Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-06 / 23. szám

725 726 egyházkerület csak 1892 ben mehet bele a ref biztosítóba, mivel addig az első magyar ált. biztosító társasághoz magát szerződésileg lekötötte. b) A lelkészi nyugdíjintézet létesítését még elvben sem fogadja el egyházmegyénk, hanem a nyugdíjintézet helyett fenntartatni kívánja a régi szokáson kifej ett gyakorlatot, mely szerint azok a lelkészek akik már a szolgálatra képtelenek, segédeket tarthatnak maguk mellett, ez lenne a lelkészek nyugdíjintézete A tanároknak külön létesítendő országos nyugdíjintézete ellen, nincs az egyházmegyének semmi kifogása. c) A lelkészi és tanári gyámintézet felállítását egyházmegyei közgyűlésünk még elvben sem fogadta el azon alapon, mint a tervezet kívánja. Mai napig minden lelkésznek egyházmegyei, egyházkerületi vagyis két gyámintézethez kellvén fizetnie, ujabb terhet nem akar magára vállalni, a meglévő egyházkerületi és saját egyházmegyebeli gyámoldai tőkéit pedig átadni nem engedi és azok feletti rendelkezés jogát magának tartja fenn ; annyival is inkább saját egyházmegyénk gyámoldai tőkéit át nem adhatja, mivel az gazdátlan vagyonná soha nem lesz, mert a kebelbeli papság rakosgatta össze fi léreiből azon célra, hogy a veszprémi egyházmegyebeli özvegyeket, árvákat gyámolítsa. Épen azért a felállítandó lelkészi és tanári gyámintézetet csakis az egyházi törvények 217. §-ában körülírt módon az országos köz alap által adandó ál'andó segély által kívánja előmozdítani. Az egyházkerülettől a sorkáplánság eltörlése, ezek sorsának javítására véleményadásra hivatván fel egyházmegyénk, felterjesztetni kivánja, hogy: a sorkáplánság megmaradjon, de az első káplán ne csak saját, hanem bármely egyházmegyébe mindazon lelkészi állomásokra pályázhas=on, a hova a minősültsége megvan, mivel az méltánytalanság, hogy minden rendes lelkész bemehet valamely egyházmegyébe, de az ott szo'gáló segéd abból sehova nem mehet ki. A kápláni fizetést évi 50 forintban állapította meg az egyházmegyei közgyűlés. Az országos közalap három első évi számadásai rendben találtattak, s 340 frt hátralék követelésével lezárattak. A folyó évi bevalló ívek átvizsgáltattak, s esperes ur által megerősíttettek; a közalap-bizottság — a két számvevő, egy jegyző s az esperes — megalkottatott, de ez költség kímélés tekintetéből mindig az egyházmegyei közgyűlés tartama alatt fog ülésezni. Közalap segélyért folyamodtak: Felsőörs templomot épít, Rátót szintén, Szent-István, Vörös-Berény iskola építés, Örs adósság törlesztése végett kérvényezvén. Mindannyi a végrehajtó-bizottság szíves figyelmébe ajánltatott. Lelkészjelölő bizottsági tagokul megválasztattak Nyikos Kálmán, Pap Sándor, Kopácsi Árpád rendes, Kecskeméti Károly, Móroca Kálmán, Segesdy Miklós pedig póttagokul. Egyházkerületi képviselők lesznek Nyikos Kálmán, Segesdy Miklós, Nagy Áron, Kopácsi Árpád 3 évig. Szalay Benő volt főiskolai senior, jelenleg hajmáskéri káplán az elsőfokú papi vizsgát ezen gyűlés tartama alatt jeles eredménynyel letette s egyházmegyénkbe bekebeleztetett. Ezek voltak közgyűlésünk közérdekű tárgyai, de ezeken kívül még számos helyi érdekű is vala, ugy anynyira, hogy az ülésezés három napot vett igénybe. Szent-Gál, 1886. május 28. Thúri Etele. Válasz Nagy S. urnák. Ezen lapok f. évi 21-dik számában Nagy Sándor ágyai lelkész ur, »a 266, 268 és a 270. §§« címén egy cikket tett közzé, melyben ugy tünteti fel az ő saját ügyében tett espere-á eljárásomat, mint a melynek alapján már 1885. julius 30-kán a n.-szalontai ev. ref. egyházmegye b rósága első fokban, 1885. augusztus 6-ikán a tiszántúli ev. ref. egyházkerület másod fokban ítélt, mint törvénytelent, mint önkényeskedőt, mint szívtelent, mint a szeretetlenségtől sugaltat; szóval igyekszik az egyházmegyei és egyházkerületi bíróság á'tal helyeselt esperesi eljárásomat a nagy közönség előtt meghurcolni, köztisztviselői s magán jellememet pellengérre álli'ani, igy adván feleletet, ama senki által fel nem tett kérdésre, »miért mondott ő le az egyházmegyei tanácsbiróságról.« Megvallom, hogy ha a fenntebbi cikket csak azok o'vasnák, kik annak iróját ágyai lelkész N. S. urat nem hírlapi cikkeiből, de tetteiből, modorából, s egész viselkedéséből ismerik; és pedig valójában ismerik, ugy a múltból, mint a jelenben : hallgattam volna, bizván az ítéletet az ügyet te'jesen ismerőkre ; most, m'vel egy olvasott lapban, és pedig a szerkesztőség olyan magyarázó megjegyzésével tétetett az közzé, mely e cikk iránt a figyelmet még inkább felhivja : kötelességemnek ismerem, ugy az általam jelenleg viselt esperesi állás, mint egyházmegyénk és egyházkerületünk bírósága iránti tiszteletből röviden válaszolni ama cikkre, kijelentvén, hogy e cikk kiinduló pontja s alapgondolata nem felel meg az igazságnak s igy igen természetesen hamis és téves annak alkalmazása is. De hogy teljesen érthető legyek, itt meg kell jegyeznem, hogy Nagy Sándor 1867-ben ment Ágyára lelkésznek, és az addig csendes, nyugodt békességben élő kisded egyházközség, az 1869 és 1870 dik évben, valóságos forrongásban tört ki, N. S. tapintatlan bánásmódja, határt nem ismerő gúnyorossága, sértegetődzése miatt ; egyházmegye és egyházkerület ismételve utasították őt ezért rendre és lelkészhez illő eszélyes viselkedésre. Ez óta többé-kevésbbé békességben éltek N. S. és az ágyai egyházközség tagjai. Az 1885. év márciusában N. S. jelezte nekem, hogy ismét baj van, hogy a lelkészi lak célbavett építését a presbyterium, az egyházközség ellenzése dacára akarván foganatosítani, e miatt panaszt adnak be ellene; a törvényes alaki kellékek megtartására figyelmeztettem lelkés/t, és ezen esetben, megnyugtattam. A panasz ezúttal el is maradt, hanem 1885. ápril 8-án K. I. és B. J. ágyai lakosok, 40 ember aláírásával ellátott panaszlevelet hoztak hozzám, és mert a vádak nagy átalán sságban voltak tartva, e panaszlevelet én előbb visszaadtam panaszlók megbizottainak, de mert ismételve kijelentették, hogy indokolt panaszaikat, a helyszíni vizsgálatnál adják elő, hol nemcsak a lelkészhez enni-inni bejáró presbytereknek, hanem az általok tanukul megnevezendő egyházközségi tagoknak kihallgatását is kérik, s hogyha igazuk, nem lenne : akasztassanak fel, mert ők ki nem békülnek a lelkészszel, s panaszuk meg nem hallgatása esetén mennek a püspökhöz, sőt hitökből tömegesen kitérnek stb. stb., 20 frt vizsgálati költség előleg beküldését kívántam tőlük, melynek beküldése után, nyilatkozatra hívtam föl N. S panaszlottat, ki a maga nyilatkozatát a presbyterium aláírásával beküldvén : 22 ágyai reform, egyháztag jött be hozzám szorgalmazni a vizsgálatot, a lelkész kihívó, sértegetődző természete miatt, tűrhetetlennek tüntetve föl helyzetűket. Ilyen előzmények után és ilyen helyzetben rende'-