Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-02 / 18. szám

557 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 558 TÁRCA. Pál megváltási tana. (Folytatás.) Hogy Krisztus halálának helyettes voltát nem a jcao vagy vnl-Q kötőszókkal álló kifejezésekből kell magyaráznunk, azt már feljebb is megemlítettük. Általában pedig nem is mondja azt ki Pál egész határozottan sehol, hogy Krisztus helyettünk halt meg ; de gondolkodásában benne foglaltatik. Ide tartozó helyek közül legfontosabb (II. Kor. 5, 21.): tor [u] yvóvra ápctoiiar vTiéq r^wiv áitaoTÍav ertoírjGEr, iva rjiulg yenóiisOcc őmaioovvi] Oeov Iv AVTCI. Ezen vers szerint Jézust, a ki a bűnt nem ismerte, bűnné tette érettünk az Isten, hogy a bűntől megmeneküljünk és igy igazakká legyünk. Miután Jézus bűntelensége dacára szenvedte a halált, melyet nem kellett volna szenvednie s ezen halálának következménye az, hogy az emberiség, ha Krisztushoz csatlakozik, meg nem hal, holott bűnössége miatt meg kellene halnia: annálfogva ezen halála csak is helyettesitő halálnak gondolható. Ezen helyettes halált nem azáltal, s nem oly módon szenvedte, hogy Isten őt bűnössé tette előbb, hanem oly módon, hogy vele, mint bűnössel bánt s ezen bánásmódot választotta eszközül az emberiség megmentésére. A mint Isten Jézussal bűnösként bánt, ugy ezután velünk igazakként fog bánni. Nem azt mondja e hely, hogy Krisztus helyettes halála folytán megszűntünk bűnösök lenni, hanem azt, hogy nem mint bűnösökkel, hanem mint bűntelenekkel, tehát igazakkal fog az üdv adásánál bánni. Helytelen ennélfogva Holsten magyarázata, a ki szerint Isten a maga praeexistentiájában bűntelen Jézust bűnös aág^-ba. küldte s így bűnössé tette. Nemcsak azon körülmény, hogy a GCCQÍ lényegileg magában véve nem bűnös, hanem már a kifejezés is ociiagrícw és nem áfiaorcovov ertoirjöev határozottan küzd ama magyarázat ellen. Igen találóan fejezi ki Krisztusnak ezen viszonyát Pfleiderer (PaulinLmus ioi old.) a következő szavakban: »Wir habén hier geradezu ein wechselseitiges Tauschverháltniss zwischen Christus und uns: er übernimmt von uns die Rolle des Siinders, wir überkommen von ihm die der Gerechten ; Siinde und Gerechtigkeit erscheinen beiderseits als gátizlich objective, von der Person ablösbare und übertragbare Charakterrollen von an sich nur ideeller Geltung, aber freilich von sehr realer Folgen : Tod einer-, Leben andererseits ;« stb. Igy magyarázva Krisztusnak helyettes halalát, mondhatjuk Pállal, »hogy ha egy meghalt mindenekért, úgy ezek mindnyájan meghaltak, és a végett halt meg mindenekért, hogy az élők többé ne magoknak éljenek, hanem annak, aki meghalt értök és feltámadott.« (II. Kor. 5, 15.). A helyettes halainak gondolatát, habár más állaspontról, kifejezi Gal. 3, 13. A törvény ugyanis, melyet Isten nevelő mesternek adott a zsidó nép számára, átkot mondott mindenkire, a ki annak parancsait nem teljesítette ; minthogy pedig az egész zsidó nép nem volt képes a törvényt teljesíteni, azért annak átka Damokles kardjaként függött az egész nép felett. Azáltal, hogy Jézus bűntelensége dacára meghalt, a keresztfan átokká lett s mint ilyen megsemmisítette az átok nak a zsidók (közvetve az egész emberiség) felett uralkodó hatalmát. Míg a zsidók felett azért uralkodott a-/, átok, mert megszegték a törvényt, s mig ezen átok oka volt a zsidók halálának : addig Krisztus nem engedetlenségből lett átok (nem átkozott), hanem azért, mert a keresztfán halt meg és halála nem következménye volt az átoknak, hanem megfordítva, az átok következménye az ő halálának. A helyettesség abban fekszik, hogy a zsidó népnek meg kellett volna halnia az átok miatt ; mivel pedig Jézus a maga halálával azt eszközölte, hogy ezen átok megszűnt s a zsidó nép meg nem hal, ezért a zsidó nép helyett halt meg. Nem mellőzhetjük Pfleiderernek fenntebb idézett művében levő s ide tartozó fejtegetését. O ugyanis azt a kérdést veti fel, miként magyarázandó az, hogy Pál a törvénynek csak előkészítő s muló becset tulajdonított és mégis szükségképeninek tartotta Jézus halálát arra nézve, hogy az ezen törvény által kimondott átkot s így magát a törvényt is megszüntesse. Vájjon az Isten nem adhatta volna az üdvöt tisztán kegyelemből ? Ezen ellentétnek okát abban találja Pfleiderer, hogy Pál a törvényt mint Isten akaratának kijelentését kezdetben jogérvényesnek tekintette, s hogy a kegyelemből való üdv annak helyébe léphessen, kiegyenlítést keresett s talált Jézus halálában, ugy hogy Jézus halála »compromissum« a törvény és a kegyelem között. Későbben elhagyta kiinduló pontját, a törvény jogérvényességét elejtette s csak ideiglenes becset tulajdonított neki. Nagy éles elméjűséget arul el Pfleiderer ennek taglalgatásánál; erre azonban az vezette, hogy félreismeri Pálnak felfogását a törvényről. A törvényt magában véve jónak és szükségesnek tartotta ugyan Pál, de csak a zsidó keresztyénekre nézve, a kik zsidó neveltetésöknél fogva benne éltek, ugy hogy az második természetűk volt. Miután pedig ezen törvényt nevelő mesternek tekintette, mely magától megszűnt érvényes lenni, mihelyt a megváltó megjelent: azért nem volt szükség semmi kiegyenlítésre compromissumra. A törvény csak mellette jött be, az ígéret mellett, nem ennek megsemmisítésére, hanem mielőbbi megvalósítására. Azáltal ugyanis, hogy minden törvényszegőre átkot mondott s büntetést igért, nagyobbította a bűntudatot, felköltötte s életben tartotta a bűntől való szabadulásnak, a megváltásnak vágyát. A törvény jogérvényességére nézve Jézus halála tulajdonképen semmiben sem folyt be, hogy Pál mindannak dacára szól Jézusnak a törvényre vonatkozó hatásáról, annak okát abban találom, hogy Pál egy dolgot több o'dalról is szeret megvilágitarii s igy Jézus halálát is a törvényhez való viszonyának szempontjából is tárgyalta s a nélkül, hogy okadatolta vagy szükségképeninek tartotta volna, egyszerűen dogmatikailag állítja, mily befolyású volt a messiás halála a törvényre. Kiemelve Krisztus helyettes halálának célját, azt találjuk, hogy általa a bűnösség egyik legnagyobb következményétől a haláltól szabadultunk meg, mely által a bűnösség az emberiség felett hatalmát gyakorolta. Ha a fenntebb emiitett s fejtegetett Gal 3, 13.-ét más oldalról magyarázzuk, Krisztus halálának más jelentőségére jutunk. A galatákhoz írott levél 3-dik fejezete azon álláspontról, hogy az ember csak vagy a törvény cselekedetei alapján való, vagy a hit általi megigazulásnál fogva nyeri az üdvöt, azt bizonyítja, hogy a hit az, a mely megigazit. A bűnös zsidóságnak Isten tulajdonává kell lennie ; azzá azonban csak ugy lehet, hogy Jézus bizonyos váltságdíjat fizet a törvénynek, illetve a törvény átkának, melynek Krisztusig tulajdonát képezi. A fizetett váltság díja Krisztus szenvedésteljes halala a keresztfán. (Lásd ezen felül 1, 4; 4, 5 ; I. Kor. 6, 20 ; 7, 23 : Áron vétettetek meg. Ne legyetek szolgái embereknek). Az ember a bűnösség által fogva tartatik mindaddig, míg a bűnök bocsánatát nem nyeri az ő vérében való váltság által (Eph. 1, 7; Kol. 1, 14.). Hogy tehát az ember Isten előtt megigazuljon s azáltal az üdvöt