Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-18 / 16. szám

4-77 557 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 558 hirdető lelkész nem akadályoztatnám meg a felek egybekelését, hanem kihirdetném őket böjtben is, mert ebben az esetben az esketés és a vele járó lakodalmaskodás nem az én egyházamban történvén, maga a hirdetés senkit megbotránkoztatni nem fog. Magára a fennti kérdésre vonatkozó és a vitatkozás folytán felhozott érvelésre kiterjeszkedni nem kívánok, lehet ilt pro et contra sokat felhozni, alaposat és nem alaposat, a fő dolog az, hogy akármennyit vitatkozunk is a testvéri szeretet köteléke közöttünk soha meg ne lazuljon, s járjunk bár el egyes dolgokban igy vagy amúgy, az által egyházunk s szent vallásunk érdeke kárt ne szenvedjen. Sárkány Sámuel, pilisi ev. lelkész. TÁRCA. Pál megváltási tana. Ha a keresztyénség a megváltás vallása s ez elnevezés igazán kifejezi lényegét: úgy legjogosabban viseli azt Pál tanának jelleme folytán. Jóllehet ugyanis az uj testamentom összes irói foglalkoznak a keresztyén vallás lényegével s többé-kevésbbé mindegyik egy irány felé tereli gondolatait; habár az egész uj testamentom szerint a megváltás jellemzi a Krisztus által hozott s alapított uj üdvintézményt: mind a mellett alig találunk az uj testamentom irói között egyet is, a ki mélyebbre hatolt volna okoskodásával s láncolatos philosophiai bizonyítással fejtegette volna az uj tan s üdvintézmény lényegét. A zsidókhoz irott levél, a mely különösen foglalkozik azon kérdéssel, miben áll az uj üdvintézmény s a mely azt Jézus áldozati halála jelentőségében találja, mély felfogást s képzett okoskodást árul el : de oly sok oldalulag s oly szépen megállapítva nem fejtegeti az uj üdvintézmény lényegét, mint Pál apostol. Az uj testamentomi irók jelleme, egynek, kettőnek kivételével nem a láncolatos, bölcsészetileg okoskodó bizonyítás, hanem egyszerű, természetes és a közvetlenséget eláruló gondolathalmozás, melyben a legszebb igazságok foglaltatnak, gyakran közvetlen logikai összefüggés nélkül. Pál apostol e tekintetben kivételt képez. Habár gondolkozását a dogmatismus jellemzi: vallásbö'csészeti okoskodása mégis egyetlen a maga nemében. Pál a keresztyénséget megváltó üdvintézménynek tartja. Mindazon nagyszerű fejtegetések, melyekben a keresztyénség egyes kérdéseit taglalja, csak a megváltás lényegének s jelentőségének bővebb magyarázatára s helyes felfogására szolgálnak. Hogy feladatunkat sikeresen megoldhassuk, s Pál apostol megváltási tanát előadhassuk, világosin meg kell határoznunk, mit akarunk. Pfleiderer Ottó »Der Paulinismus* cimű munkája kezdetén igen helyesen veti fel azon gondolatot, hogy Pál tanának fejtegetésénél végtelen nagy befolyású az, hogy miként magyarázzuk s tartjuk valószínűnek Pálnak a rajongó farizeusnak keresztyén vallásra való térését. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy senkinek okoskodását nem tudjuk helyesen felfogni, a kinek lelkébe be nem pillanthatunk, a kit lélektanilag nem ismerünk : könnyen belathatjuk, hogy Pálnak megértése igen nehéz, mert megtérését psychologiailag magyarázni csuda jellegénél fogva s kellő történeti adatok hiánya miatt a legnehezebb feladatok közé tartozik. Mellőzve a Pál apostol megtérésére vonatkozó különféle magyarázati módokat, minthogy ezeknek taglalása messze vezetne el tárgyunktól, irányadóul azt állítjuk, hogy Pál nem hosszú logikai küzdelem, hanem erkölcsi meghasonlás folytán, hírtelen, Krisztus megjelenése után tért át a keresztyénségre s lett a legbuzgóbb apostola annak, a kit Izrael országán kivül is üldözött. Habár görög, nagy miveltségű városban született s nyerte gyermekkori neveltetését: gondolkodási módja, dialektikája s egész eszmeköre, a melyben mozog, a volt zsidó farizeust árulják el. Maga ezen kérdés fejtegetése, melylyel itt foglalkozni akarunk, minden tekintetben zsidó gondolkodást árul el s ó-testamentomi alapon áll. Hogy ennélfogva teljesen megérthessük a megváltás lényegét s annak fogalmát meghatározhassuk, mindenek előtt röviden megtekintjük, mit jelent ezen fogalom az ó-testamentomban s igy határozzuk meg Pal theologiájában. A megváltás fogalmát különféleképen használják az ó-testamentom irói s maga a szó bizonyos tekintetben a zsidó nép történetét tükrözteti vissza. Általanosat! jelenti valakinek szabaddá tevését bizonyos korlátok alól, a melyek akadályozták szabad akaratának érvényesítését. A szerint, a mint az illető korlátok anyagiak vagy szellemiek a s érint különböző jelentéssel bír a megváltás Megjegyzendő, hogy a megváltásnak egészen megfelelő fogalom a szabadítás, szabadság; csakhogy míg az előbbinél inkább arra irányul a gondolkozás, hogy milyen módon történik az akadályozó korlátoktól való megmentés : addig az utóbbinál inkább a cselekvés eredménye tüntettetík föl Anyagi korlátok tekintetéből a megváltás szolgaságból, vagy fogságból való szabadulás bizonyos ár lefizetése mellett; elnyomatástól, ellenségtől való szabadulás háború s fegyver segítségével (Bír. 13, 5; 3, 9; 6, 9; II. Sám. 19, 9.). Miután a zsidó nép mély valláserkölcsi érzése miatt igen jól ismerte azon szo'gaságot, melybe bűnei sodorták: és mélyen sóhajtozott a rajta fekvő bűnök súlya miatt: azért a megváltás fogalma használtatott erkölcsi, szellemi értelemben is. »Vannak, kik bíznak az ő gazdagságukban, úgymond a 49. Zsolt. 7, 8 + 16. v. és dicsekednek, de meg nem válthatják atyjok fiait, nem adhatják Istennek a váltság árát. De az Isten megszabadítja az én lelkemet a pokolnak kezétől és magához vészén engemet.« Izráel népe egész történetén keresztülvonul a megváltás utáni mély vágy s kitör a szent irók ajkairól: »Vajha eljön a Zionból Izrael szabaditója, hogy mikor az Ur az ő népének foglyait megszabadítja, a Jákób örüljön és Izrael örvendezzen.« (Zsoltár 14, 7.). »Vajha megszakasztatnád az egeket és leszállanál, a hegyek a te orcád előtt olvadnának fel. (Jes. 64, 1.). Bízva az Istennek a választott népe iránti szeretetében, oly biztosak Isten általi megváltatásra vonatkozó vágyuk teljesülésében, hogy azt diadalittasan a jelenben megvalósulónak tekintik : »Izráel megszabadul az Úrban örökkévaló szabadulással; nem szégyenültök meg és nem lesztek gyalázatosak soha örökké.« (Jes. 45, 17.). Isten szabadítja meg a zsidókat az ellenségektől, az Istentelenek kezétől; de ő szabadítja meg a bűn hatalmától s a bűnösség tudatától is. (Zsolt. 22; 31, 16; 97, 10; 91; 68, 21; 16, 9—ír ; 7, 8; 130, 8; 103, 51.) Az áldozatok, melyeket bemutattak, arra szolgáltak, hogy Isten haragját elfordítva, megszabadítsák a bűnöst a bűn terhétől. Ha a megváltás utáni vágy, ha a szabadságra való törekvés, mely a zsidóknak rabságba vitetésével csak nőtt s nyomoruságával élénkebbé lett, oly általánossá s fontossá lett, hogy minden üdvét abba helyezte belé a zsidó nép : nem csudálkozhatunk azon, hogy már az ó szövetség irói hangoztatják Istennek azon intézkedését, mely szerint ő kezdettől fogva elhatározta kedvenc népének s általa az egész emberiségnek megváltását, üdvre való vezetését. Izrael üdvvágyainak teljesítése s az emberiség megváltása végett jött Jézus. Miután az Izrael népével együtt érző és együtt élő tanítványok a messiás utáni vágyak, fogalmak s eszmék