Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-25 / 17. szám

557 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 558 Husvet ünnepén. Motto. A ki hiszen én bennem, ha meghal, is él az. Élni, meghalni és újra élni: három nagy mysteriuma s mégis elutasithatlan kérdése a létnek, három nagy problémája az elmélkedő léleknek. Megoldani egyiket sem tudja, pedig örökké kutatja ; megfejteni egyiket sem képes, pedig szüntelen próbálja. Astronomia nem tudja megmondani, van-e lelkünknek,- testünknek másutt helye a mindenségben: philosophiával nem lehet demonstrálni, honnan jöttünk, hová megyünk ; theologia nem képes kijelölni utját-módját a túlvilágnak: és az emberi szív mégis hisz, mert kénytelen hinni a halhatatlanságban. o Hiszünk a halhatatlanságban Istennek kijelentése alapján, mely azt tanítja, hogy lelkünk megtér Istenhez, ki adta volt azt, mely azt hirdeti, hogy Üdvözítőnk feltámadott, s azoknak, kik elaludtak, lőn első zsengéjök ; mely arra oktat, hogy Jézus Krisztus a feltámadás és az élet, s a ki benne hiszen, ha meghal is él az ; mely azzal vigasztal, hogy egy boldogabb hazában letöröltetnek könyeink és eltöröltetnek fájdalmaink ; mely győzelmesen kérdezi: hol vagyon halál a te diadalmad, hol van koporsó a te fulánkod ; mely arra figyelmeztet, hogy Isten nem a holtak, hanem az élők Istene, kinek házában sok hajlékok vannak; és azzal biztat, hogy a Fiu előre ment az Atyához s ott lakást készit az őt követőknek. Mi hi szünk a halhatatlanságban a szív követelménye alapján. Mert nem tudunk képzelni bölcs teremtőt, ki az embert a maga képére megalkotván, az isteni képmásba belé oltott isteni erőket tehetségeket és érzeményeket azért adta volna, hogy örökkévalóságra hivatottságukat szüntelen csak érezzék és sóvárogják, de soha el ne érjék. Mert nem tudjuk elképzelni, hogy az Isten lelkéből lelkezett erő, a teremtettség legtökéletesebb remeke: az emberi lélek megsemmisülhessen. Mert nem tudjuk elgondolni, hogy az emberi öntudat, mely tudományokat alkot, felfedezéseket csinál, remekműveket teremt, természetet átbuvárol, anyagot megfékez, tett felett uralkodik s erőket szabályoz: valamikor elenyészhessen. Mert nem tudjuk megérteni, hogy az erkölcsi erő, mely lelkiismeret utján jellemmé alakul és szabadság utján erkölcsiséggé képződik, mely hős tetteket szül és erényeket nevel, mely tettekké érleli a szándékot és cselekedetekké önti az eszméket: hogy ez az isteni képesség az örökkévalóra irányzott dicső munkásságában a halál által örökre megakasztva, bevégzetlenül, csonkán és töredékesen maradjon. Mert nem tudjuk elhinni, hogy az emberi szív a maga jóságával és nemességével, a szeretetnek sokféle nemével, mint hitvestársi, szülői és gyermeki szeretet, mint baráti, felebaráti és könyörülő szeretet, mint hazáért, eszményért és üdvért lángoló szeretet: csak muló létre és tünő hatásra volna teremtve. Mi hiszünk a halhatatlanságban az Istenben való hit alapján. Az Isten örökkévaló, hogy lehetne ideigvaló az ő képe, mása: az emberi lélek ! Az Isten jó és jósága tükörévé teremté az embert; miként férne össze jóságával önképére alkotott fiának pusztán e földi létre szorítása, mikor keblében oly kitörülhetlen a vágy, oly kiolthatlan a szükség a másvilág után! Az Isten szeretet, ebből teremté az erkölcsi világot, ezzel váltotta meg a romlásnak indult emberiséget; hogy engedhetné végenyészetre szeretetének legfőbb tárgyát, erkölcsi teremtésének legremekebb alkotását: az újjászületett s megszentelt lelket. Az Isten igazságosság, ki őre az erkölcsi törvénynek és fenntartója az erkölcsi rendnek ; hogy hagyhatná hát túlvilági kiegyenlítés nélkül a földi lét kiáltó aránytalanságait és lélekkeseritő viszszásságait! Az Isten a ^mennyek országá^-nak teremtője, megalkotva azt szent Fia által e földi világban, szüntelen fejlesztve szent Lelke által az emberi lélekben, kegyelmi erőkkel fölszerelve az anyaszentegyházban, vezérelvekkel ellátva az evangéliumban ; hogyan nézhetné el, hogy ez örök erők és intézmények által táplált és istenfiává nevelt emberi lélek az idő vasfoga által megemésztessék r ? . . . Nem, ez nem lehet. Mi hiszünk a halhatatlanságban, mert hiszünk az Istenigéje igazságában; mert hiszünk az emberi lélek értelmi és erkölcsi szükségeinek mind isteni eredetében, mind isteni rendeltetésében ; mert hiszünk az Isten hatalmában és igazságosságában, jóságában és szeretetében. És e hitben szent bizalommal zengjük a hivők ezreivel: » Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére.« Sőt mi tovább megyünk s a lélek személyes halhatatlansága mellett bevalljuk hitünket a földi létbe benyúló örökkévaló erőkben és elemekben is. Mi hiszszük, hogy az időben létnek, tehát a földi életnek is van örökkévaló, halhatatlan tartalma. Hiszünk a tudomány bebizonyított igazságainak örök életében ; valljuk, hogy a művészetnek örök eszméi és alkotásai vannak; tanítjuk az erkölcsi világrendről, hogy törvényei örökkévalók és parancsai elévülhetlenek ; hirdetjük az erkölcsi igazságok, ideálok és erények örök érvényét és életét; hiszünk a vallási rend és üdvintézmény, | valamint a jogi rend örök rendeltetésében; és