Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-28 / 13. szám

4-77 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 478 ségnek ugy a magán- mint a közéletben előmozdítása és a terjesztése. 3. §. Különösen oda fog hatni az egyesület, hogy 0) az emiitett erények az irodalomban — ideértve a hírlapokat — a színházakban és egyéb mu'atóhelyeken s átalában minden nyilvános gyülekezetekben tiszteletben tartassanak ; b) az ifjúság számára önképző-egyesületek keletkezzenek; c) mértékletességi egyesületek alakulja­nak ; d) a takarékossági szellem fejlesztessék s a taka­rékosságot elősegítő intézmények létesüljenek, e) mun­kára ösztönző és munkaszerző egyesületek keletkezzenek, f) régi hű cselédek, és mások életét saját életök veszé­lyeztetésével megmentő egyének jutalmazására célzó tár­sulatok alapíttassanak, g) szegények gyámolitására, nemkü­lönben h) rabsegélyző egyesületek alakíttassanak a bün­tetést kiszenvedett raboknak munkaszerzés által a vissza­eséstől való megóvása végett, i) a szerencsejátékok, különösen a kártyajátéknak ezek jellegével biró nemei kerültessenek, i) a társalgásban minden, a mi az erköl­csiséggel s a mivelt és tisztességes hanggal és modorral ellenkezik, különösen pedig a káromkodás mellőztessék. Végre 1c) a törvények iránti tiszte'et ápoltassék, főleg pedig a választási visszaélések, az etetés, itatás és más vesztegetések megszűnjenek. 4. §. Ezen célok elérésére a következő eszközök fognak szolgálni: a) a felkarolt esz­méknek hírlapok és röpiratok utján, valamint a szószék­ről és felolvasások által való terjesztése, b) a mennyiben szükséges lesz, az egyházi és világi hatóságok, a kormány és az országgyűlés intézkedéseinek igénybe véte'e. 5. §. Az egyesület tagja, a jogi személyeken kivül, lehet min­den tisztességes ember, nő és férfi, a ki a kitűzött célt helyesli és annak elérésére közreműködni kész. 6. § A tagok vagy örökös, vagy alapító vagy rendes, vagy pár toló tagok lehetnek. 7. §. A tagsági díjak a következők lesznek : az örökös tagok egyszersmindenkorra 100 frtot, az alapítók 40 frtot szintén egyszersmindenkorra, a ren­des tagok, öt évi kötelezettség mellett, évenként 2 frtot fizetnek; a pártoló tagok tetszés szerinti összeggel járul­nak az egyesület költségeinek fedezéséhez. Halál esetén minden tagnak kötelezettsége megszűnik. 8. §. Az egye­sület ügyeit egy igazgató választmány intézi. 9. §. E választmány, mely az egyesületet létrehozó értekezlet tag­jaiból alakul, önmagát titkos szavazás utján megválasz­tandó uj tagokkal kiegészítheti, de tagjainak száma a százat meg nem haladhatja. 10. § Az egyesületnek ille­tőleg választmánynak következő tisztviselői lesznek : egy elnök, ki az egyesületet a hatóságok s általában kifelé képviseli, két alelnök, egy titkár, két jegyző, egy pénz­tárnok, egy ellenőr és egy ügyvéd. 11. §. Az igazgató választmány, a nyári évszak kivételével, havonként leg­alább egyszer, szükség esetén többször is ülést tart. 12. §. Működéséről az igazgató választmány minden évben jelentést készit s azt a nagy választmány elé terjeszti s hírlapok utján is közzé teszi. 13. §. A nagy választmány az igazgató választmány tagjain kivül, az örökös és az a'apitó tagokból, valamint a fiókegyesületek küldöttjeiből áll. 14. §. A tisztviselők hatáskörét s a választmányok tanácskozási rendjét külön ügyviteli rendszabaly fogja meghatározni. 15. §. Az igazgató választmány rajta lesz, hogy hasonló célú egyesületek a vidéken is keletkezzenek s a 3-ik szakaszban említett külön társulatok létesítését elősegítsék. 16. §. Ezen fiók-egyesületek egyébiránt a helyi viszonyokhoz alkalmazott külön alapszabályokat készítenek magoknak s ha ezek a központi egyesület cél­jaival és nézeteível megegyeznek, ez az illető vidéki egye­sületet saját fiók-egyesületének ismeri el. 17. §. Az ily fiókegyesületek az országos egyesület igazgató választ­fejtett tevékenységökről időnkint értesitik s viszont a köz­ponti egyesület igazgató választmányának megkereséseit maguk részéről figyelembe veszik. 18. §. A fiók-egye­sületek által gyűjtött pénz azoknak saját céljaira fordít­ható csak, azonban a központi egyesületnek ezek is akár örökös, akár alapító tagjai lehetnek. 19 §. Ha az országos erkölcsnemesitő egyesület igazgató-választmánya műkö­dését megszüntetni lenne kénytelen s a feloszlást mellőz­hetlennek találná, ez csak a nagy választmánynak az igazgató választmány által e végre egy hónappal előbb összehívotts kihirdetett ülésében s az igazgató-választmány előterjesztésére samegje'ent tagoknak legalabbkétharmad többsége által lesz kimondható, mely esetben a netalán fennmaradt vagyont valamely rokoncélu hazai társulatnak vagy intézetnek fogja adományozni. KÜLFÖLD. mányával összeköttetésbe lépnek, ezt saját körükbe* Tifi^ K A vallás lényege és az egyházi fejlődés alap­törvényei. (Folytatás.) Fentebb már szerencsém volt említni, hogy Bender munkájának a »Das Wesen der Religion und die Grund­gesetze der Kirchenbildungnak« a közlött felolvasásban kifejlett nézetei képezték alapját; valamint arra is utaltam, hogy a szerző e művében ama tudományos hypothesist kívánja kifejteni, a melynek segélyével a történeti vallá­soknak minden lényeges megjelenési formáit kimagyaráz­hatóknak tartja. A Luther-ünnepélyen tartott értekezés kétségkívül elég tartalmas volt arra, hogy a most megjelent munka iránt nagy mértékben felköltse az érdeklődést és mindenki méltán azt várta, hogy az, a ki annyi éles elműséggel és oly erős kritikai szigorral tudta kijelölni a hit és tudás körét s tudta figyelmeztetni ugy a theologusokat, mint a természettudósokat, hogy egymás határait el ne szán­togassák, hogy a hitből tudományt s a csak hypothesisből apodictice bebizonyított alapigazságot ne csináljanak : az, a mint a keresztyén theologianak nemcsak egy különös kérdését veszi tárgyalás alá, hanem felöleli a't egészen, sőt tovább menve kiterjeszkedik az összes vallásos élet­jelenségekre, e feladatának ugyanugy fog megfelelni, mint értekezésében. E tekintetben éri azonban a legelső csaló­dás az olvasót, a mennyiben, a mint róla egyik bírálója Hermann marburgi tanár mondja : »a feltűnést hajhászok egy oly könyvet kaptak benne, mely számtalan ismét­lésekben mondja el a legtrivialisabb do'gokat. A theolo­giai tudomány pedig kapott benne egy oly művet, mely korszakalkotó mű igényével lépett fel ugyan, de egyetlen egy kérdésnek is a mélyére nem hatolt le.« A tárgy kimeríthetetlen gazdagságát nem bírja felmérni; egész apparatusa csak annyi, mint azé a gyermeké volt, ki egy kagylóhéjjal akarta a tengert kimericskélni. Az egész vallásos élet megítélésében teljesen a felszínen marad s nincs egyáltalában semmi érzéke ennek épen legszebb, legfenségesebb s épen ennélfogva legfelemelőbb és leg­boldogitóbb gondo'atai és tényei iránt. Bender merev elvi ellentétbe helyezi magát a keresztyén vallás üdv­tényeivel és alapigazságaival. Egyenesen megtagadja ugy az ó, mint az új testamentum kijelentési jellegét. »Magát a transcendentalis világot is a vallásos, felizgult és érdeklett képzelet teremtményeként puszta illusióvá oszlatja szét.« A másik dolog meg, a mi egyszerre meglep, hogy az az ember, a ki erősen tiltakozott az ellen, mintha a ismus alaptételeiből, mint csupán csak hypothesisek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom