Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-09 / 19. szám

588 bűnös test hasonlatosságában, a bűnért kárhoztatta a bűnt a testben. (Róm. 8, 3.); a bűn megsemmisítése ennélfogva a test hasonlatosságában fekszik, abban t. i. hogy Jézus épen olyan testben élt, mint minden más ember ; de mivel egész életében csak Isten parancsolatainak engedelmeskedett, bűntelen, szent életet folytatott és halála ezen kitartó engedelmességének szintén csak egyik ténye volt, mivel ő nem ismerte a bűnt önmagán : azért semmisítette meg a bűn egyetemességét s törte meg hatalmát, a mely ugy a halálban mint a bűnösség tudatában s a lelkiismeret kínzó gyötrelmeiben mutatkozott. Jézus egész életét atyja akaratának teljesítésére fordította. Menyei atyia kívánta, hogy a bűnös emberiség kezeibe adja és kínoztassa magát s ő azt engedelmeskedve meg is tette. Megtörve a bűn hatalmát, feltámadt sírjából, hogy hirdesse az élet győzelmét a halál felett. A feltámadás nem oly ujabb ténye Jézusnak, mely a megváltásra vonatkozik, nem lehet azt mondanunk, hogy halála és feltámadása által váltott meg minket, hanem Pál szellemében csak annyit állithatunk, hogy élete és halála által eszközölte a megváltást ; a feltámadás nem másnak, mint annak világos bizonyítéka, hogy Jézus a messiás ; követelt következménye az ő hivatásszerű élete s halálának, mely következmény tagadásával jár a keresztyén hit tagadása, Jézus működésének hiábavalósága. (I. Kor. 15, 17. 1. Weiss Bibi. Theol. 81. § 308 — 313.). Összefoglalva az eddig mondottakat a megváltás Istennek örök időktől fogva elhatározott s az emberiség javára szolgáló kegyelmi ténye, a mely kegyelmi tény altal a bűn hatalmába került, a bűntudat által üldözött és szolgaságban, a bűn által akaratjától megfosztott állapotban élő embert megszabadította, az igazság szolgájává tette s haragját elfordítván határtalan szeretete tárgyává, Ígérete örökösévé tette. Ezen kegyelmi tényének végrehajtó eszközéül Jézust választotta, ki örök időktől fogva praeexistens állapotban létezett az atyánál s ki által az egész világ teremtetvén, fejlődésében ismét oda Jézusra tér vissza, ki megdicsőült állapotában uralkodik Istennel a világ felett. Ezen Jézus a bűnös test hasonlatosságában jelent meg közöttünk s tiszta szeplőtelen élete által megsemmisítette a bűn elvét, kereszthalála által bűneinket elfedező eszközzé, kiontott vére folytán a bűn s törvény átka alól való szabaditásunk váltsági árává és önfeláldozása által engesztelő áldozattá lett, a mely helyre állította a bűnösség folytán megzavart eredeti szeretetviszonyt. A megváltás tárgya az ember a maga bűnösségében és nyomorúságában. A megváltás eredménye, hogy a sok kifejezés közül a legtartalmasabbat válaszszuk, az istenfiuság, örökélet vagy Istennel való béke. Habár azonban az ember Istennek ezen kegyelmi tényével szemben szenvedőleges magaviseletet tanusit s a megváltás rajta kívül történik, mindamellett van annak subjectiv mondhatnók cselekvő oldala is. Már abból, hogy a megváltás által okozott változás az ember belsejében, szívében s öntudatában megyen végbe, már abból következik annak subjectiv eleme. Az Isten nyújtja ugyan a kegyelmet, de az nem ellenállhatlan s az emberen áll, hogy elfogadja-e vagy nem. Pál apostol eleve elrendelési tana szerint az Isten előre kiválasztja és az apostolok, illetve evangyéliom által meghíjja az egyes embereket az üdvre, megváltásra, de ezen kiválasztás nem feltétlen, mert csak azokat választja, a kikről mindentudásánál fogva tudja, hogy őt szeretni fogják; helyesebben mondva, miután az Isten iránti szeretet fogékonysága szintén Isten adománya, azért azokat választja ki, a kikről tudja, hogy a szeretetnek fogékonyságát sziveikből ki nem irtják, hanem ápolják. Ezen istenszeretet végelemzésben azonos a hittel. A ki nem hisz Istenben, nem is szeretheti s viszont a ki szereti, annak hinnie kell benne. E hit arra tanítja az embert, hogy Istennel szemben semmi érdemeink nincsenek, minden jó, a melyet élvezünk, Isten kegyelméből származik s az Isten országában való részvétel, a megigazulás is a hit alapján történik. A megváltással ily szorosan összefüggő hit által való megigazulás tanát azonban nem fejtegetjük, mert ez által oly térre lépnénk, mely feladatunkon kívül esik. Mayer Endre. BELFÖLD. Szász Károly püspök úr püspöki látogatása. Nagy-Harsány után, ápril 29-én Kis-Harsány részesült a püspöki látogatásban. Püspök úr reggel 8 órakor érkezett Kis-Harsányba, hol a paplak udvarán nt. HofTer Károly lelkész úr híveivel együtt fogadta a várva várt főpásztort. Az üdvözlés és válasz után templomba ment a gyülekezet. A papság számos tagja által kísérve jelent meg ott a püspök úr, s szólt különösen arról, a miről a körülményekhez képest legszükségesebb volt szólnia. A túlságos szorgalmatoskodás volt beszédének fő tárgya. Mindenki által érthető s meg is értett előadása nem volt rövid, de ha még egyszer annyi ideig szólt volna, akkor sem csüggedt volna az áhítatos hallgatók figyelme. Templom után az iskola látogatása következett, hol mint községi iskolában, csak a vallási tantárgyra terjedt ki a vizsgálat. Ennek végeztével, az épületben betegen fekvő tanítót látogatta meg püspök úr, majd az összegyűlt presbyteriummal tanácskozott. A jó rendben talált egyházi ügyek tudomásul vételén kívül alig volt egyéb teendője, de az e közben folyt értekezés ismét fokozta azt a buzditó s minden irányban jótékony hatást, melyet a templomi beszéd a hívek közt az egyházi elöljárókra is gyakorolt. Bizonyította ezt a presbyterek hálás búcsúvétele is. Ebéd végeztével Nagy-Tótfaluba kísérte az egyre nagyobbodó kiséret, a szeretet és ragaszkodás nyilatkozataival körülvett főpásztort. A határon a község birája, a paplak udvarán nt. Dányi Gábor lelkész úr fogadta s üdvözölte. Néhány perc múlva már templomba sietett, hol együtt volt a gyülekezet. A beszéd főképen a vasárnap megszenteléséről szólt. Ismét nem általános elmélkedés, hanem a helyi viszonyok által kívánatossá vált olynemű oktatás, melynek még az nap észrevehetett hatása bizonyosan maradandó lesz, a más tekintetben követendő példa gyanánt felmutatható gyülekezetben. Lelkész és gyülekezet egymással vetekedve tesznek meg mindent, hogy napról napra emelkedjék az egyház. Díszes paplak épülése után már ujabb tenni valók foglalkoztatják őket. Gyülekezet papját, pap gyülekezetét tiszteli, szereti, becsüli ; egyező akarat tesz mindent, ingadozás, kétség nélkül haladva a jó úton. Ápril 30-án reggel Siklós fogadhatta a kerület püspökét. Városi közönség tolongott a templom előtt, hol nt. Zeke Lajos lelkész úr mondott jól átgondolt beszédet, mire püspök úr röviden válaszolván a paplakba lépett. Csakhamar a templomba indult, hol a siklósi egyház őstörténetéről emlékezvén, a felette átment viszontagságokat s a kebelében megújulva kiütött egyenetlenkedéseket s napjainkig terjedt viszálkodásokat felsorolván, dicsérte a mostani békés egyetértést, az egyháznak s iskolának ez által elért virágzását. Templomból iskolába menve, az ott látottak s tapasztaltak felett teljes megelégedését nyilvánítva, a tanítói szorgalom és ügyesség külö-