Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-03-14 / 11. szám
253 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 341 teményiérű — Atyám, hálákat adok tenéked, hogy engem meghallgattál. — Az Urnák neve legyen áldott mindörökkön örökké. S végül az alsó szélen: Készítette özv. Szász Károlyné, 1886-ban, élete nyolcvanadik évében. E szép ajándékot, melyet látva, alig hinné valaki, hogy egy 8o éves aggnő munkája,*) — Szász Károly püspök ur, a budapesti egyháztanácsnak március ii-iki ülésében, a következő levél kíséretében adta át: Nagytiszteletü és tekintetű egyháztanács ! Az én édes anyám f. é. február hó 25 én töltötte be, Isten kegyelméből, életének 8o-ik esztendejét. Megemlékezve e napon Istennek azon számtalan kegyelmeiről, melyeket becses emlékű édes anyám oldalán 28 évi boldog házasságában s ennek halála után 33 évi gyászos özvegységében az Úrtól nyert, hogy gyermekeit Isten félelmében s becsületben nevelhette fel s az életbe kilépni és ebben munkálkodni s őt számos unokákkal és dédunokákkal megörvendeztetni láthatta s e magas életkort aránylag jó erőben és egészségben érhette meg : Isten iránti hálájának azzal is kifejezést kívánt adni, hogy a bpesti ref. egyház urasztalára egy egyszer ü teritőt sajátkezüleg készített s azt általam, mint ezen egyház szolgája által tisztelettel fölajánlja. E kis ajándéknak alig van egyébb értéke, minthogy azt egy nyolcvan éves, istenfélő öreg asszony, egészen sajátkezüleg készítette; hogy annak minden szálába és minden szemébe beleszőtte buzgó imáit és jó kívánságait azon egyház felvirágzásáért, a melynek az ő legöregebb fia méltatlan, de hű szolgája Szász Károly. * Az egyháztanács örömét, köszönetét a kedves aján dékért, mely magában véve is becses női munka, de még sokkal inkább becses, azt tudva, hogy ez egy tiszta vallásos kedélyű nőnek a munkája, gr. Tisza Lajos főgondnok tolmácsolta az ajándékot átnyújtó lelkész-püspök előtt, majd az egyháztanács egyhangúlag elhatározta, hogy a presbyterium köszönete jegyzőkönyvileg is kifejeztessék, de egyszersmind a mű nemes lelkű készítőjéhez intézendő külön levélben is, a ki iránt mint két püspök édes anyja iránt különben is hálára van kötelezve az egész hazai, de különösen a budapesti reform, egyház. Egy csendrs fohász szált fel az egek urához: Hadd lobogjon még évekig, szelid, csendes fényével az aránylag oly hosszura nyilt szép életfáklya!! Ma nyolcvan éves. . . (1886. február 25-ikén.) Ma nyolcvan éves jó anyám ! — Meg adtad érni, istenem, Ki őt oly messze elhagyám, Kezét ma csókkal hintenem. S mig ő szelíden rám tekint, Lábához ülök im megint, S ölébe hajtva homlokom : »Anyám !« Zokogva suttog >m. Elhagytam őt — nem hűtelen ! Es jó kezekben hagytam őt. Reá gondoltam szüntelen S vágyamnak olykor szárnya nőtt : Bérc- s völgyeken, folyókon át Fölkeresni a jó anyát, Mint a kanyargó kisded ér Völgyébe vissza-visszatér. Más otthonom is van nekem, Hol boldog fészkemet rakám ; Hű párom ott. sok gyermekem, Beszédes kicsi unokám ; De kétszeres boldog vagyok, Ha velők ide szállhatok, Mint fecske a hol született, Nem felejti a födelet. Oh, hogy' feledhetnék mi el, Bölcsőnkben O hogy' ringatott, Hogy' táplált édes tejivei, Álmunkban hogy1 takargatott, Körülünk védve vonva kört! Mert hű anyagond áll csak őrt, S mint zöld füvet langy permeteg: Anyaköny növel gyermeket. Oh jertek, én testvéreim, Hódolva álljuk őt körül ! Mig ott az üdv fénytérein Apánk velünk sir és örül, S minket haló-porában áld : Mi áldjuk a legjobb anyát, S ajkunk csak egy imát rebeg : Hogy őt az isten tartsa meg Szász Károly. Fohász. *) Pedig az. A tisztelt agg asszony, öregségében is folyvást munkálkodik. Valamennyi leány-unokája és dédunokája (összesen 15) számára, majdani kiházasitási készületökhez gyönyörű vánkos-, és paplanbetéteket kötött és horgolt sajátkezüleg, valódi »tündérujakkal.« Hála az Úrnak, hogy e mai napot megengedte érnem, s ugy, hogy hat gyermekemet magam körül láthatom ; nem csak, de mindeniknek örvendhetek lélekben. Hálát adhatok, hogy nem csak egy, de fiaim által, hat nemes érzésű jó leányt birok, kik közül három a távolból sietett, tudva, hogy ez által mily nagy örömet szereznek nékem. Megáldott isten számos unokákkal, kik közül négyen már célt érve, boldogok a maguk kis házi körükben ; isten segítse a többit ugy elő, mint ezeket, minden jóban és nemesben . Kis dédunokáim örvendeztessék szüleiket s engemet, mig isten napokat ád számomra. Megtartotta isten már csak egyetlen, nálamnál még korosabb testvéremet, ki csak is gyengesége folytán hiányzik ez öröm napomon, de azért szellemileg köztünk van. Hálát adhatok istennek azért is, hogy Öreg napjaimat egyik jó fiam hajlékában nyugodtan és csendesen tölihetem. De ha sok örömet s áldást nyújtott a jó isten részemre, nagy veszteséget és bánatot is kelle elviselnem, mert az, ki legfőbb dísze volna mai együttlétünknek, kit osztatlan szeretettel környeznénk, fájdalom, óh, mily korán elhagyott minket; pedig oly nemesen érző szive hányszor érezhetett volna örömöt övéiben, kiket ugy tudott szeretni S utána többen mentek el, kikhez szivünk ragaszkodott. De ha a keserűségek nem edzették volna szivemet, a mai nap örömét talán nem is tudnám ugy érezni, mint most : azért hála a keserűségért is. S most végtére, mily nagy öröm újból, mily csaknem páratlan kegvelmet nyújtott az Úr nekem! Két testvér, két püspök fiam mondhat áldást 80 éves anyjára: áldást minden itt s minden távol levő kedveseinkre! Ámen.
