Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-21 / 8. szám

253 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 250 kimenő ifjak számára alapíttattak. Valahányszor szász itjak ilyen külföldi egyetemeken megjelennek, mindanynyiszor »Ungár« oknak vallják magukat, hogy az ösztöndijakat elnyerhessék. Tudva van továbbá, hogy a Baldácsy-alapitványhoz, mely a magyarországi valamennyi evangelikus kerület javára tétetett, sz'ntén igen szivesen hozzájárulnak a szász atyafiak. Sőt az is tudva van, hogy midőn itt e házban a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslatot tárgya'ták, a királyhágóntúli szász szuperintendencia egy kérvényt adott be, melyben nem az volt mondva, a mi a többi evangelikus szupetintendenciák kérvényében t. i. hogy óhajtják, hogy valamennyi szuperintendens tagja lehessen a főrendiháznak, hanem az, hogy ha csak kettő lesz is benne, ezek egyike mindenesetre a szász szuperintendens legyen. Szóval, a hol előnyökről, jogról, jutalmakról van szó, akkor mindig azt mondják : egyek vagyunk, magyarok vagyunk. Ezt az élelmességet a szónok nem is venné rossz néven, ha látná, hogy a kötelességeket is átvállalják. Nem fogadhatja el a Szontágh Pál határozati javaslatát, hanem kéri a minisztert, hogy ezt az inkonvenienciát, a mennyiben hatáskörébe esik, igyekezzék megszüntetni ugy, hogy vagy szó szerint vegyük azt, a mint a törvényben van : »az ágostai hitvallású evang. egyháznak 36,000 frt« és ez összeg aztán egyenlően osztassék fel valamennyi kerület között : vagy pedig hogyha valami más felsőbb akadály volna, ezen akadályt elhárítani igyekezzék. Zsilinszky után Zay Adolf szólalt fel. Szerinte ezen kérdésekről, különösen pedig az unió ügyéről, itt a házban sem nem célszerű, sem nem indikált beszélni, mert ez a két egyháznak belügye levén, az határozottan felekezeti autonom iigy, a mely nem való a parlament elé. Bármennyire meghajlik a Szontágh tudományos miveltsége előtt, mégis kénytelen kijelenteni, hogy a jelenlegi egyházi közjog szerint Erdélyben egy külön országos egyház létezik, a mely nem egyik szuperintendenciája egy fiktív, az egész Magyarországot magába felölelő egyetemes ágostai egyháznak. A szónok polemizál Szontágh Pállal. Azt hiszi, hogy itt joglemondásról volna szó, jogról lemondani pedig egyes embernek nem szabad, s ezt csakis ama jogi alany teheti, a mely a jog élvezetében van. Ha a magyar ágostai egyház le akar mondani eddig élvezett jogáról, megteheti, de csak ott, a hol az ő szabad akarata nyilvánul t. i. az egyetemes gyűlésen, egyes ember nem mondhat le, mert arra felhatalmazással nem bir. Majd azután hosszasan polemizál Zsilinszky vei s kifejti azokat az okokat, melyek következtében az ő egyéni nezete szeiint az erdelyieknek nem lehet az egyesülést tanácsolni. Az erdélyi autonomia sokkal nagyobb terjedelmű a magyarországinál Felszólítja a magyarországi ágostaiakat, iparkodjanak azt a tágabb terjedelmű autonómiát megszerezni és kivívni, a mely az erdélyi ágostaiak tagadhatatlan kincse és aztán majd aztán szóljanak ismét fúzióról, de míg hasonló jogalapon nem állanak, míg ezek őket egy kisebb jogkörrel kínálják meg az ő nagyobb jogkörük helyett, ne tegyék fel róluk azt a naivitást, hogy arra a lépre rá menjenek. De vannak más okok is. Az erdélyi egyház ura a maga helyzetének, a maga körén belül feltétlenül rendelkezik. Ha már most ez az erdélyi szuperintendencia belépne a négy magyarországi szuperintendencia egyetemes kötelékébe, ottan mindenesetre mindig kisebbségben volna, és ki is volna téve sokféle falhozszoritási és sokféle térítési törekvéseknek. Szontágh Pálnak személyes kérdésben Zay ellen történt felszólalása után Pulszky Ágoston emelt szót. Hoz zájárul ama felszólaláshoz, a melyben Zsilinszky e tétel fenntartását ajánlotta. Midőn azonban teljesen amaz indokolás értelmében fogadja el a tételt, melyet Zsilinszky kifejtett és hozzájárul ama további kérdéshez is, hogy ez összeg lehetőleg ne az egyes szuperintendenciáknak adassék ki többé, hanem kiadassék az evangelikus egyház elnöksége utján, mely ez egyházat a kormánynyal szemben képviseli és mely ez egyház főkormányzó hatósága, néhány szóval reflektál azokra a miket Zay Adolf képviselő imént elmondott. Nem itt van helye ama feltételek és körülmények megvitatásának — mondja a többek közt — a melyek közt az egyesülés eszméje keresztülvihető, nem itt van a helye annak, hogy ezen eszmét kiemeljük, és arra súlyt fektessünk. Azonban épen az a féltett kincs : az autonomia szempontjából, a melyre Zay ép oly nagy súlyt fektet, van helye annak, hogy a szónok kijelentse, hogy ez autonomia csak annyiban fentartható és csak annyiban lesz gyümölcsöző, a mennyiben az az ország érdekében üdvösen kihasználtnak mutatkozik, és hogy abban a pillanatban, a melyben az autonómiának bárminő következménye az ország érdekeivel ellenkezni látszik, az autonomia maga veszélyeztetve van. Ez az ok, a miért sűrgettetik az egyértelmű, ha lehet együttes eljárás, mert félő, hogy könnyen keletkezhetnek panaszok, és ha panaszok nem keletkéznek saját keblünkben, keletkezhetnek a rokon és velük azonos és dogmatikailag egyáltalában m-g nem különböztethető egyház kebelében, a melynek Zay is tagja. És ama súrlódások, melyeket az azon egyházakból keletkező panaszok okoznak, az egész egyház tekintélyének és javanak ártanak, és viszszaháramlanak okvetlenül a magyar egyházra. Ezért akarnak közös egyetértéssel és ha lehet együttesen eljárni. Azt mondja Zay, hogy nem gyakorlati dolog, nem a mai kor emberétől várható dolog az, hogy valaki jobb helyzetről egy tágabbkörü autonómiáról lemondjon azért, hogy szűkebb autonomia körébe lépjen be. Ez a felfogás nagyon helytelen. Mindenekelőtt nem ismeri el a szónok, hogy az erdélyi részekben fennálló egyháznak nagyobb autonomiára volna joga, mint a magyarországinak; sőt vannak tekintetek, melyekben amaz sokkal kisebb jogkörrel bir pl. a püspökválasztásra nézve; mert nálunk a püspökválasztás teljesen az egyháznak autonom joga, ott a királyi megerősítés szükséges. De eltekintve ettől, mi soha sem törekedtünk és nem is törekszünk az autonómiának oly terjedelmére, oly autonom;

kus jogokra, me lyek bennünket netalán ellentétbe hozhatnának az ál'am törvényeivel. És azért én azt kivánom éppen az autonomia változatlan fenntartása érdekében, hogy ott, a hol a látszata fennforog annak, mintha ily lehetőség bekövetkeznék, ott, hol az autonomikus jogok összeütközésbe jöhetnének az állam törvényeivel, vagy oly cselekvésekre vezethetnének az egyes községek részéről, melyek az összeütközés látszatát idézhetnék föl: ott az autonomia tekintetéből bölcs politika, előrelátó és még önérdekben is kívánatos dolog, az autonomia ezen fölöslegéről lemondani és megelégedni azon körrel, mely a szükségleteknek megfelel, s a melylyel a kulturális és vallási feladatot meg lehet oldani, de a mely mellett az állami törvényekkel összeütközés veszélye felmerülni nem fog. Nendtvich Károly az Összeget igen csekélynek, lealázónak, ezért el nem fogadhatónak tartja. Orbán Balázs az erdélyi 25,000 magyar lutheránus figyelembe vételére és a nyerendő összegből való segélyezésére hívja fel Zay társait. Ezek után Tisza Kálmán szólalt fel. Mielőtt a tételre nézve röviden elmondanám néze-