Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-10 / 2. szám

T3 PROTESTÁNS EGYHÁZI történetírókat. A pápa, a császár és Luther, továbbá a nemzetiségért lángoló német nemesség mint ellentétes elvek és érdekek képvr

selői állnak ott egymással szemben vagy egymás mellett. A pápaság nagyszerű hivatást töltött be a népvándorlás korszakában és a középkor sötét századaiban. A pápa által -az ő legfőbb felügyelete és vezetése alatt lettek megnyerve a pusztítva tovavonuló, uj hazát kereső, vérengző nemzetek a keresztyénség emberies gondolkozásmódjának és ezáltal a mívelődésnek és polgáriasultságnak ; és a pápa volt az, ki mint az emberiség legfőbb szellemi érdekeinek védője, az üldözött igazságot vagy ártatlanságot oltalmazta mindazok ellen, kik előtt az erő ha'alom jogot adott mindenre, s ki s;ellemi fegyverei, mint a kiközösités, interdictum stb. által, még a leghatalmasabb fejedelmek önkényével szemben is sikerrel lépett fel az igazság és ártatlanság érdekében. Azonban a pápaság idővel elfajult. A pápaság megszemélyesítőiben, a pápákban, a földi érdekek elnyomták vagy legalább második sóiba szoriták a szellemieket. A pápák saját személyöket tolták előtérbe az eszme felett, holott magokat csak eszközöknek kellett volna tekinteniök az eszme szolgálatában. Az önérdek lett a pápák minden eljárásában a legfőbb vezető szempont. És ez annál ártalmasabb volt, mert a nemzetek megszokták már ugy tekinteni a pápát, mint a legfőbb szellemi bírót, kinek Ítélete ellen nincs fellebbezés nemcsak itt a földön, hanem az égben sem; mint a kinek joga van megítélni, váljon az, a mi az egyes ember vallásos lelkületéből előforrott igaz, üdvözítő hit-e vagy eretnekség ; mert egyszóval kimondva, a pápa az egyes emberek lelkiismeretének korlátlan ura volt. Es a pápák nem elégedtek meg e korlátlan lelki hatalommal, ők birni akarták az egyesek földi vagyonát is. Szent-Péter temploma vámszedők házává változott át. E körülmény adott aztán alkalmat és okot a Luther első fellépésére, a minek egy nagy mozgalom lett az eredménye, melynek jó hatását még mai napság is örömmel élvezzük s melyet mí reformatiónak nevezünk. Luther eleinte a római pápaságnak sem az egyes emberek lelkiismeretét rabigába hajtó uralmát, sem a nemzetek kizsaroló önző pénzvágyát nem támadta meg. A pápai korlátlan tekintély hivése oly mélyen gyökerezett az ő szivében is, mint általánban mindenkiében még e korban, hogy az rá nézve még erkölcsi lehetetlenség volt. O először csak azon visszaélések ellen kelt ki, melyeket a bűnbocsátó levelek árulói elkövettek, s rámutatott e visszaélések erkölcsi romboló hatására. Csak midőn a pápaság magáévá tette az ügyet, csak akkor fordult Luther is a pápaság mint keresztyénellenes intézmény ellen. Wormsban már a pápa és Luther, mint elvi ellentétek állnak egymással szemben Luther a lelkiismeret szabadságát védte a pápai tekintély, és a mi a pápai tekintélyt támogatta, a zsinatok ellen, rámutatva egyszersmind a pápaság borzasztó pénzszarolására is, mely a szegény népre elhordozhatlan teherként nehezedik. A pápai követ, Girolamo Aleander pedig minden igyekezetét arra fordította, hogy a dolog minden tekintetben »a pápai tekintély csorbitása nélkül« igazítassék el. A pápa és Luther, mint teljes elví/

ellentétek közt némileg közvetítőként áll itt a császár. Ő az államhatalom elvének képviselője. Ránézve a Luther és pápa ügyé nek elvi oldala egyénileg teljesen közönyös, mindazáltal mint jó politikus hasznot akar abból húzni. A császár mint az államhatalom képviselője, gyanús szemmel néz minden olyan mozgalmat, melynek következményeit nem lehet előre látni s mely a létező viszonyokat egészen ÉS ISKOLAI LAP. ÍJ felforgathatja, s igy Luther iránt inkább ellenszenvvel mint rokonszenvvel viseltetik, de mégis felhasználja őt, hogy a franciákkal rokonszenvező X. Leo pápát az ő vele való szövetségre kényszerítse. A német nemesség, mint már jeleztem is, inkább a nemzeti szabadságért lelkesedett, de Luther ügyét ugy tekintette, mint a nemzet ügyét a római zsarnokság ellen, ezért minden lehető alkalmat felhasznait a Luther ügyé nek pártolására és előmozdítására. Ennyit a Wormsban működő különböző pártokról, és az azokat mozgató eszmékről általában. Munkánk folyamában egy alkalmat sem fogunk elszalasztani azoknak minél részletesebb és élesebb feltüntetésére. És ezzel lega'ább főbb vonásokban eleget tettünk egy történelmi munka egyik feladatának. Minden történelmi munkának ugyanis, véleményünk szerint két feladata van: először az események hű előadása, a mint azok épen történtek ; másodszor az eseményekben működő, azokat létrehozó szellem, vagyis a korszakot mozgató eszmék minél élesebb feltüntetése. Az események hű leírása csak az egykorú s lehetségig minden pártárnyalatu történelmi okmányok áttanulmányozása után lehetséges. Epen ezért a forrástanulmány elengedhetlen kellék a történelem Írásnál. Ugyancsak a forrást anu'mány fogja nyújtani az eszközt az illető kort mozgató eszmék felismeréséhez. És ezzel munkánk kezdetéhez jutottunk, melyet az arra vonatkozó források felsoro'ásával és megv'zsgálásával kezdünk meg. A források és azok bírálata. A tárgyunkra vonatkozó forrásokat legtermészetesebben a Wormsban létező pártok szerint osztályozhatjuk. Természetes, hogy a két egymással homlokegyenest ellenkező párt, a pápa és Luther pártja, szolgáltatja a legkimerítőbb forrásokat. Lássuk először is a lutherpárti forrásokat. í\ lutherpárti források közt fontosságánál fogva legelső helyen kell említenünk Spalatinnaka szász választó fejedelem hitrokona — és káplánjának, a mellett Luther meghitt barátjának, egykorú feljegyzéseit, melyek egyik legfőbb tekintél) ül szolgálnak az egyes események megbírálásánál. Fontos helyet foglalnak el aztán a lutherpárti források közt az egykorú, még ugyanazon évben (152

1

) nagy számmal megjelent röpiratok. E röpiratok közül a Spalatin feljegyzései szolgáltak alapul a következő háromnak: »Die gantz Handlung stb.«, »Die gantz Handlung stb.« és »Handlung, so mit Martin Luther« stb. Ezek kevés mondattani változtatásai adják a Spalatin által közölteket. Spalatintól független röpiratok, melyek több érdekes, Spalatinnál hiányzó tudósítást is foglalnak magukban a következők : »Ain anzaigung, wie Doctor Martinus Luther stb.« és »Etliche sunderliche fleissige (nach geschener vor Kai. Mai. antworth) Handlung«. Csupán az április 18 ikán a birodalmi gyűlés előtt történteket közlik : »Doc. Mar. Lutheri christiana. et inconsternata responsio«, »AdCesare Maiest. interrogata D. Martini Luth. responsum,« és a németül megjelent >Antwort Doctoris Martini Luthers stb « Legfontosabb azonban a röpiratok közt : »Acta et res gestae D. Martini Lutheri in comitiis stb,« melyet ha nem is személyesen maga Luther szerkesztett, mint Spalatin szül. egy Spált nevű kis városban, Eichstádt püspökségben 1484-ben, meghalt 1545. jan ió-ikán mint altenburgi ev. lelkész.