Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-27 / 26. szám

52 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 776 fejnek, mely a másfél hónap múlva történendők alapján itél és határoz. Ez az esperes ur »Válasz«-ában felhozott két eset tehát semmiképen sem bir bizonyító erővel Sz. K. ur »jószi\ űsége« mellett. De nem bir ilyennel a többi sem, mert 2. Ha csak jószivének sugallatát követve s nem bizonyítványaim és az esperesi bizonyítvány alapján ajánlott engem Sz. K. ur az első helyeni kijelölésre: ugy ő ez esetben is a törvényellenes cselekedetet követte el, amit már egyszer egy másik kijelölésnél elkövetett. (Lásd a »Sz. E.« mult évi illető számait). Hanem, minthogy az én bizonyítványaim olyanok, hogy azoknak alapján esperesi szerető szív nélkül is lehet, sőt kell is engemet első helyen ajánlani a kijelölésre : ez a »felhozott eset« sem bir itt bizonyító erővel Sz. K. ur jószívűsége mellett. Egyébbiránt kötelességem itt, az igazság érdekében kijelenteni, hogy az én pályázatom elfogadásáért hálás köszönettel tartozom Sz. K. urnák, mert én nem azért palyáztam Gyantára, mintha (amint esperes ur állítja) május és junius hónapokban tetőpontján állott volna itt a forrongás s igy tanácsos volt nekem Ágyáról Gyantára menekülni, hanem én csak azért pályáztam, mert meg akartam győződni affelől, hogy vájjon nem azért kisérlelte-e meg esperes ur a K. I.-féle ügyben a békéltetést, mert O ugy volt meggyőződve, hogy a K. I. által benyújtott panasz egyházi közérdeket sért. Esperes urnák szabad volt ilyen meggyőződésben lennie s ez esetben csakugyan nem tartozott ő a békéltetést megkisérleni. Igy okoskodtam: ha a fegyelmi vizsgálatnak esperesileg töitént elrendelése után nem záratik el előttem a pályázás utja : maga esperes ur tesz tanúbizonyságot amellett, hogy az ellenem beadott vádpanasz nem sért egyházi közérdeket, tehát O kegyelme megsértette a törvényt, mely rendeli, hogy az esperes (ha a beadott vádpanasz egyházi közérdeket nem sért) tartozik a békéltetést megkisérleni. Ezért vettem én vissza a pályázatot, mihelyt értesültem, hogy ki vagyok jelölve. Ez esetben azonban nekem (célomhoz képest) tökéletesen elég lett volna az is, ha csak elfogadtatott az én pályázatom. Az első helyeni kijelölés tehát nem volt reám nézve olyan különös esperesi szívesség, amit meg köszönni tartoztam volna. (Vége köv.) Nagy Sándor, ev. ref. lelkész. KÜLFÖLD. Az üdv hadseregéről. A »salvation army«, e különös angol szekta, melyről napjainkban egyházi és politikai lapokban gyakran tétetik említés, mult hó végén nagy nemzetökzi congressust tartott Londonban. Az üdv hadserege alig lépett életének második évtizedébe. Angol földön, angol agyban született és nőtt meg. Booth, az üdvgenerális szervezte a szektát, többnyire methodista és baptista nevelésű s az alsó néposztályhoz tartozó egyénekből. Dogmáiban alig különbözik a többi methodista-baptista felekezetektől, de rítusa annál sajátosabb. Erős missziói meggyőződése van s egyedül igaznak vélt vallása terjesztésére katonai szervezettel bir. Nem erőszakkal, de a feltűnés és keresettség minden eszközeit alkalmazva terjeszti hitét. Hiveit katonáknak nevezi és katonailag szervezi. Vannak tábornokai, ezredesei, kapitányai és hadnagyai, kik fölött Booth a hadvezér katonai szigorral és hatalommal uralkodik. Van külön zenekaruk, a »salvation band«, melynek gyűléseiken, templomaikban és utcai meneteikben kiváló szerep jut. A felekezetnek saját lapja is van, mely »War cry« (Harci riadó) cím alatt hetenként kétszer jelenik meg, s a »meeting«-ek alkalmával buzgón árusittatik és nagy keletnek örvend. »Vér és tűz« című rovatjában harci tudósítás alakjában kimerítően közli a kapitányok vagy ezredesek fényes győzelmeit a hitetlenek fölött és büszkén jegyzi föl azok neveit, kiket sikerült a szentügynek megnyerni. Nagy súlyt fektet a nők és gyermekek megnyerésére, mi célból azoknak a férfiakkal teljesen egyenlő jogot ad, buzgóságuk szerint kapitányi, ezredesi és még főbb rangra emeli őket. A gyermekek megnyerése végett nagy gyermekünnepeket rendez, hol pompásan meguzsonáltatja a kis »üdvjelölteket« és szent énekekre oktatja őket. Templomai szinházszerűen épiilt egyszerű faalkotmányok, melyeknek padjaik és karzatjaik, kivált gyii'és alkalmával zsúfolásig megtelnek . Fiatal leányok, asszonyok, gyermekek, férfiak, ifjak és aggastyánok látogatják istenitiszteietjeiket, különböző, de leginkább az alsóbb társadalmi osztályokból. Van köztük számos beavatott, üdvözült tag, de igen sok, gyakran több az olyan, kit kíváncsiság és bamulási vágy visz oda. A felekezet költségeinek fedezésére minden belépő egy pennyt (5 krajcár) fizet a bejáróknál elhelyezett pénztárnál és a »templom«-ban egyenruhás leánykatonák által kijelölt padban foglal helyet. — Benn harsogó zene hangzik föl, mialatt a középen felállított emelvényen megjelenik egy hadnagy és jelt ad az éneklésre. A tulajdonképi istenitisztelet imából és beszédből áll. Beszédjeik szabadon választott tárgyról, szabad és heves előadású rögtönzések. Tartalmuk vallás-erkölcsi kérdések fejtegetése, társadalmi bajok feszegetése és erős polémia az iszákosság és a szocialismus ellen. Hévvel beszélnek, élénk gesztus kiséretében, angolos anekdotákkal fűszerezve az előadást. Beszélni nőknek is szabad s mint mondják, a nők között nem ritka a valóban jó szónok. Szabályaik értelmében egy részeges ember megtérítése, vagy egy szocialista megnyerése mindjárt hadnagyi rangra emeli a közkatonát, legyen az férfi, vagy nő. A kit a hadsereg tagjává avatnak, azt újra megkeresztelik és újjászületettnek nyilvánítják. A hadseregnek minden ember tagja lehet, akár férfi, akár nő, ha bűnvallást tesz, erkölcsös életmódra kötelezi magát, a felekezet rendszabályait elfogadja és megkeresztelkedik. Az üdvhadsereg néhány év óta külföldön is nagy propagandát csinál. Svájcban, Franciaországban, Amerikában már számos követői vannak s Booth generálisnak saját leánya Booth őrnagy közelebbi tavaszon »Párisban nagy diadallal harcolt a hitetlenek ellen.« Az angol coloniákon : Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában már szintén vannak salutisták. A tél folyamában Svájc némely cantonának hatóságai egyenesen eltiltották a salutisták összejöveteleit, mert több helyen nagy kihágásokat és rendzavarokat csináltak. Ez a különös angol szekta Londonban az idén nagy nemzetközi congressust tartott. Az »Exeter-hall« óriás terme ritkán látott oly tarka barka ember-tömeget. Az európai continens és az angolföld egyenruhás salutistái mellett látni lehetett chinai, hindú, szingáliai, vörös indianus, néger és sok más nemzetiségű üdvkatonákat, férfiakat és nőket a föld minden részéből. A bevonulás, utcai menet és a megnyitó zene rendkívül impozáns volt: 5000 salutista ki lovon, ki kocsin, ki gyalog, 30 zenekar több száz zászló stb. vett bennök részt. Booth generális 49*