Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-23 / 21. szám

057 058 pásztor előtt ez alkalomból személyesen tisztelegjenek, s előtte jó kivánataikat élő szavakban kifejezzék, nekünk pedig a becses születésnap eljötte óta mindeddig még csak összegyűlni sem volt alkalmunk, hogy a több tisztelgők hálás serege közül — kiktől elmaradni hálánk és tiszteletünk belső érzelmeiben, mint azoknak kifejezéseiben is soha nem akarunk — el ne késsünk: használjuk fel e gyűlést ezen szívélyes kötelességünknek is teljesítésére; mely indítványt a közgyűlés egyhangúlag helyesléssel fogadván : a püspök ur drága életének, az évek ily szép számára terjedése feletti egyetemes örömét, valamint azon buzgó óhajtását is, hogy a kegyelmes gondviselés őt még soká, igen soká tartsa meg e legnépesebb egyházkerületnek s az egész magyar ev. ref. egyháznak javára, felvirágoztatására mélyen tisztelt hitvestársának boldogító körében, ő nagyságuknak tudomásukra hozatni és jegyzőkönyvileg megörökíttetni határozta. A közgyűlés a szatmári egyház elsorolt építési intézkedéseit, épületrajzát, költségvetését elfogadhatóknak, helyeseknek ismervén fel, azokat jóváhagyta és a jelzett kölcsön törlesztési alapra vonatkozó határozatot végmegerősités végett a fönti egyházkerületre felterjesztetni rendelte. Ezek után számos helyi érdekű ügyek intéztettek el ; majd a nagyszámmal beérkezett közalap segélykérő ívek vizsgáltattak át és hozattak meg reájuk a határozatok. Harmadik nap délelőtt bírósági ülés tartatott, melyben néhány fegyelmi ügy tárgyaltatott és intéztetett el. Eájdalom 1 egyik kis egyházban lakó lelkésztársunk — ki a mi köztiszteletben és szeretetben álló esperesünket hivatali eljárásaért már a mult évben is mélyen, hirlapilag a »Szabad egyház* hasábjain nyilvánosan megsértette s ezen tetteért az egyházmegyei biróság által akkor az egyházi törvény értelmében első fokú büntetéssel büntettetett volt: most ujolag megfeledkezve a felsőbbek iránti köteles tiszteletről, az esperest csupán azért, mivel az neki a közalapból az őszi konventi gyűlés alkalmával nem a kért ioo, de csak 50 frt segélyt tudott eszközölni : hivatalos levelében oly kifejezésekkel sértegette, melyek egy lelkészhez épen nem illenek. Az egész terjedelmes levélből az egyházmegyei biróság arról győződött meg, hogy azok a sorok és kifejezések mindenesetre beszámítás alá nem eső állapot szüleményei voltak, az illető maga is beismerte, hogy azokat felhevült, ingerült állapotában tette papírra, a mi egy lelkészben már magában véve is elég bűn. A biróság tekintettel nyomasztó anyagi körülményeire és számos tagból álló családjára : ezúttal a méltán megérdemelt harmadfokú büntetést nem kívánta reája alkalmazni, hanem másodfokulag keményen megfeddette azon komoly figyelmeztetéssel, hogy ha a sértegetést harmadízben ís ismételni fogja : az egyházmegyei bíróság is tovább fog menni a fokozott büntetés alkalmazásában. A bírósági ülés után számoltatószéki gyűlés tartatott, melyen a referensek munkálatai az idő előhaladottsága miatt, mondhatni gőzerővel olvastattak fel és erősíttettek meg. Igy a három napi folytonos munkában az egyházmegyei tanács kimerülve, a gyűlés esperes ur által berekesztetett. Kalós Péter. n-.l ; r, jb b " .'--n

- .-:•>-• >

* : , -.; ;

; i :' ., 1, a u! ' .' ! kW'. •> - ? Szerény vélemény, a magyarországi ev. ref. egyház egyetemes konventje által készített »egyházi kölcsönös tűzkárbizfositó-intézet« »lelkészi és tanári nyugdíj; intézet« és »lelkészi és tanári özvegy-árva gyáminté/.et« alapszabályaira vonatkozólag. (Folytatás és vége). A javaslat azon intézkedése, hogy a bi/.tositásért, tekintet nélkül a javak állományára, évenként a biztosított összeg 1/2°/o-ja

fizettessék, sem nem helyes, sem nem igazságos. A biztosítási dijak ily módoni megszabása arra ösztönözné a gyülekezeteket, hogy az egyházi épületeket kevésbbé jó anyagból,, lehető olcsó tetőre építsék, mert azáltal tetemes biztosítási költséget takarítanak meg. Nem is lehet csekélynek venni azon különbözetet, a mi ezen nivellálás folytán egyes testületeket és intézeteket terhelni fogna. Mert például egyik collegiumunknál, hol az épületek éghető anyaga, a könyvtárak gyűjtemények értéke 40,000 frtba volna biztositva : a mostani 41 frt biztosítási dij helyett kellene űzetni 200 frtot. Általában nehéz volna azt a presbyteriumoknál indokolni, hogy miért fizessenek jövőben ugyanazon érték után biztosítási dijul 3—4-szerte nagyobb összeget mint eddig fizettek. Röviden összefoglalva tehát az eddig mondottakat véleményem az: hogy a magyar ref. egyházi kölcsönös tűzkárbiztositó-intézet felállítása ellen sokkal több ok harcol, mint mellette, ezért az nem létesítendő Ha azonban mégis felállíttatnék, csak a zsinat útján lehetne azt létesíteni s az esetre is, a konvent által javaslatba hozott alapszabályok sok intézkedése módosítandó volna. II. A magyar országos reformált lelkészi és tanári nyugdíjintézet alapszabályai elvi részben levén megállapítva, csakis ezen oldalról tehetők bírálat tárgyává. Hogy az academiai, középisko^i, tanitóképezdei ta nárok részére egyetemes nyugdíjintézet állittasék, azt mind a tanügy érdekéből mind a humanitás szempontjából csak helyeselni lehet; mivel ha a tanárnál oly testi vagy szellemi hiányok fordulnak elő, a melynek következtében feladatának jól nem felelhet meg, a hiány orvoslására alig van más mód, mint az állomásnak új tanerővel való betöltése. Már pedig az iskolát fenntartó testületek nem rendelkeznek kellő anyagi erővel arra nézve, hogy a nyugalomba lépő tanároknak kellő nyugdijat adhassanak. Még a hol jól szervezett nyugdíjintézetek vannak is az egyes tanodáknál felállítva : ott sem közelíti meg a felekezeti tanárok nyugdija, az állam által a saját intézeteiben működő tanárokra nézve biztosított nyugdíj mennyiségét. A hol pedig a tanárok részére helyi nyugdíjintézet nincs felállítva, vagy pedig az intézet gyenge : ott a hivatalát tovább vinni nem képes tanár ugyszólva a könyörület morzsáira van utalva. Az egyetemes tanári nyugdíjintézet felállításával a tanárok helyzete tehát tetemesen kedvezőbb leend, mint eddig volt. Másként áll azonban a dolog a lelkészekre nézve. A lelkészek eddig, ha a hivatal terhét bármi okból vinni nem tudták, se^édlelkészt vettek magok mellé, kivel a hivatalos teendőkben megosztoztak. Az nem igen képezte kérdés tárgyát, hogy kényelmi szempontból, vagy testi és szellemi fogyatkozás miatt tartják a segédlelkészt, mind két esetben végezhette a segédlelkész akár az összes hivatalos teendőket, s igy a lelkészi pálya eddig életfogytig biztos pálya volt. Nem mondható, hogy ebből az egyházi életre nézve valami rendkívüli hátrány származott volna, mert a lelkész, még ha minden egyházi teendőt végezni nem képes is, megmarad híveinek lelki atyja s tanácsadója. Ha most kimondatik, hogy a szolgálatképtelenné vált lelkészek nyugdíjaztatnak, félő, hogy nagyon sok helyen roszakaratu mozgalom indul meg a lelkészek nyugdíjaz-