Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-07 / 10. szám

Huszonkilencedik évfolyam. 10. sz. Budapest, 1886. március 7. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL IX. kar. Kinizsy-utca 29. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes péld-átri^ol^l^a,! szolg'áJ.lxa/tu.ziils:Egyházlátogatás utáni gondolatok, Gondolkoztam hosszasan, leirjam s figyelembe ajánlás gyanánt közzé tegyem-e az itt olvasható sorokat, melyek korunk egyik kóros jelenségével s annak eddig nem érintett, vagy ha igen, az érdekeltek részéről, kellő intézkedés tárgyául alig méltatott okaival foglalkoznak, értem a kóros jelenség alatt a napról-napra mindinkább divatos nyegleséggé fajuló templomkerülést, melyet ugyan a mi világnak és érzékiségnek élő atyánkfiai egyáltalában nem engednének a vallástalanság ismer tető jeléül tekintetni; mert hát maguk szerint ők. azért mert lelkükben nincs meg a szükségérzet s a vágy arra, hogy a nagy és jó Isten iránti hálájukat, a mennyei atya kegyelméért való könyörgésüket, az igaz, de egyszersmind irgalmas bíró előtt bűnvallásukat s bocsánatérti esedezésüket, a közönséges istenitiszteletre rendelt szent helyen, a hivő testvérek gyülekezetében is nyilvánosságra hoznák, s ez által, ily módon vallást tegyenek Isten iránti gyermeki hódolatuk- s igaz keresztyénségiikről — mondom — azért, hogy mind ennek teljesítésére és nyilvánítására magukban ösztönt nem éreznek, még is vallásosaknak akarják magukat tartatni. De hát hogyan r Miben áll ezen annyiszor hangsúlyozott vallásosság ? Épen olyan ez, mintha valaki váltig bizonyítgatja, miszerint ő egy roppant értékű kincs birtokában van; de azt elrejtve, dugaszban tartja, senkinek meg nem mutatja s forgalomba hozni eszeágában sincs; pusztán csak beszél felőle, aztán büszkén követeli, hogy a világ elhigyje mindazt, a mit mond; no hát a világ nem akarván a semmiért port verni fel, a legtöbb esetben hallgat; de nem hisz, s az állítólagos, a soha senki által nem látott kincs fejében egy baktát sem előlegez. Es fájdalom ez a szomorú s korunkra nézve megbélyegző jelenség nem csak a világfiak, a magas tudományos képzettséggel s finom míveltséggel büszkélkedők között hódit mind nagyobbnagyobb tért, hanem a földmívelő osztályhoz kezd belopódzni s ott is nem sokára ijesztően fog rombolni tetszetős, nagyhangú okoskodása- és érveléseivel. Hogy ezen jelenség egyházaink némelyikében nagy mértékben terjeng, azt leplezni, tagadni nem lehet; a társadalom minden rétegében ott lappang ez, és rág folyvást alig észrevehetőleg. Ezen kóros veszély és jelenség — legfőbb s legeredetibb indokát én abban hiszem feltalálhatni, hogy az iskolai nevelésben, s igy természetesen a családi élet körében nincsenek kellőleg értékesítve — legalább ez idő szerint — az Isten igaz ismeretének és imádásának — rendelkezésünkre álló eszközei; a gyermeki fogékony kedélyben rejlő vallásos érzés nem fejlesztetik oly módon, oly mértékben, hogy benne öntudatosan és erősen meggyökeredzék a hatalmas és jóságos Isten iránti hála és tisztelet minden lehető alkalommal való nyilvánítása. Nincs iskolai nevelésünk ugy vezetve, hogy a vallásos érzület nyilatkozata megtestesülést nyerne szent könyvünk emez igéi szerint: Uram! ^A te házadhoz való buzgó szeretet megemészt engem. * Zsoltár LXIX. 10. vers. Igen! az emiitettem kóros jelenségnek első oka a mai népiskolai rendszerben keresendő; mely iskolai rendszerben a fő suly a gyakorlati életre tartozó tudományokra van fektetve, és hagyján, ha még ezekkel is eléretnék, avagy csak meg is közelíttetnék az ábránd világába átjátszadozó cél. Ma ugyanis — a tanterv szerint — a népiskolából mindmegannyi nyelvőröket, prókátorokat, világtörténet és természettudósokat, valóságos mérnököket s a föld minden pontjának ismerőit, csillagászokat, legújabban orvostúdorokat akarnánk kibocsátani, és minden ezen egy-egy szakerőt igénylő tudományokat, az írás és olvasás gépies begyakorlásával, VI osztályon keresztül, sokszor 80—90 gyermeknek egyetlen tanitó kell hogy »9