Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-21 / 12. szám

369 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 370 Bongészet a protestáns egyházi élet mezején. Közalap bizottság működése és költsége. Utjártomban a tolnai református egyházmegye esperesének a reformátió kezdetén épült lakása mellett ballagván el: szag ütötte meg az orromat. Rögtön konstatáltam, hogy itt vagy sertés-halai történt, vagy egyházmegyei deputáció ülésez. Teljes erővel mozgósítottam tehát magamat befelé, tudván, hogy bármelyik eset történt legyen, a vége nem lesz egyéb, mint egy pár kedélyes óra. Szokás szerint nem csalódtam. Egyházmegyei deputátió ülésezett, és pedig a közalapi bizottság. Az asztalon dagadozott egy nagy halom papir, az egyházak bevallási ivei 1886-ra. Az asztal körül pedig füstölt, az esperes ur elnöklete alatt, három deputátus. Kilestem, hogy mit mívelnek. Leselkedés közben arra a gondalatra vetemedtem, hogy eljárásukat kiírom e becses lapokban a nt. szerkesztőség kegyes engedelmével, hátha azok a bizottságok, melyek még nem gyűléseztek — pedig országszerte sok van ilyen — némi tájékozást vesznek belőle magoknak. Irányelvül tűzte ki a bizottság ezt: Ha valamely egyházban vagy diasporában találkozik olyan egyháztag, a ki 40 forintnál többet, vagy 40, 20, 10 sőt 8 forintot fizet, az ily magasabb fizetések az ívre jegyzett összegből levonandók s ha az összeg a levonás után is oly magas marad, hogy abból a bevalló egyház minden lelkére öt krajcár esik : az ily bevallás elfogadandó s ily egyház presbyteriuma által a felmentési javaslattal beterjesztett egyháztagok felmentendők. Ezen irányelv igen megkönnyítette a különben bonyadalmasnak s nehéznek tetsző munkát. Ugyanis. Elővettek egy ívet, megtekintették hogy van-e felsőbb osztályzatú egyháztag s mivel egy bevallási íven sem volt, összeadták az oldalösszegeket. Ekkor megnézték az 1883-ki schematismusban, mely már az 1880-ki országos népszámlálás alapján készült, mennyi a bevalló egyház lélekszáma. Ha a bevallott összegből a bevalló egyház minden lelkére legalább 5 krajcár esett: a beval'ást elfogadták s az ily ívre az esperes felirta ezt: »Elfogadtatik.« Dátum s az esperes neve. Semmi egyéb. A mely ivről pedig az 5 krajcáros minimum nem került ki, arra az esperes ezt irta : »a bevallás elégtelensége miatt s az összegnek legalább ennyi s ennyi — 5 krajcáros kulcs szerinti — kiegészítése végett visszaküldetik.« Dátum, esperes. Dicséretükre szolgál a tolnai e. megye egyházainak, hogy a bevallási íveket beküldött egyházak közül csupán kettőé nem ütötte meg a mértéket. Ezek egyike nem csak Tolnamegyének, hanem az egész országnak egyik legmódosabb községe. Itt a lélekszám 1805. esnék az öt krajcáros kulcs szerint 90 forint 25 kr. Bevallott pedig 55 fit 80 krt. Nem csodál Maga az illető lelkész ur is csak 50 krajcárt rajzolt a neve után, pedig az ő fizetése hivatalosan 1500 forintra van becsülve. (A valóságban aligha nem több pár száz forinttal. A dunaföldvári helyettes lelkész szintén 50 krajcárt vallott be, holott ennek a fizetéséből bajos dolog lenne kisajtolni 300 forintot). A másik egyház, hová az ív visszaküldetett, amannak szomszédja: Itt a lélekszám 1000. Esnék 50 frt. Bevallott pedig 15, mond tizenöt frtot 1 Lényegtelen alaki hibák miatt nem küldettek vissza az ívek, majd a bizottsági jegyzőkönyvben fognak e hibákra az illetők figyelmeztetni. Fontosabb alaki hibát ismét az elébb emiitett lelkész ur követett el, a ki a kezelési szabályokat elolvasni nem méltóztatván, minden megjegyzés és dátum nélkül csupán a nevét irta alá a bev. ívnek, holott a konvent maga fogalmazta ama záradékot s követeli, hogy azzal ellátva irja alá a lelkész és gondnok a bevallási ívet. És itt legyen szabad tisztelettel kérdeznem, hogy mi az a rengeteg sok dolog, a mi egy falusi lelkészt meggátol egy oly füzetkének elolvasásában, mely csak néhány levélből áll s mely az ő hivatalához szorosan tartozó tudni valókat tartalmazza ? Azt senki sem mondhatja kinevettetés veszélye nélkül, hogy a lelkészi szolgálat foglalja el minden idejét. Mert tudva van, kivévén a népes gyülekezetek lelkészeit, hogy a hivatalnak leglelkiismeretesebb folytatása mellett is időnknek több mint fele részét kényünk, kedvünk szerint használhatjuk fel. Ama panaszt is hallottuk szóval is, a sajtóban is felemlittetni s pedig nagy hanggal, hogy az állam felette sok munkát halmoz reánk. A nagy egyházak lelkészei, talán még inkább káplánjai joggal panaszkodhatnak ; de sok lelkésztársam, nem tudom örvendene-e ha az államkormány kimondaná, hogy ezentúl a lelkészektől sem ingyenes, sem díjjal járó munkát s okmányt nem kiván, nem fogad el. Az én gyülekezetem 900 lélekből áll. Az anyakönyveket lemásolom fél nap alatt kényelmesen, az országos statisztikát elkészítem két óra alatt kényelmesen és pontosan, a hivatalos anyakönyvi kivonatokat és tanügyi kimutatásokat összesen egész évről, ha egyszerre kívántatnának, el lehetne készítenem szintén egy pár óra alatt kényelmesen. Épen igy elvégezheti más is. Mi az oka tehát, hogy némely lelkésztárs a »Kezelési szabályok® picike füzetkéjét sem olvassa el? Ennek oka bizony nem más, mint a — no de nem mondom ki, hogy micsoda. Az ívek megvisgálásával elkészült a bizottság az első napon, felhiván végül az esperest, hogy a hátralékok behajtása iránt a polgári hatóságot kérelmezze, mivel egyetlen presbyterium sem nyújtott be a hátralékokra nézve törlési javaslatot. Az esperesi számadás megvizsgálása a második napra maradt. Mivel pedig az esperesi napló és főtabella csak ez év ápril i-ről fognak vezettetni az utasítás szerint: a bizottság csupán arra szorítkozhatott, hogy az egyházaktól az elmúlt három év alatt begyült summákat összehasonlította a Földhitelintézet nyugtáival. Számadása rendben levén, helybenhagyatott. Ezzel végzett — legalább ezúttal — a bizottság. Én is végezhetnék, hanem a bizottsági gyűlést egy kis bökkenő zárta be. E bökkenőre bátorkodom különösen felhívni a figyelmet, A bizottsági tagok fél napi utat tettek hóban, fagyban, forgetegben. Másfél napig dolgoztak becsületesen s még a fuvar-pénzt sem fizette ki senki, hanem ők magok a saját zsebükből. Az esperes két nap s két éjjel látta el őket. Ez pedig nem csekélység, kivált ha meggondoljuk, hogy három bizottsági tagon kivül három kocsisról, s ezek lovairól is kellett gondoskodni. Mind ez költségbe kerül. Ezúttal 22 forint. (Jövőre megkevesbül, mert a konvent csak két bizottsági tagot rendel fel az esperes mellé.) Az tehát itt a bökkenő, hogy a közalapi bizottságok költségeit ki fizesse ? Az egyházmegyék ? Lehetetlen 1 Az egyházmegyék legnagyobb része folytonosan országos nyavalyában sinlődik, t. i. mindig deficittel zárja a budgetjét. S ha még ujabb teher is rovatnék rájok, kénytelenek lennének az egyes egyházak ládáiba nyúlni, ettől pedig mentsen meg az irgalmas Isten. Az egyházkerület ? Én azt hiszem, hogy 8 bizottság költségeit az e. kerület kasszája keservesen megsiratna. A konvent? Igen 1 A főt. és mélt. konventnek pénze ugyan nincs, de =4