Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-14 / 7. szám

216 Ézsaiásnak és Jób könyvének fordítása. Ez utóbbi az ó-testamentomnak legnehezebb könyve és legrosszabbul van fordítva a »hivatalos fordításban.* Hogy mennyi bizonytalanság uralkodik egyes locusai magyarázatánál, bizonyítja a sok marginalis jegyzet, melylyel el van látva. De az uj fordítás sokkal igazabb képet nyújt az ártatlanul szenvedő magaviseletéről. Milyen szépen van fordítva például az a locus, hol szenvedélyesen hivatkozik a maga feddhetetlenségére és már képtelen őszinteséget találni a világ isteni kormányzásában: Tökéletes vagyok; de nem tekintem magam; Megvetem éltemet. Mindegy ; azért azt mondom, O elpusztítja a tökéletest és gonoszt. Ha az ostor gyorsan öl, Gúnyolódni fog az ártatlan próbálásán. A föld a gonosz kezébe adatott: Ki elfedezi biráinak arcát. Ha ez nem 6, kicsoda más akkor?! (Jób IX. 21-24). Fontos kérdés az ó-testamentomi biblíca theologiát illetőleg Isten neveinek fordítása. E nevek Elóhim Elóah El. Az első általában használtatik az Isten jelzésére; a második, mely egyes száma az elsőnek leginkább Jób könyvében és más költői, vagy későbbi keletű iratokban fordul elő; a 3-ik, mely »Erős«-et jelent, Istennek legrégibb sémita neve Oehler szerint. Ez használtatik ezen címekben: »E1-Shaddai«, mindenható Isten«, »E1«-Elyón«, magasságos Isten és különösen jellemző a patriarchai korra nézve. Későbbi időben különösen a költői könyvekben használtatik (Jób, Zsoltárok), jóllehet nem ritka a prófétáknál sem, főleg Ezsaiásnál. De nem használtatik a történeti könyvekben, a Bíráktól Eszterig (kivéve egynehány költői locust Sámuelnél és egy pár, a Deuteronomiumból idézett szólásmódot Nehemiásnál) és a példabeszédekben sem. A fordítók nem tettek semmi rendszeres kísérletet ezen nevek megkülönböztetésére, holott a hűség és pontosság szempontjából kívánatos lett volna. Pl. Jób IX. r. 2. versében: »Hogyan lehetne igaz az ember Isten előtt« az ellentét sokkal élesebb lett volna, ha az olvasó tudja hogy az ember neve 'Enosh és az Istené 'El, az előbbi jelentvén az embert az ő gyengeségében, az utóbbi Istent az ő erejében. E pontban a magyar fordítás jobb, mert ott ki van fejezve az ellentét az »erős« jelzővel. Még fontosabb kérdés, hogyan bántak a fordítók az ó testamentomi kijelentés nagy nevével, melyet »Jehová«-nak szoktunk kiejteni. Tudvalevő dolog, hogy a zsidók a fogságból való visszatérés után igen hamar babonaságba sülyedve, visszautasították a név olyan kiejtését és helyettesitették »Adonai« (Úr) val, vagy a hol Adonaival együtt fordult elő, Elóhimmal. A régi angol fordításokban »Úr« vagy »Isten«-nel van visszaadva. A revideálok követték a »hivatalos fordítás* példáját és csak kevés esetben tértek el tőle, részint mert meg akarták tartani az uj testamentommal való összefüggést, mely megvolt alapítva az »Úr« szó használatával, részint, mert féltek, hogy »Jehova* nem helyes kiejtése a szónak. Mert philologiai alapon annyi bizonyos, hogy »Jehova« nem egyéb, mint ezen név mássalhangzóinak combinálása »Adónai« magánhangzóival és hogy a helyes kiejtés »Jahve« Jehova középkori és nem ős név. Oehler azt mondja, hogy első nyoma Martini >Pugio űdei«-ében található és Galatinus, Reuchlin barátja hozta azt forgalomba 1518, óta. Az amerikaiak szerint seholsem kellett volna bevinni a fordításba Jehovát. Sokat mondhatnék még e fordításról, de a tér nem enged tovább mennem. Csupán két dolgot jegyzek még meg, melyekben a kritikusok nagyobbára mind megegyeznek. Nevezetesen i-ször, hogy az uj fordításnak túltömött margója van, mely csak a tudós olvasót vezeti el a helyes értelemre, mig ellenben a nagy tömeget zavarja a helyes értelem megtalálásában és hogy a sok margó által vészit a szöveg értéke, mert ha a marginalis megjegyzések jobbaknak fognak találtatni a szövegnél; előbb-utóbb egy uj revisióra lesz szükség, midőn a szöveg és a marginalis jegyzetek helyet cserélnek. 2-szor megemlítem az uj fordítás gyönyörű nyelvezetét. A fordítók ebbeli törekvéseit teljes siker koronázta, a stylus lévén az, mely által az uj fordítás s különösen annak ó-testamentomi része leginkább ajánlja magát az angol keresztyénségnek. És itt búcsút veszek tárgyamtól, bezárván tanulmányomat azon forró óhajtással, bárcsak a mi szép magyar nyelvünkön is minél hamarább megszólalna uj formában a régi barát, nekünk protestánsoknak legnagyobb kincsünk a biblia 11 Egy uj fordítást eszközölni, mely a mostani idők szellemi niveauján álljon, elengedhetlen kötelességünk. Midőn ezt teszszük, saját magunkat — mint nemzeti egyházat — tiszteljük és becsüljük meg 1 Edinburgh, 1886. január hó. Szó'ts Gerö. Az uj ev. missió Granadában (Spanyolország). Isten segítségével egy uj ev. missiót alapítottam 1884. jun. 24-én Granadának egyik szegénv városrészében. Már 18 hónap mult el azóta. Az Ur sokat vitt véghez ezen idő alatt. O áldását adta e munkára. Én egy próbaévet töltöttem el. A segély hiánya, mert nehezen nélkülözhető dolgokban is szenvedtem hiányt, és a római egyház makacs üldözései, megőrizték hitemet és nevelték az égi Atyában való bizodalmamat. Reá vetettem egyedül gondomat. A város ezen részének lakói nagyon szegények és szerencsétlenek. A bun annyira meggyökerezett köztük, hogy alig van család, melynek erkölcsisége tönkre ne ment volna. Itt bűnbe esett nők vannak, kik rosz életet élnek; férfiak, kik dugáruval kereskednek és készek a legnagyobb gonosztett véghezvitelére ; elbocsátott foglyok, kik már egyszer vagy többször voltak elitélve; gyermekek, kik lopással foglalkoznak. Ide menekültek a hatóság által üldözött gonosztevők, és itt ütötte fel a sátán táborát. A törvényes házasságok vajmi ritkák, mindnyájan vad házasságban élnek, épugy megvetik a vallási mint az állami törvényeket, nem ismerik a felebaráti szeretetet, egészen szabadon élnek, szabad tetszés szerint, üregekben laknak, melyekben csak egy lakószoba van s a gyermekek a szülőkkel együtt vannak. Csaknem mindnyájan cigányok. A szülők példája oly káros befolyással van a gyermekekre, hogy kis gyermekek egészen szabadon, vadon a legnagyobb neveletlenségben élnek, oly dolgokról be-S7élnek, melyek engem is borzongatnak, a legdurvább szitkokat és átkokat szórják. A szülők gyermekeiket először ocsmány dalokra, mozdulatokra és táncra tanítják; mindenféle gonoszságot ugy tanulnak meg, hogy a még alig 4 éves gyermekeket szétküldik a világba, hogy maguk keressék meg élelmüket a városban, a hol pajkosságuk által vonják magukra a járókelők figyelmét. Ily nevelésű, törvényt és Istent nem ismerő emberek közt kezdettem meg az evangéliom munkáját. Oh mily sok fáradságba került, mig beszélhettem velük, mig közeledhettem hozzájuk. Mennyit szenvedtem az ő feleleteik és csufolódásaik, érzékeik eltompulása miatt. Meny-