Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-21 / 12. szám

365 379 Leibitzet május 27—28, Ménhárdot május 29—30, Zsá­kócot május 31, Durándot junius 1, Ruszkinit junius 2, Sz.-Váralját junius 3—4, Sz.-Olaszit junius 5—6, Sz.-Iglót, ennek filiáját, s az itteni főgymnasiumot junius hó 16— 30-ig. — W. S. * Nemes lelkű végrendelkező. Özvegy Stefanek Jánosné, született Somogyi Júlia, ki f. évi január hó vé­gén hunyt el Szombathelyen, jótékony célokra összesen 9300 forintot hagyományozott; többek közt a pápai fő­iskolának 1000, szegény tanulóknak 500, a gárdonyi ref. egyháznak és iskolának 2000, a megyei árvaházra 3000, a szombathelyi ev. egyháznak 1000 frtot. * A nagykőrösi ev. ref. főgymnasiumi ifjúság ön­képzőköre s énekkara f. hó 14-én a nemzeti ujraébredés s a budai reform, egyház megalakulásának emlékére, ez utóbbinak javára, a városi nagyszámú értelmiség jelen­létében díszelőadást tartott. Az előadás jól sikerült s 70 forintot eredményezett. * Március 15-dik emlékezetes napját a késmárki lyceum ifjúsága is lélekemelő és megható módon ünne­pelte. Az ősrégi lyceumi épület emeletéről lengett a nem­zeti szinu zászló és hirdette a nap jelentőségét. A nagy teremben ünnepi disz látszott. Az 1848-ban szerepelt nagy férfiak néhányának mellszobra ki volt állítva; Petőfy homlokát zöld babérkoszorú díszité Több csatának képe és térrajza az 1848—49. évből a falakon függött. Az összegyűlt ifjúság fogadta a közönséget a »Rá­kóczy-indulóva',« melyet az ifjúsági zene-egylet sok ér­zelemmel s lelkesedéssel játszott. Most Nagy Lajos VIII. oszt. tanuló lépett a szó­székre és alaposan, valamint szép előadással megfelelt ez alkalomra készített beszédében azon kérdésre : miért tartjuk ez ünnepélyt ? A szónok a 48-as mozgalmakat, mint a nemzet feltámadását méltatta, melynek nagysá­gához csak a honfoglalás Árpád alatt és a nemzet fé­nye és hatalma Nagy Lajos alatt hasonlítható. Petőfy szava: esküszünk, rabok többé nem leszünk, márc. 1 5-én ezerek ajkain viszhangoztak. A 12 pont, mely a létesí­tendő szabadság programmját magában foglalá, kifejezést adott azon forró óhajnak, mely az egész nemzet keblé­ben élt. Nők férjeiket, anyák fiaikat bátorították azok­ban a napokban, melyekben a kocka elvettetett. De az orosz kozák megsemmisité édes álmukat a szabadságról, mely Világosnál zord sirját találta. Kossuth kibujdosott, Petőfy elveszett. De a gyászos napok megint elmultak, a nép kibékült királyával. Annyi sok balsors után bár csak mindig nagy és boldog lehetne szeretett hazánk! E beszéd után felváltva, egymásután költemények szavalása, négyhangu dalok éneklése és zenedarabok elő­adása következett: »Talpra magyar« felhívását meleg érzelemmel adta elő az ifjúsági dalegylet. »Március 15-én* című költe­ményt, Kósa Barnától, kitűnően szavalta Csiha Sándor VIII. oszt tanuló. Most megint az ifjúsági zeneegylet mű­ködött és szívhez szóló bús hangokon adta elő a »Ki­tárom reszkető karom« féle dallamot. Csécsy István köl­teményét »Emlékezés i848«-ra erős kifejezéssel és nyo­matékkal szavalta Markovich Soma VIII. oszt. tanuló. Klapka-indulóval, előadva az ifjúsági zene-egylettől, vég­ződött az ünnepély programmjának első fele. Ennek végeztével Niedermann Dezső VIII. osztályú tanaló az 1849. április 6-ikán vívott isaszegi csatáról tartott igen érdekes előadást. Előadta Klapka és Jelasich első összeütközését, a magyar harcsorok ingadozását. E válságos pillanatban — folytatá — megérkezett Aulich 3000 délceg húszára, mint egy ellenállhatlan vihar meg­rohanta a megdöbbent ellenséget, s ez rövid, de makacs küzdés után minden állásából kiveretett. Midőn a nap le­áldozóban volt, az ellenség serege Gödöllő felé vonult vissza és a magyarok zászlaja egy fényes győzelemmel gazdagabb volt. E sikerült beszéd után az ifjúsági dalegylet előadta a »Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos« című 4 hangú éneket, mely nagy hatást gyakorolt a közönségre. Azután egy remek szavalmányt hallottunk Hamar Mihály VIII. oszt. tanulótól, ki mély érzéssel és a meghatottság hangján adta elő Ábrányi Emil »Petőfijét.* Most megint az ifjúsági zene-egylet gyönyörködtette a közönséget, Kossuth indulóját játszván. Arra Temérdek költeményét »Az utolsó szó* cím alatt Viszoszky Lajos VIII. oszt. tanuló helyes felfogással szavalta. Áldást kért végre a szeretett hazára az ifjúsági dalegylet a »Hymnus« előadásában s a Rákóczy-induló mellett távozott a feldí­szített teremből a nagy közönség, telve örömmel, vi­gaszszal s lelkesedéssel, látván, hogy a honszeretet égi tüze miként tápláltatik, a dicső ősök és azok nagy tet­teinek emléke miként ujittatik fel az ifjúság keblében nem­zedékről nemzedékre. — Weber Samu. * Március 15-ike a budapesti theolog. akade­miaban. Igen szép s bizonyára sokáig emlékezetben ma­radó ünnepet ült március 15-ikén evang. ref. theologiánk ifjúsága. Bár az ünnepély rögtönzött volt, a mennyiben ezeknek előtte az egyetemi ifjak ünnepélyében szokott részt venni ifjuságunk: de a lelkesedést, s a sikert te­kintve, felülmúlt minden várakozást. Növelte a lelkese­dést s ünnepélyünk fényét az előadási óráikat ekkor vé­gezett nt. Kovács Albert és Petri Elek theol. tanár urak megjelenése. Tíz órakor kezdődött meg az ünnepély a »Szózat« eléneklésével. Ennek elhangzása után Lutár Sándor ol­vasta fel a valódi lelkesedés hangján irt s hazaszeretettől áthatott ódáját. Majd Vargha Zsigmond szavalta el Petőfy: »Nem­zeti dal*-át a nagy nap emlékéhez illő lelkesedéssel. Ezután szeretve tisztelt tanárunk nt. Kovács Albert emelt szót. Felújítván március 15-ikének emlékeit, s em­lékeztetvén ama nagy napokra, melyeknek márc. 15-ike csak dicsőséges kezdete: buzdította az ifjúságot, hogy ne felejtkezzünk meg ama nagyjainkról, kik kivívták a magyar név becsülését a világ előtt s egyszersmind in­tett, hogy legyünk hű bajnokai annak az eszmének, mely a mai magyar államot megteremtette. Kitöi őéljen­zéssel fogadta az ifjúság e beszédet, mely után Gáspár István mondta el ünnepi beszédét. Kiemelve az ünnep fontosságát, élénk színekkel festé amaz időket, midőn »eljött az időnek teljessége,« midőn azt hitte minden ma­gyar: itt az élet, itt a feltámadás! Majd a márciusi hő­sökről emlékezett meg, midőn újra Homér félisteneit lát­juk életre kelni, kiknek tettei elhomályosítják a Niebe­lung csudáit. A beszédet több izben lelkes éljenzésekkel szakította félbe az ifjúság, mely viharossá vált, midőn a nagy Hontalanról is megemlékezett. Utánna Pátkay Imre olvasta fel lendületes, szép al­kalmi költeményét, melyet Lutár Sándor szavalata kö­vetett, ki nagy hatással szavalta el Ábrányi Emilnek március 15-én című költeményét. Végre az ifjúság énekelte el Kö'csey Hymnusát, mely után az ifjúság élénk éljenzések között távozott. * Siessünk I I (Kérelem Bod Péter munkája ügyé­ben.) A Bod Péter magyar egyháztörténelmére hirdetett előfizetési felhívás első határideje lejárt; a meghosszitott határidő is vége felé közeledik. És a mai napig, miként értesültem, nem jelentkezett még csak fele sem azon elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom