Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-13 / 24. szám

759 apáik hitéhez eddigi őszinte ragaszkodásuknak, lassanként mégis elvesznek, sőt el kell veszniök az ev. egyházra nézve, ha még tovább is támogatás nélkül maradnak és a római egyházzal szemben védelem nélkül hagyatnak. Dacára idő-, erő- és pénzbeli áldozatainak, melyeket Luxemburg városi gyülekezete fordít a diaspora lelki gondozására, a legközelebbi nemzedék mégis el fog veszni az ev. hitre és a németségre nézve, ha nem sikerül ez országban még egy másik egyház megalapítása. Szükséges tehát mindenekelőtt, hogy Esch számára saját papihivatal állittassék fel, annál inkább, mivelhogy egy ev. templom felépítése utánra az államsegély is kilátásba van helyezve. E célra eddig begyült 7000 frank, de az épités (torony nélkül) legkevesebb 30,000 frankba fog kerülni. Oly templom, mely az egyházat méltóan képviselné, nem csupán az egyesek épülési helye, hanem egyúttal a veszélyeztetett protestántismus és németség erős vára is lenne. Vajha tehát a hiányzó 23,000 márka gyorsan befolyna, hogy a templom épülhessen ! Ezen óhajjal veszünk búcsút a luxemburgi nagyhercegség déli vidékén lakó derék ev. bányászoktól és hazautazunk, eltelve azon Ínséges állapotok benyomásaival, melyekbe kellett betekintenünk és eltelve egyletünk tehetetlenségének és gyengeségének érzetével, szemben azon óriási feladattal, melyet megoldania kell, de eltelve hálával is azért, mit az Úr ezen egylet által már eddig is tett. Való igaz, ha nem léteznék a G.-A.-egylet, kénytelenek volnánk azt megalapítani, mivelhogy mindinkább feltétlen szükségességnek bizonyul annak léte. Sőt csudálni való dolog, hogy azt már előbb is nem hívták életre. De volt neki mégis elődje, erre emlékeztet » Germersheim« alsó-pfalci városka, melyet hazatértünkben utunkba ejtünk. Germersheimben élt ugyanis a 19-ik század eleién Thomae S. C. nevű ev. lutheránus pap. Ez az akkori politikai viszonyok folytán hazájabeli Ínségessé lett evang. gyülekezetek felsegélésére rendezett gyűjtéseket és az ekként létrehozott »germsheimi pénztárU a corpus evangelicorum kezelése alá adta. Az 1801-ik évben volt e pénztárban 61,846 forint. A kurbadeni nyilatkozat e pénztárt az egész rajnai Pfalz tulajdonának jelentette ki, de a corpus evangelicorum 1805. márc. 26. tartott értekezlete elhatározta: »hogy a germersheimi és sobernheimi (hasonló célokra felállított más)pénztárak ugy tekintendők, mint Németország egyetemes ev. egyházának tulajdona, mely a corpus evangelicorum eddigi felügyelete és kezelése alatt hagyandó.« Ezen pénztárt tehát a G.-A.-e. elődének mondhatjuk s ennek legalkalmasabb jogutóda lett volna G.-A.-e. (Elbeszéli azután a szózat, hogy a német birodalom feloszlása után, miként foglalta le a bajor kormány e pénztárakat, melyek 1806-ban körülbelül 90,000 frttal bírtak ; hogy ezen alapot miként igyekezett Szászország, mint a corpus evangelicorum elnöke visszanyerni, de hogy az alkudozások sikerre nem vezettek. Ezután pedig ekkép végződik a szózat) : Ezen emlékezetreméltó tény foglalkoztatja a mi gondolatainkat annyira, hogy még álmunkban is, melybe a hosszú éjjeli menet közben merülünk, az ev. gyüjtőpénztárakkal álmodva, számolunk. Ha ti, kedves olvasók, a mi álombeli számadási példánkkal óhajtotok megismerkedni, akkor gondoljatok az ismeretes szabályra, mely szerint a tőke tőkésített kamatokkal együtt 20 év alatt megkétszereződik és szemléljétek a következő számokban : 1806: 90,000 frt, 1826: 180,000 frt, 1846: 360,000 frt, 1866: 720,000 frt, 1886: 1.440,0000 frt. Mennyire kápráztatják elménket e számok, de további álmodásra nincs idő, felkölt minket e kiáltás: »Lipcse — kiszállni!« Itthon vagyunk, utazásunk véget ért. Köszönet nektek, kik abban résztvettetek és legyetek, ha még nem volnátok azok, tettrekész munkatársai egyleti munkásságunknak. Bizony e szent munkának sokakra és sokra van szüksége, hogy eddigi terjedelmében előbbre vihessiik ; hogy pedig erősíthessük és a szükséghez képest kibővithessük, ahhoz még sokkal, de sokkal több kívántatik, tulajdonkép minden egyes evangélikusnak kellene a G.-A.-e. munkájában tanácscsal és tettel résztvennie. Ezt adja Isten, Jézus Krisztus a samaritánus kedveért, kinek dolgában fáradunk. Ámen. Közli: Láng Adolf. A vegyes házasságok kérdése Berlinben. Azt gondolhatná az ember, hogy a nagy német birodalom hatalmas fővárosában, hol a protestáns német császár palotája van, hol a régi Domkirchében vasárnaponkint a legfényesebb közönség, tábornokok, hercegek, miniszterek, sőt igen gyakran az uralkodóháznak tagjai is áhítattal hallgatják az ékesszóló Kőgel vagy az erőteljes Stöcker megrázó prédikációit, azon Berlinről, hol egymillió protestáns mellett csak 90,000 híve él a kath. , egyháznak : azt gondolhatná mondom az ember, hogy itt a vegyes házasságok miatt semmi interconfessíonálís j összeütközés vagy panasz elő nem fordul, vagy ha igen: akkor mindenesetre a kisebbségben levő katholikus félnek van oka veszteségről vagy elnyomatásról panaszkodni, S ime: egészen ellenkezőleg áll a dolog, az evangélikusoknak kell panaszkodni s óvintézkedésekhez nyúlni azon veszteségek miatt, melyeket az egyház a vegyes házas, ságok révén, a katholikusokhoz elcsábított proselitákban vagy eligérgetett gyermekekben szenved. Nem lesz felesleges e kérdéssel bővebben is foglalkozni; igen sok tanulságot rejtenek magukban az e tárgyban hangoztatott nézetek. Berlin egyik egyházmegyéje május hó 26-án tartá közgyűlését (itt Kreissynodenak nevezik) Dryander superintendens elnöklete alatt. Egyik legelső tárgy volt a vegyes házasságok ügye. Ugyanis 1885. október 27-én az egyiittiilő közzsinat (Generalsynode) a következő határozatot hozta : »Kéressék fel a főegyháztanács (Oberkirchenrath) hogy i-ör: utasítsa a király a consistoriumokat, hogy ezek mindazon alantas egyháztanácsokat (Gemeindekirchenrath), melyek az 1880. julius 30-ki törvényt meg nem tartják s azon evang. házasulandókkal szemben, kik gyermekeik katholikussá neveltetését megígérik, a megrendelt egyházfegyelmet nem gyakorolják: vonják számadásra. 2-or. Vitassák meg, hogy mily esetekben lennének felhatalmazandók a lelkészek s egyháztanácsok arra, hogy oly evang. házasfelektől, kik ilyen ígéretet tesznek s dacára minden lelkipásztori befolyásnak s az alkalmazható egyházfenyitéknek, gyermekeiket mégis a kath. egyházban neveltetik, az egyházi tisztességes temetést megtagadhassák.« A királyi consistorium »rámutatva a kath. egyház azon eljárására, hogy a vegyes házasfelektől nem csak ígéretet, de esküt is csikar ki valamennyi gyermek katholikus neveltetésére nézve;-rámutatva egyszersmind azon veszélyre, mely e miatt az evang. egyházat fenyegeti: azt hangsúlyozza, hogy nem csak ott lesz a vegyes házasságból született gyermekek % része katholikus, hol a lakosságban a kath. elem is tekintélyes : hanem a csaknem tisztán evangelikus vidékeken is elveszíti az ev. egyház az ily gyermekeknek jóval több, mint felerészét. Ennélfogva múlhatatlanul 48*