy és ugyanazon egyén az egyik kerületben a papi hivatal viselésétől véglegesen eltiltatott, illetve tőle a felszentelés megtagadtatott, míg a másik kerületben minden nehézség nélkül felavattatott s a lelkészi hivatalra kibocsájtatott. 5. Csak a zsinat alkothatna egyöntetű és célszerű pap- és tanitó-választási szabályzatot az igazság és méltányosság alapján. Oly szabályzatot, mely a tehetséget és érdemet is tekintetbe venné s a mindinkább elterjedő választási viszszaéléseket, vesztegetéseket és korteskedéseket lehetőleg meggátolná vagy legalább korlátolná. 6. Csak zsinat hozhatna be a templomi és külső szertartások körül tapasztalható eltérések megszüntetésével, szertartásos utasítást, még pedig külön a magyar, a német és a szláv ajkú egyházak számára. Az a sokféle agenda és agendaellenség nem szolgál templomi és külső vallásos szertartásaink díszére. A hány egyház, csaknem annyiféle a szertartásos eljárás. A lelkész, ha a szomszédba megy szolgálatot tenni, előbb tudakozni kénytelen, hogy ^mi itt a szokás/ Ez oly abnormis állapot, melynek megszüntetése egyházi életünk kiáltó szükségét képezi. 7. Csak a zsinat segíthetne ínséges egyházaink, papjaink, tanítóink s az országos törvény követelményeinek megfelelni alig képes középiskoláink nyomorán. A gyámintézet, bár áldásosán működik, csak enyhítgeti az égető sebeket, gyökeresen gyógyítani azokat nem képes. Nekünk is közalap kell, milyet ev. reform, testvéreink teremtettek maguknak. Szegény sorsú híveink elég súlyos terhet hordoznak, a midőn saját egyházaik szükségleteit fedezik, papokat, tanítókat, fizetnek, templomokat, elemi iskolákat, építenek és fenntartanak, esperességi és kerületi pénztárakba évi illetékeket fizetnek. Nem volna méltányos dolog, hogy ezen kívül a középiskolákat is ők maguk tartsák fenn. Közmegadóztatás kell nekünk s ennek alapján közpénztár, oly egyetemes alap, melyhez minden tagja evang. egyházunknak hozzájáruljon. 8. Végre csak a zsinat volna arra hivatva, hogy módot találjon az egyház rokkant hivatalnokai vagy azok özvegyei és árvái ellátása vagy nyugdíjaztatására. Nem illő dolog, hogy az egyház-egyetem e tekintetben mitsem tesz. A kerületi, esperességi özvegy- árva-intézetek csekély segélyt nyújthatnak, ezt sem a hálás egyház adja hű szolgáinak vagy azok családjának, hanem legnagyobbrészt a papok maguk adják azt maguknak, a mennyiben ezen intézetek tőkéi az élő és működő lelkészek, nélkülözés és lemondás közt megtakarított filléreikből alakulnak. Nem szükséges még több részlettel indokolni a zsinat szükségét és ha még felemlítjük azoknak aggodalmát, kik attól tartanak, hogy a zsinat könnyen dogmatikai villongásokra adhatna alkalmat s ezeknek ellenében hivatkozunk az e tekintetben békés lefolyású evang. reform, debreceni zsinatra; akkor ugy véljük, eléggé ajánlhatóssá tettük a zsinattartás szorgalmazásának ügyét arra, hogy tisztelt hitrokonaink teljes buzgósággal karolják fel az ügyet, közegyházunk elvitathatlan javára. A pestmegyei ág. hitv. evang. esperesség nevében : Földváry Mihály, Láng Adolf, esperes, felügyelő. főesperes.