Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-25 / 17. szám

525 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP 526 ható igéit, mert azok Istennek ereje minden hivők üdvösségére ! Fogadja szívesen az uj lelkipásztor ez őszinte jó kivána tokát 1 Fogadja jó kivánatainkat a gyülekezet is, mely most egy uj kormányost állított kincses hajója vezetésére. Ott ülve a fényes és nagy gyülekezetben önkénytelenül reá gondoltam arra a mustármagnyi kicsiny egyházközségre, melynek tagjait ugy halászgatta össze a nagy Székács hatalmas szavanak és még ennél is nagyobb szivének gyalomjával s tartotta össze igazi szervező, kormányzó erejével. És íme ma egy erős, ifjú élettől duzzadó pompás fává lett a parányi egyházközség s benne ott vannak az erők, hogy mind gazdagabb és nagyobb ágakat hajtson, hogy terebélyessé váljék. Látva az egybesereglett nagy gyülekezetet, bizony egy pillanatra sem kételkedtem ama szavak igazságán, melyeket Bachát Dániel főesperes mondott beigtató beszédében, hogy »legyen vezető a magyar gyülekezet s mi megyünk utána.« Nem kételkedtem, hogy már csakugyan lehet vezető ez a gyülekezet 1 Vezető az, a ki még alig félszázada járszalagon vezetett volt. A kivel az Úr ekkora dolgot cselekedett, annak ezért hálásnak kell lenni 1 A kinek dolga Istentől volt és nem embereknek tanácsából, mert ha abból lett volna, megsemmisült volna, annak a maga magasztos missiójához méltónak kell lennie! A budapesti ág. ev. magyar gyülekezet ennek öntudatával teljesen bír. Legyen hát dolga ez után is Istentől 1 A mi magát a beigtatási ünnepélyt illeti az a következőleg folyt le: A kezdő ének (>Halld meg atyánk kérésünket« stb.) után az oltár előtti szertartást egy alkalmi imával és az epistola felolvasásával Korhély Géza segédlelkész végezte. Majd a j>Szent hivatalához adj erőt« kezdetű főének után Bachát Dániel főesperes ur tartotta meg úgy formailag, mint tartalmilag egyaránt kitűnő beigtató beszédét, melyet im itt adunk : »A gyertyát nem azért gyújtják meg, hogy elrejtsék véka alá, hanem hogy a gyertyatartóra tegyék, és fényljék mindeneknek, kik a házban vágynák, (Máté V, 15) Urunk szent evangyéüomának ezen nevezetes szavaiból kiindulva, üdvözöllek e szent helyen, Nagytiszteletű Férfiú I mint a helybeli ágostai hitv. evang. magyar egyházunk oly nagy lelkesedéssel újonnan megválasztott lelkipásztorát s üdvözöllek Téged is, nagytekintetű egyházgyülekezet, a mely e lelkészbeigtató szent és szép ünnepen ily tekintélyes számmal gyülekeztél egybe Urunk hajlékában. Számodra, kegyes egyház ! te a hegyen épített város, mely el nem rejtőzhetik, két fénylő gyertyát meggyújtott volt már, egyházának feje, a kegyelem Istene. Mind a kettő fénylett, dicsőn világított; fénylett, világított nem csak Isten, neked ; hanem országszerte. Az első közel négy, a másik fájdalom 1 egy évtizedig sem; az elsőt áldásdús életének aggkora oltá ki; a másik legvirágzóbb férfiúi korban önmagat emészté meg. Az áldott két gyertya nincsen köztünk többé, gyertyatartóik üresek; de ím, az egyikre ma uj gyertya tétetik, az egyiken ma uj gyertya gyújtat ik, a melynek lángjában felismerhető az előbbenihez hasonló láng és fény. Oh milyen fényes volt, mily fennen lángoló amaz első gyertyád, drága gyülekezet! Az ő lángján gyúlt meg a többi kettő is ; örök emlékű Székácsod tanítványa lévén mind a kettő. Apai, szellemi örökségét foglalta volt el felejthetetlen Győry Vilmosunk, midőn ipja után közvetlenül ezen nemes egyház lelkészévé választatván, elmondhatta magáról a zsoltár eme gyönyörű szavait: »Az én sorsom esett nekem kies helyen, nyilván szép örökség jutott énnekem.* Szellemi apád, tanítód, vezéred örökségét elfoglalandó vagy te is e mai szent napon, mélyen tisztelt testvérem az Úrban 1 midőn azon egyház élére állíttató!, melyet halhatatlan emlékű elődöd, tanítód, kicsiny mustár magból, Isten segedelme meglett, lankadatlan erélyével és fáradhatlan munkájával, buzgó, ezen egyház kebelében, hála az égnek 1 még mai napig is élő és ügyei iránt melegen érdeklődő némely tagjainak közreműködésével terebélyes fává nevelte fel. Ázt tovább fejleszteni és ápolni, annak felvirágoztatását és gyümölcsöztetését elősegíteni, ezentúl TE vagy hivatva.« A gyertyát nem azért gyújtják meg, hogy elrejtsék véka alá, az Úr nem akarta, hogy te hű szolgája elrejtve maradj ! O vezérlé, ő irányozá e drága egyház küldötteinek lépteit, szíveit, hogy Téged láthassanak, hallhassanak, megismerhessenek. O segité legyőzni az akadályokat, melyek idejöveteled útjában állottak ; mert bár a Dunántúl is fényes láng valál; elrejtett Kővágó-Eörsről is, mint a keresztyén felvilágosodás, az evangyéliomi és lelkiismeretbeli szabadság fénylő előőrse a zalai egyházmegyében, sőt az egész dunántuli egyházkerületben világos és tiszta szellemi fényt löveltél ; azon gyertyatartóról mégis csak némelyeknek fénylettél, holott itt, mint a hol a magyarhoni evangyéliomi protestáns egyház egyeteme összpontosul, mindeneknek lesz alkalmad fényleni, kik a házban vannak. Mikép fogsz fényleni, milyen legyen fényed, szükség-e mondanom, szükség-e fejtegetnem ? Székács tanítványának nem lehet más törekvése annál, azon egyedüli fénynyel fényleni, a melylyel ő fénylett azon Úr fényével, a kiről állitá János, hogy : Ez vala amaz igaz világosság, mely megvilágosít minden e világra született embert és a ki maga mondá magáról: »Én vagyok e világnak ama világossága: a ki követ engem, nem jár a sötétben, hanem életnek világossága lészen annak« (János 8. 12 ). Ez ama fényes, soha sem vakitó; ez ama szerény, mindenkor boldogító szellemi világosság, mely valamint maga is a szeretet fényében tündököl, ugy azzal mindazoknak útjait is megvilágítja, a kik őt követik. Elhagyatottsága gyászos setétségében ilyen világosság után immár másod ízben vágyott ezen egyház ; ilyen világosság után, mely ne csak itt az ünnep és vasárnaponként az Isten házában, de az ő, hol díszesebb, hol szerényebb házaiban is, a lelkipásztori gondozás alkalmával világítson, fényljék mindeneknek, kik a házban vannak. E munkát várja tőled, szeretett Testvérem 1 ezen nemes egyház, ezen munkára te készséggel vállalkoztál, ezen munkába állit be Téged, maga a te Urad, mert ő küldött ide, ő rendelte számodra ezen díszes állást, ő szól ez ünnepélyes szent napon te hozzád. Az ő isteni küldetésének hozzád intézett szózatát megírva találjuk Ezékiel próféta könyvének 111-ik része 4. és 5-ik verséhen, ekképen: »Embernek fia, eredj, menj el az Izrael házához és szólj az én szómmal nékik ; mert nem valami mély beszédű és nehéz nyelvű néphez küldettetel, hanem az Izrael házához « Ember fiának szólítá prófétáját az Úr. És az Úr ezen megszólításának, a mi Luther által a prófétai és apostoli alapra visszaterelt ágost. hitv. evang, protestáns egyházunkban a lelkészi hivatalt tekintve, nagy jelentő sége van. Mi evangyéliomi lelkészek nem képezünk egy külön osztályt, külön kasztot, egyházunk nem választ el minket lelkészeket annyira a világiaktól, hogy a clerusnak kizárólagos befol) ást biztositana, a laicusokat attól az egyházi téren teljesen megfosztaná; mert a mi egy-