Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-06-06 / 23. szám
c 733 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 734 vetkeztében, Rosenheimnek még egy iooo márkát külön adományt juttathattunk. Ugyanezen ajándék összegből, a létért erősen küzdő Innsbruck egyházának, hol most röviden megállapodunk, adhattunk hasonló segélyt. Az ottani 190 evangelikus még 25,000 forint adósság a'att nyög; az ennek biztosítására lekötött és 5 percentet kamatozó hypothéka csak 2x /2 év múlva felmondható. Ennek egykori befizetésére a fenntirt segélylyel együtt, kevéssel több, mint 7000 frt van összegyűjtve, ugy hogy a legközelebbi esztendőkben az ottani atyafiaknak bő mérvű segély nyújtandó ; mert ha a templom és pap'akból álló egyházi vagyon fel is szabaduland az adósság alól, a kiadások mégis fölöztndik a bevételt mindaddig, mig a most 2500 frtra rugó papfizetési alap legalább meg nem négyszereződik. Csak is akkor állhatna az ország északi részén fekvő fiatalabb Innsbruck saját talpára ugy, mint délen Merdn, mely uj templomát 1885. december 13-án szentelte fel. És hogy mi'yen fontos állomás legyen Innsbruck a »hitegységes« Tirolban, azt a beavatottak tudják. Most utunk a bódeni tóhoz, Bregenz felé, vezet. Ev. temploma a G-A.-e. segélyével felépült és 1864. május 8-án szenteltetett fel. A 320 lelket számláló egyház a G.-A.-egylet által fol) ton segélyeztetve, ujabban az elhalt Grube nevű írótól (kinek mi is egy 12,000 m. hagyományt köszönünk) 13,000 márka alapot örökölt, ugy hogy alaptőkéiben annyira megerősödött, hogy végtére, a segélyezendők közül elbocsátható. Most már menjünk Svájcba és látogassuk meg a viei waldstádti tó mel'ett fek\ő Brunnent a kath. Schwyz kantonban. Itt és a környéken lakik 60 evangélikus. De nyáron évente csatlakozik hozzájok számos, a legkülönbözőbb országokból érkező evang. utazó és üdülést kereső vendég, kiknek eddig csak vajmi ritkán nyílt a'kalmuk ev. istenitisztelet látogatására. Az evang. i.-tenitiszteletek tartására alakult svájci bizottság 1884-ben dr. Rindfleisch Danzig melletti trutenaui lelkészt hivta meg három hétre istenitiszteletek tartása végett. Ezek azonban c-ak egy vendéglő hangversenytermében tartathattak meg. Ez okból a fürdői vendégek körében nyilvánult a kívánság egy külön evang. német kápolna emelése iránt és e végből gyűjtést is rendeztek, mely 1000 fiankot eredményezett. Á diasporában lakó evangélikusok hálás örömmel vették ezek folytán a hírt, hogy a fürdővendégek részéről segélyt nyernek egy saját evang. egyház alakítására és kinyilatkoztatták, hogy csekély erejökhez képest készek e célra közreműködni. E szerint tehát Brunnenben ev. német kápolna, vagy a mi talán még célszerűbb, protestáns ház, azaz jövendőbeli paplak és imaterem építését célozzák. Ezt a fontos ev. német iigyet a G.-A.-egyleteknek is szívökre kötötték a svájci testvérek e kéréssel: > Jöjjetek át és segítsetek.« Jöjjetek át és segítsetek rajtunk, így hangzik a szó az Alpeseken tűi is. Ez okból a hires Gotthard-pályára szállunk és a Gotthard alagúton át, a Reusz és Tessín folyók vadregényes mellékén sietünk Olaszországba, gyors menetünk közben üdvözölve a kedves valdensziakat, ki már sok világosságot hoztak a sötétségbe s azt ott ragyogtatják és már csak a földközi tenger melletti Genudban pihenünk meg. Az ottani ev. német gyülekezet csak 150 lelket számlál. Iskolájok a német császár évenkénti 900 márka segélye mellett biztosítva van. Tulajdon templom, iskola és paplak építésére pedig nincs kényszerítő okuk, mivel hogy a valdensziak templomuk használatát velők ezentúl is testvérileg meg fogják osztani. De a lelkész részére más lakás kell és eddigi bérlakása a tanitó számára berendezendő. E célra, különösen pedig a papi fizetésre adakozás kívántatik, mert hosszabb ideig a 20 család után járó s 6500 márkát tevő évi szükséglet ki nem vethető. Távozzunk most Génuától hajón Nizzára, a hasonnevű tartomány fővárosába, mely 1859-ig Olaszországhoz (a szárd királysághoz) tartozott, de a villafranciai béke után a franciák császárának lett átadva. Mikor 1848 ban a protestánsoknak a szárd királyságban szabad vallásgyakorlat adatott, csakhamar alakult Nizzában egy olaszokból és franciákból álló s a valdensziakhoz csatlakozó egyház. A Nizzában lakó vagy ideiglenesen tartózkodó német evangélikusoknak ezen egyháznál kellett vallási szükségleteiknek kielégítést keresniök. 1856-ban Mader lelkész ment Nizzába, hol egészsége helyreállítása végett hosszasabban kellett tartózkodnia. Mader maga köré gyűjtötte az evang. németeket, rendes áhitatossági órákat tartva s ekkép megalapítva azon egyházat, melyben még most is áldásosán működik. 1866 óta bírja az itt lerajzolt (a szózat három templomnak képét is adja L. A.) kedves kis templomot. Az egyház (40O ott lakos és körülbelől ugyanannyi fluctuáló lélek) évi szükségletei fedezésére 8000 frankot szükségei, melyeket egy gyűjtés és egy bazár segítségével állítanak elő, de ez az 1870—71-ik háború óta többé nem eszközölhető. 1884—85. telén a cholera vagy helyesebben a cholerától való félelem miatt oly csekély lett az idegen látogatók száma, hogy csak 2,000 frankot bírtak gyűjteni. Ezenkívül Mader lelkész tartós betegsége miatt kénytelen volt segédet hozatni, miáltal a kiadások jelentékenyen megszaporodtak. Mindezek Nizzát oly helyzetbe juttatták, melynek folytán felette szükségli a külsegélyt. Vajha nyerhetne ilyet Nizza, valamint a 19,000 frankkal terhelt Montoné és egyletünk régi pártfogoltja, a felette fontos Marseille, mely utóbbi városba tovább utazunk. Az ottani német evang. gyülekezet körülbelől 3000 lelket szám'ál s legnagyobbrészt áll szegény munkás-családokból, ezek mellett sok a német cseléd, kézmíves, kereskedősegéd stb. Bír paplakkal és iskolával; folyó kiadásai fedezésére évenként 10,000 frankot kell előteremtenie, mi, államsegélyt nem kapván, csupán a G.-A.-e. hű közreműködésével folyhat be. A 40 — 50,000 frankba kerülendő templomépitésre is kér a gyülekezet hathatós segélyt, mert még csak kevéssel több, mint 25,000 márkát bírt összegyűjteni. Ha Isten segit, nemsokára meg lesz a hiányzó összeg és akkor valamelyik legközelebbi szózatunkban fogjuk adhatni Marseille ev. német templomának rajzát is. Most búcsuképen kívánunk a hűséges munkában fáradozó lelkésznek, Gujer Jánosnak, sokoldalú tevékenységéhez kellő erőt, a gyülekezetnek kü'ső és belső áldott gyarapodást, papnak és gyülekezetnek a templomépítéshez azt a hitet, mely mindvégig nem csüggedt el. (Vége köv.) Láng Adolf. IRODALOM. Dobos János egyházi beszédeinek III. kötete is már megjelent. Tartalmát közönséges népszerű vasárnapi tanítások képezik a régibb 1830—1850 közötti korszakból. E beszédek is részben eredetiek, részben különféle kutforráíok nyomán készültek. 17 íven 28 beszéd van e kötetben, a mely újólag bizonyságot tesz arról, hogy tekintve irodalmi viszonyainkat, a mennyiben t. i. csakis subventionált művek hozathatnak olcsóbb áron a forgalomba, (mint pl. az akadémia kiadványai) e kötet a maga külső díszes kiállításában bizony már olcsóságánál fogva is kitűnik. Bolti ára 1 frt 80 kr. Tartalmát közelebb fogjuk ismertetni.
