Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-13 / 24. szám

755 protestáns egyházt es iskolai lap. 75G lasztások körüli visszásságoknál, mert cikkjében arra allu­dál, igaza van-e? Ha a kormányzat orgánumául, az esperest és egy­házmegyei gondnokot tartja Tr. — mint hiszem — nézzük, mi joga van az elnökségnek, főleg az esperesnek, mint aktiv kormányzónak ? Közhírré teszi egyházmegyéjében s püspöki uton hír­lapilag a pályázatot, összehívja a jelölő bizottság tagjait, előterjeszti a pályázatokat s minden pályázóval szemben, pro vagy contra szavaz. Leszavaztathatik akárhányszor, mert a 4 egyházmegyei jelölő bizottsági tag közül, csak egynek kell az egyház 3. küldöttjéhez csatlakoznia, hogy meglegyen a többség ellenében is. Vagy joga van tán az esperesnek előre birálatot tartani a pályázók minősítettsége felett és elzárni a bizott­ság elől, a szerinte nem minősített pályázatot. Hol van reá törvény ? S nem vezethetne-e ily jog visszaélésekre is és beillenék-e az alkotmányos institutiók keretébe? Elő kell terjesztenie minden pályázatot; a jelölő­bizottság egyházmegyei tagjai = többsége, ismeri a mi­nősítési törvényt, törvény tiszteletének is kell lennie, ezért van tanácsbírákból választva s jelölve. És ha tévesen minősít, vagyis tévesen alkalmazza a minősítési törvényt és jelöl nem minősítettet, az espe­res figyelmeztetése dacára is, amiből aztán reklamatiók, zavarok, elégedetlenségek, perek származnak, a »rosz kormányzat« vagy a »rosz« illetve »hiányos törvény« oka-e a zavarnak? avagy a jelölő bizottságnak »téves eljárása ?« mely a 192. §-t ugy értelmezi, hogy a tör­vény megtartásaért sem felelős. Könnyű reá a felelet. S a kiben judicium és igazságérzet van, nem a »kormányzat«-ot fogja okozni. Azon légből kapott állításával, melyet a szerkesztő ur még csak meg se csillagozott, hogy »a dunántuli egy­házkerület az egyházi törvény 188. § a követelményének sem telt eleget« (t. i. a lelkészek minősítése iránti eljárást, az egyházkerületek állapítják meg), szintén nem szeren­csésebb Tr. ur. Olvassa el a 83. juniusi kerületi gyűlés jegyző­könyve 46. I. II. III. IV. a. pontokat s nem fog oly szégyenletes vádat sújthatni egyházkerülete szeme közé, melynek köve saját fejére hull vissza. Ama panaszára pedig, mely szerint a jelölések kö­rül fölmerülhető bajok elhárítására, egy »felelős minősítő bizottság« felállítását javallja Tr. meg kell jegyeznünk, hogy sokkal helyesebb, ha a törvény minősít, mint ha emberek s miután a minősítési törvény nálunk is meg van, s annak a'kalmazására a jelölő bizottság csak olyan képes, mint lenne a minősítő bizottság: minek még complikáltabbá (enni, a választási törvényt, melynek ugy is : az egyik baja, hogy complikáltabb, mint kellene. »Entia, sine necessitate, non sunt multiplicanda.« S mit gondol, Tr. ur, mi lenne abból, ha felállít­tatnék egy »felelős® minősí'ő bizottság s a jelölő bizott­ság, mely »minden az érdekelt egyháztól vagy egyház­megyétől eredő utasítás nélkül, sőt annak kizárásával, végzi teendőjét« (192. §), mégis jó meggyőződése és tán helyesebb felfogása szerint egyszerűen mellőzné a fennti § alapján, a minősítő bizottság utasítását s a minősitő bizottság által törölt, de a törvény által minősített egyént jelölne, s az lenne megválasztva is? Tessék kimondani, ami nincs is s nem is lehet másként, hogy a jelölő bizottság nem felel ugyan azéit, hogy a minősítettek közül miért jelölte Pétert és mért nem Pált, de igen is »felelős« azért, hogy minősítettet jelöljön. A belső-somogyi egyházmegyében, közelébb épen a kormány élén álló esperes és egyházmegyei gondnok, mint jelölő bizottsági tagok szavazata ellenében, a gyüle­kezeti 3. s egy egyházmegyei jelölő bizottsági tagból ala­kult többség, jelölt egy nem minősített egyént, aki aztán meg is választatott; a mely választás ellen, szabályszerű reklamátió adatván be, az egyházmegyei /convent ugy a jelölést, mint a választást megsemmisítette, a nem minősítetett jelölteket pedig a költségekben elmarasztalta. Tette tehát a kormányzat, amit tennie lehetett s tennie kellett. S Tribul ur mégis a »rosz« kormányzatnak róvja fel az ő »rosz« diagnosisát, mint a mesebeli farkas, mely az alantabb álló bárányt vádolta, hogy fölzavarta j az ő vizét. Bizony szép az az igazságérzet és igazságmondás. S ha valaki okosaknak ír, kell hogy okosan is írjon, de mindenekfölött igazat is mondjon. A mistifikátió nem az egyházi élet terére való. B. S. Csipkay Károly felügyelő ur beigtatási ünnepélye. Ritka ünnepélye volt a zólyom-lipcsei ev. egyháznak f. é. jun. 6 ikán. Már korán reggel hangzott a kies és csendes Garam völgyén a tarackok dörgése, hirdetvén, hogy e napon Zólyom-Lipcse nagy', községben valami rendkívüli fog történni. Reggel 9 óra tájban a város ap­raja s nagyja, örömtől sugárzó arcokkal sietett a nem régen felszentelt, gyönyörű, s a 19-ik század építészeté­nek díszére váló ev, templomhoz, mely körös-körül a frissen levágott és előtte való napon beültetett lombos jegenye fenyők és nyírfákkal volt díszítve, — s várta a nap ünnepeltjét. Az egy ideig szünetelt tarackok hangjai ismét elhatoltak messzire a völgybe, s tudtul adták a közönségnek, hogy a nap ünnepeltje már a városhoz közeledik. Megérkezvén az örömmel várt vendégünk, nagyságos Csipkay Károly, Zólyommegye alispánja, ne­vezett ev. egyház által nagy lelkesedéssel megválasztott, s ma hivatalába beiktatandó világi felügyelője, — leszállt, az oldala mellett ülő nagytiszteletű zólyommegyei főes­peres és besztercebányai lelkész Moczkovcsákkal az ev. paplakban, hol ezen egyház érdemes papja, nagytisztei. Euchsz János által iidvözöltetett. Ezután az Isten házából kihangzó pompás orgona hangjai tudtul adták a közön­ségnek, hogy az istenitisztelet kezdetét vette. A tem­plomba felhaladó világi felügyelő, szíves volt átvenni a templom küszöbén, a helybeli községi iskola igazgató­tanítója szép és jól nevelt leánya által nyújtott szép vi­rág csokrot, elfoglalta felügyelői helyét. A szokásos oltári szertartások befejeztével, fellépett a szószékre az egyház 83 éves lelkésze; s dacára magas korának, oly megható beszédet mondott Krisztus azon tanából: »Éontold meg jól minden szavadat, a melyet szájadból kibocsátasz«, miszerint önkénytelenül azon óhaj keletkezett a-hallgatók szívében : bárcsak még sokáig hirdethetné az Isten igéjét e jeles pap. Kitűnő és igen tanu'ságos fogalmazvány volt ezen egyházi beszéd. Le­szállván az öreg ur a szószékről, folytatta az ezen ünne­pély teendőit a főesperes, ki az oltár elől, melynek rácso­zata elé állott a kimagasló alak, az egyház felügyelője, — felsorolta az inspector teendőit s e'őmondta a tem­plom minden zugába elható, tiszta magyar kiejtéssel, a a felügyelők részére megszabott esküt. Ennek befejezté­vel megáldá a főesperes a közönséget, mely szép rend­ben kivonult a templomból. Ezután következett az egy­ház értelmesebbjei által, a felügyelő tiszteletére, az ev. 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom