Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-17 / 3. szám

73 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 90 az az összeg is, melyet a gyámtárba bele öltünk. Sic vos non vobis melliíicatis apes ! Minden egyházmegyei gyámtár a környékbeli viszonyok között alakult, ki előbb ki később, s mindenik mathematicai problémán alapult és gyarapult: nem volna se igazságos se méltányos most már egyszerűen valamennyit egy conventi tollvonással elgázolni, hiszen valamennyi egyházmegye más-más adókulcs szerént tervezte gyámtárát, mind azt egy szabály alá vonni, illetőleg a hangyák épitményét felrúgni, elgázolni hatalom szóval lehetne, de az az eljárás se humánus, se méltóságos se alkotmányos nem lenne, hanem lenne conventi zsarnokság! Ám csináljanak hát fönt a conventen országos papi nyugdíjintézetet, tekintettel a mostani papság káplánkori körülményeire, ám csináljanak özvegyárva gyámintézetet, szintén tekintettel a mi kegyelem-évet szolgáló sanyarú körülményeinkre, de a meglevő gyámtárakat hagyják meg az egyházmegyék, és tanári egyletek kezein, abban az alakban, a melyben vannak. Az országos és egyházmegyei gyámtárak megférhetnek egymás mellett, a hét kövér tehenet ne nyelje el az egy sovány országos tehén ! Ugy hiszem nem nagy baj lesz * az, ha özvegyeink majdan kapnak segélyt az országos özvegy árva gyámtárból is, meg az egyházmegyeiből is. Annak az országos gyámtárnak majd lesznek or szágos segélyforrásai, lassan-lassan majd megnövekszik az is, ha egy általános moratorium vagy devalvatio bele nem krakkói, de azt a mi már meg van, ne adjuk oda annak, a mi még ezután fog születni és a minek nem mi, hanem nálunknál sokkal nagyobb urak parancsolnak. Megfizetjük az országos gyámintézetbe évjárulékainkat szívesen, csak hagyjanak meg annyit egyházmegyei autonómiánkból, hogy egy tractusbeli papság — mult jelen és jövő — egymást gyámolithassa! Nagy Ignác, kölkedi ref. lelkész, s az alsó-baranyabácsi egyházmegye gyámtárnoka. ISKOLAÜGY. Az 50. pont. A dunamelléki ref. egyházkerület mult októberi jegyzőkönyvének 50. pontjáról van szó, melyszerint a külső somogyi egyházmegye tanügyi bizottságának a német nyelvű népiskolai kézikönyvek tárgyában beadott jelentése szerint, a vallástanra a Polgár-féle kis káté német fordítása van használatban. A jelentés mellékletével együtt véleményadás végett áttétetett az egyházkerületi tanügyi bizottsághoz. Miután a Polgár-káténak végérája megkondult, mielőtt végkép eltemetnénk, jó lesz egy kissé bele tekintenünk. Én azt tartom legokosabb népiskolai tankönynek, mely a gyerek eszéhez van méive, annak nyelvén szól, s lehető legtöbb tantárgyat felölel. A mult junius végén helyetteskép iskola vizsgálaton levén, tapasztaltam, hogy a beremeni leányegyház érdemes tanítója a Gáspár-féle olvasó könyvből, sült szerb gyerekekkel feleltetett: magyar nyelvtan, földrajz, népisme, történelem, szám- és egészségtanból! ugy hogy gyönyörűség volt hal'gatni 1 Az ilyen tankönyv — nézetem szerint — jó és okos 1 de derék ember ám az a tanitó is, a ki ugy kitudja aknázni a tankönyvet 1 Miért volt jó tankönyv — mely szinte egy századig fenntartotta magát — a régi »Kis Tükör« ? azért mert a gyerek elméjéhez volt alkalmazva, és annyi tan tárgyat felölelt, hogy az okos és ügyes tanitó szinte feleltethetett belőle annyit, mint Derzsi ur 1 Es most azt kérdem : ennek a jó és okos tankönyvnek a helyét ma hány könyv pótolja? vagy hogy falusiasan szóljak : hány könyvet hord e helyett az egy helyett a gyerek a tarisznyában ? és tanul-e belőlük anynyit, mint abból az egyből?! Felelet: nem. A mi áll általában a tankönyvekre, az áll a val lástaniakra is. A mely könyvet a gyerek kezébe adunk, az olyan legyen, hogy a gyerek abból sokat tanulhasson, a vallásta ni könyv lehetőleg öleljen fel minden tantárgyat, mely odatartozik, mert különben oda jutunk, a hova jelenleg indultunk, hogy hordják a gyerekek a tarisznyában a hittani-, erkölcstani", confirmációi-, egészségtani, egyháztörténelmi-, bibliatörténeti-, bibliaismereti stb. stb. nagy csomag tankönyveket, el is szaggatják, és . . . nem tudnak belőlük semmit, a mint erről a mult nyáron nagy fájdalmas szomorúsággal meggyőződtem 1 igenis! 17 mond tizenhét is kólában voltam, két-két órát (néhol többet is, néhol a hol épen semmit se tudtak a gyerekek — kényte'enségből — kevesebbet) töltöttem minden iskolában, a tanitó eljárásába nem okoskodtam bele, hagytam őt a maga szokott módja szerint a gyerekekkel elbánni, nem kérdeztettem egyebet csak az olvasást, szám- és vallástani tárgyakat, csak hallgattam és jegyeztem ! s az eredmény az volt, hogy a mely iskolában az uj hit- és erkölcstani kézi könyvek vannak, ott a gyerek nem tudhat se a kézikönyv, se a magyarázat szerint felelni, a tanítók maguk is ötöltek — hatoltak — sültek-főtek pironkodtak; imádkozni pedig épen csak három iskolában tudtak a gyerekek 1 Hogy ne ? avagy nem emlékszik-e rá nt. szezkesztő uram, midőn egy tanítói értekezleten együtt voltunk, egy tanitó az uj hittani kézi könyvről tartván előadást, azt kérdezte tőlünk : miként magyarázza meg ő a gyereknek ezt a tételt: »a teljes irás Istentől ihletett« ?! Hiszen kérem, ha már olyan sokat megkívánnak ezektől a tanítóktól, különösen azt, hogy értelmesen tanítsanak ; jó, de azt már még se kívánhatják, hogy a naoa ygacprj métységeit és titkait magyarázzák a kis gyerekeknek, adjanak hát nekik olyan könyvet, a melyben egyszerűen, a tanitó készültsége, és a gyerek elméjéhez mérve, van előadva a dolog. Im, a vértesaljai traktus már repraesentált, hogy ő nem fogja tanítani az uj, nehéz és épen nem gyereknek való vallástani kézi könyveket 1 Én megvallom, követtem, a vértesaljai egyházmegyét, s a mint iskola vizsgálati körutamból megjöttem, nagy keserűséggel megírtam az esperesi hivatalba gyászjelentésemet az iskolák vallás-erkölcsi tudományáról, könyörögve kérvén, intézkedjék az egyházmegye legalább