Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-28 / 13. szám

4-77 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 478 Ha bűnöm kárhozattal fenyeget, E hitben vetem teljes reménységem : Hogy megváltóm tett értem eleget. . . (80: 2.) Megtanitott a Jézus engemet. . . (82: 2.) Útmutatást megtartatást Szent igédben találok. (85: 6.) Uram ! Áldott légy, hogy szivemet megnyugtattad. Idvezitőmet nekem kimutattad. (86: 6.) Legyen ennyi elég ! Én is úgy ragaszkodom az én Jézusomnak érdeméhez, tehát : ugy irta, mint az utóbbi kiadásokban van ! De hát! hogy lehetett azt eltűrni a magyar ref. anyaszentegyháznak, hogy ily — hittantételével homlokegyenest ellenkező — balvélemény Anno 1808-tól mind e mai napig helyet foglalhasson énekes köny vében ? mert ha csak az egyik helyütt nyomottban volna, még hagyján, de ott van a pesti, s ott van a debreceniben ! vette e ezt valaha valaki észre ? mert ha a jezsuiták észre vették volna, majd megírták volna az »Egy vén bial orrára való karikáz-t, mint Sámbár 1664-ben Czeglédinek ! De hát észrevették ! észrevették a magunk emberei, s mégis megvan a hiba! Deus ex machina! Tépelődéseim közben a derék jó lelkű öreg Atya, a jelenleg Budapesten élő volt pápai lelkész Liszkay József ur (ki annyira szivére tudta pápai hallgatóinak prédikálni az isteni gondviselésbe való bizodalmat, hogy midőn egyszer egy nagy tűzi veszedelem után Varga József uramtól kérdezném .- ugyan mért nem szekurálja ezt a nádas házát? Igy felelt: »igaz iftyúr, hogy költség se igen kerül, de hát Liszkay uram nem azt prédikalja-e mindig, hogy az Istenbe vessük a mi reménységünket, bizzunk az O oltalmában, ugyanazért : Ha rám nyavalyát ereszt, Rajtam lévén a kereszt. Bár, hogy könyitsem, nincs módom, Ellene nem zúgolódom. 91: 3.) tehát: tépelődéseim közben ez az áldott öreg Atya (Budapest március 15-iki kelettel) néhány becses könyvet s régi iratot küldött nekem ajándékban,*) ez utóbbiak között Nagy Sámuel vo't geszt-i nótáriusnak (Biharmegye) 1823. szept. 24. kelt levelét is. De mielőtt e levél szavait idézném, szükség elmondanom, hogy midőn Tóth Ferenc 1823-iki * Éneklő' kar-a megírásához készült, a hazába szétmenő supplicánsoktól, mind azokhoz küldött levelet, kik csak az énekszerzőkről tudtak valamit, igy írt Nagy Sámuelhez is, (ki litteratus, törvénytudó ember, s egy jeles humoristicus munka, az »Asszony tör vény« szerzője volt), melyre küldött válaszában N. S. igy ir: »Néhai nt. Lengyel József urnák még szalontai prédikátor korában volt szerencsénk a már akkor készen volt énekeit tulajdon maga kéziratából lemásolni: eszerint az 55-ik éneknek 4-ik versébe tetemes typographicus error csúszott be; midőn e helyett: Áldozatod* érdeméért ez van : Oldoztatod érdeméért, melynek ha valami értelme lehet: a dogma ellen volna. Erről még az 1817-ik eszt. debreceni préd. T. T. Szoboszlai Pap István urnák szó és Írásbeli tudósítást tévén, azt az *) Többek közt a nagy munkás Tóth Ferenc kézirati gyűjteményében foglaltató Írások teljes • címeit is, mit — ha t. szerk ur parancsolja — közlendek ! — K. F. — (Köszönjük s örömmel veszszük. . - ^ --1

) „ -> Szerk) 1818-ik eszt. editióba helyre hozva láthatni: de ezután a typographus újra recidivázott, melyre nézve közelébb főtiszteletű superintendens Budai Esaiás úrnál tévém alázatos insinuatiómat.« Miként az elsorolt editiók mutatják, a typographus egész 1884-ig recidivázott ! Igy állván a dolog, a budapesti és debreceni ft. püspök uraknál, én is megteszem alázatos insinuatiómat, kegyeskedjenek a typographusoknak megparancsolni, hogy ezt a »tetemes typographicus error t-t, tartsák szoros kötelességükül kiigazítani, mert ilyen »error«-nak énekes könyvünkben lenni nem szabad ! Én már is kiigazítottam : elmentem az iskolába, a gyerekekkel e'ővétettem az énekes könyvet, s a mely editióba oldoztatod volt, kitörültettem, s áldozatod-at Írattam helyette, rögtön megmagyarázván a kátéból ezt a hittételt, azután kihozattam a templomból az énekes könyveket, azokban is kiigazitám, rá következő vasárnapon pedig erről prédikáltam , s voltak hallgatóim között, kik megmondák, hogy több ízben helytelenítették már egymás könyvét, habár a roppant különbséget nem értették is, midőn karácsonkor ez éneket énekelték. Egy szó! és lám mily különbséget, de nem csak különbséget, hanem egészen ellenkező, és pedig épen ref. egyházunk hittételévei ellenkező értelmet szerez ! Atyámfiai a zsoltáros vidékeken ! cselekedjetek hasonlóképen. Gyűd, 1886. március 18. Kálmán Farkas. BELFÖLD. Jubileum és egy kis reflekszió. A pilisi (Pestm.) ág. hitv ev. egyházban f. é. március hó 14-én egy megható s lélekemelő ünnepélynek voltunk tanúi és részesei. Kovács Andor tanítónak ötven évi sikeres működése elismeréseül O Felsége a király koronás ezüst érdemkeresztet adományozott, melyet Tóth József, a sokérdemű pestmegyei kir. tanfelügyelő, a kitüntetettnek, a zsúfoltságig megtellett templomban délelőtti rendes istentisztelet után, nagy ünnepélyességgel tűzött mellére. Az oltár előtti térség közepén egy asztalka mellett a jubiláns, a helybeli lelkész és a tanfelügyelő' íoglaltak helyet, körülöttük világi és egyházi férfiak: felügyelők, elöljárók, lelkészek s tanítók nagy számmal. Ott voltak: a bányakerületi ev. püspökség felügyelőjének, a betegeskedése miatt meg nem jelenhetett Fabinyi Teo fiinak képviseletében, derék fia Gyula; a budapesti ev. esperességnek s a budapesti ev. magyar egyháznak felügyelője Sárkány József, mint a jubilansnak egy kori tanítványa; a t.-sz.-mártoni s albertii egyházak felügyelője Kubinyi Géza; Raksányi Kálmán s többen, a pestmegyei ev. esperesség felügyelője Foldváry Mihály közbejött elhárithatlan akadály miatt maradt el; a szép számban megjelent pestmegyei ev. lelkészek s tanítók élén Láng Adolf főesperea. stb. Először a helyi lelkész, a hivei s a nagy vidék előkelősége által »aranyszájú «-nak méltán nevezett Sárkány Sámuel, a jubilánsnak — mint mondá — 40 év óta »munkatársat, szólott melegen, szívből-szivhez, meghatóan fejtvén ki az ünnepélynek célját és nagy jelentőségét. Utána Tóth József kir. tanfelügyelő »kedves öreg barátjához, szeretett munkatársához« és a gyülekezethez oly megható, szép beszédet intézett, hogy annak jóté-