Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-18 / 16. szám

4-77 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 478 maga a nemzet elé, annak képviselői és főemberei elé, és ott nem kételkedünk, hogy ügyünk méltányos elintézést nyerend. A törvényhozás nem fogja megengedni, hogy egy aránylag csekély összeg megtagadása miatt 14 fő- és algymnásiumunk vagy megszüntettessék, vagy a nyilvánossági jogtól — a középiskolai törvény 53. § értelmében — megfosztassák, avagy algymnásiummá sülyesztessék. A törvényhozás nem fogja megengedni, hogy az állami iskolákkal önnön erejűkből versenyezni nem képes protest. iskolák a versenytérről leszoritassanak ; ellenkezőleg intézkedni fog, hogy azok versenyképesekké tétessenek s oly színvonalra emeltessenek, hogy a mai magasabb követelményeknek is megfelelve, oly hasznos szolgálatot tehessenek továbbra is a közművelődés ügyének, a minőt tettek három száz éven át, híven és kitartóan a haza és nemzetiség érdekében. Belátandja, hogy a reformált egyház, mint felekezet is megérdemli a támogatást az állam részéről, a melynek a közművelődés terén határozott nemzeti irányban és szellemben hathatós gyámolitója s a nélküle az államra visszaháramlandó tehernek oly tetemes részét viseli S végül belátandja, hogy midőn a tanulmányi alap jellegének a kérdése még mindig kisért s időről-időre felütögeti fejét : a törvényhozás s a kormány e felette kényes kérdés megoldását magára nézve is, de a felekezetek közötti viszonosság, jogegyenlőség érdekében is legjobban az által készitheti elő, ha a nem katholikus felekezetek iskolái számára az állam költségvetésében teremtetik lassankint egy tanulmányi alap, s ez által aránylagos támogatásban részesíttetnek azok a felekezetek is, melyek mindeddig az állami és egyéb közalapok minden segélye nélkül viselték az állam köteles terhének egy részét. Miért is, ha a jelen pillanatban kézzelfogható eredmény nélkül mentek is szét egyházunk vezéremberei, de az a biztosítás, hogy alkalom fog nekik adatni az esetleg rosszul értesülő pápa elől a jobban értesülendő pápa elé, a minisztériumtól esetleg az ország törvényhozása elé fellebbezhetni méltányos és jogos, nem csak, de országos törvényen alapuló kérésüket, megnyugtatta őket. Farkas József. Várady Károly egyházmegyei gondnok székfoglaló beszéde*) Nagy tiszteletű egyházmegyei közgyűlés! Nehéz feladatot tűzött elém a nagytiszt, egyházmegye, midőn nagyrabecsült bizalmának kifejezésével, engem arra hivott fel, hogy egyházme*) Lásd »Belföld« rovatunkat.. Szerk. gyei gondnoki elnöki székét foglaljam el, melyet ez előtt, hazánknak egyik legjelesebb államférfia, a nagy tehetségéről, széles körű ismereteiről, miként bámulatos erélyéről és tevékenységéről ismert, és országszerte tisztelt gróf Tisza Lajos töltött be. Ily előd után az elnöki szék elfoglalására, csak azon erős meggyőződésem bírhatott, hogy a jelen időben, midőn a magyar államnak fejlesztése és belső megerősítése a kitűzött cél, minden állampolgárnak, különösen pedig a magyar protestánsnak, működési missziója van, melynél fogva kötelessége elfoglalni és erejéhez képest betölteni azon helyet, melyre a közbizodalom őt felhívja. Miből áll ezen érintett működési misszió, s melyek azon kötelességek, melyek az állam fejlesztése és megerősítéséből mi reánk, mint evangéliumi egyházakra és magyar protestánsokra hárulnak ? Engedje meg a nagytiszt, közgyűlés, hogy e kérdéseket röviden megvilágítsam. A magyarországi protestánsok vallásügye, a magyar állammal egybeforrott. Erdekeik szálai, századokon át összeszövődtek, s azokat egymástól elválasztani nem lehet. Nekünk tehát már vallási érdekeinknél fogva is, az állam érdekeit szolgálni, azokat előmozdítani erkölcsi kötelességünk. Ezt teljesitjiik az által, ha a más vallásfelekezetekkel békés egyetértésben élünk, s ha a más ajkú és vallású állampolgártársainkat testvériesen szeretjük, s általában, ha türelmesek vagyunk. Nagytiszt, közgyűlés! A hit égi adomány, összekötő kapocs ég és föld között. Ez emeli ki az embert az állatvilágból. Ez teszi nemesebb lénynyé. Ez kiséri és vezeti az embert földi pályáján, s előkészíti az örök életre. A hit tehát szent és sérthetetlen. A dogma felekezetekre osztja, de a legfőbb lény, az Istenben való hit egyesíti, Krisztusnak magasztos erkölcsi tana pedig a felebaráti szeretet melegével átöleli az egész emberiséget. Hazánk a vallástürelemnek és keresztyéni szeretetnek igen szép példáit mutatja fel. Emlékezzünk vissza egy negyedszázaddal azon szomorú időkre, midőn vallásszabadságunk veszélyben volt és szorongattatásaink között nem láttunk egy felénk csillámló reménysugárt. Akkor a katholikus egyháznak kitűnő egyházi és világi férfiai, minket kitartásra buzdítottak, s erkölcsi támogatásaikkal ügyünknek diadalra jutását elősegítették. Vagy azt említsem, midőn a református lelkész, emelkedett szellemű beszédet tart a zsidó halott felett ? Vagy azon szép tettről emlékezzem meg, midőn a vagyonos felekezet, a szegényebb felekezetet segiti, hogy templomát és iskoláját felépitse. Vagy azt hozzam fel, a mi legközelebb a ^kálvinista