Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-14 / 7. szám
108 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 14 2 jóllehet saját törvényeik (Az első és második questio 9-ik és 25-ik fejezete) óvnak, hogy a pápa törvényeit és tanait, ha azok az evangélíommal és az atyák véleményeivel ellenkeznek, téveseknek és érvényteleneknek tartsuk. »Ha tehát ezeket visszavonnám, nem tennék egyebet, minthogy a zsarnokságnak erejét szaporítanám, és akkora istentelenségnek már nemcsak az ablakokat, hanem az ajtókat is felnyitnám, hogy a kicsapongás még elterjedtebb és szabadabb lenne, mint eddig valaha, mert, az én visszavonásomnak tanúbizonyságául az ő uralmok gonoszsága még szemérmetlenebb és büntetlenebb, jóllehet a szegény népnek már rég óta elhordozhatlan, és mégis még jobban megerősített és állandósított lenne, kivált ha azzal fognak dicsekedni, hogy ez császári felségednek és az egész római birodalomnak akaratjára történik. Jó Isten mekkora gonoszságnak és zsarnokságnak lennék én akkor a takarója! ^Könyveimnek harmadik neme, melyeket néhány magán és egyes — mint mondani szokták— személyek ellen irtam, azok ellen tudniillik, kik a római zsarnokságot védeni és az általam tanított kegyességet rosz színben feltüntetni igyekeztek. Ezek ellen, beismerem, keserűbb voltam, mint az a valláshoz és hivatásomhoz illik. Mert én magamat sem valami szentté nem teszem, sem pedig a magam életéről, hanem a Krisztus tanáról vitatkozom. Ezeket sem illik visszavonnom,1 1 ) mivel e viszszavonás által az történnék ismét,11 1 ) hogy a zsarnokság és istentelenség e tőlem nyert oltalmazás által uralkodnék és még erőszakosabban dühöngne az Isten népe ellen, mint eddig valaha. »Mégis mivel ember vagyok és nem Isten, máskép nem védhetem könyveimet, mint maga az ur Jézus Krisztus az ő tanítását, ki midőn őt Hannas előtt saját tanítása felől megkérdezték, és a szolga arcul ütötte, igy szólott : »Ha rosszat mondottam , tégy tanúbizonyságot a rosszról.« Ha maga az Úr, a ki tudta, hogy ő nem tévedhet, nem vonakodott saját tanítása ellen, a legalább való szolgától sem, tanúbizonyságot hallani, mennyivel inkább köteles vagyok én, salak, ki tévedhetek, kikérni és elvárni, ha valaki az én tanom ellen tanúbizonyságot tenni akar. »Tehát Isten könyöiiiletességére kérem császári felségedet és kegyelmes uraságtokat, vagy bárkit is, ki teheti, legyen az a legnagyobb vagy legkisebb, tegyen tanúbizonyságot ellenem, győzzön meg engem a tévelygésekről, győzzön meg engem a prófétai és apostoli iratokkal, mert én kész leszek akkor, ha jobbra tanitnak, bármiféle tévelygésemet visszavonni, és első leszek, ki saját könyveimet a tűzbe vetem. »Ebből azt hiszem tisztán látszik, hogy én eléggé meggondoltam és megfontoltam ugy a különbségeket és veszélyeket, mint a forrongásokat és egyenetlenségeket, melyek az én tanom következtében támadtak a földön, s melyekre tegnap engemet komolyan és erősen figyelmeztettek. Rám nézve épen nagyon kellemes dolog látni azt, hogy Isten igéjéért forrongások és egyenetlenségek származnak. Mert ez az Isten igéjének utja, sorsa, és törvénye, ! ) mert igy szól : »Nem jöttem békét hozni, hanem kardot, mert jöttem feltámasztani a fiút az ő atyja ellen stb.« »Aztán meg kell gondolnunk, hogy Isten csodalatos és rettenetes az ő határozataiban, nehogy esetleg J) Neque enim me Sanctum aliquem facio, neque de vita mea sed de doctrina Christi disputo. n) Neque hos revocare integrum est mihi. m) Quod ea revocatione iteruni futurum sit. *) Is enim est verbi dei cursus, casus et eventus. az, a mit annyi igyekezettel akarunk, ha Isten igéjének elkárhoztatásával kezdjük el, később még inkább a roszszaknak eltűrhetlen özönvizévé legyen, és a mitől Isten őrizzen, n ) nehogy ezen kitűnő fejedelmi ifjúnak (kiben Isten után sok a remény) szerencsétlen és rosz kimenetelű legyen az uralkodása. »Ékesszólóan tudnám e dolgot a szentírásról, Pharaoról, Bábel királyairól és Izrael királyairól vett példákkal megvilágositni, kik legtöbbnyire akkor semmisültek meg, midőn bölcs határozataikkal saját birodalmokat békében tartani és erősítni leginkább igyekeztek. Mert ő az, ki a cselszövőket megfogja az ő cselvetésekben és a hegyeket felforgatja, mielőtt az ember azt észrevenné.11 1 ) Tehát Istent félni szükséges. Nem azért mondom én ezeket, mintha oly előkelő uraknak szüksége volna az én tanításomra és intésemre, hanem mert német hazámnak tartozó engedelmességemet nem szabad elvonnom. Ezzel magamat császári felségednek és uraságtoknak kegyeibe ajánlom, alázatosan esedezve, ne induljanak fel ellenem ok nélkül ellenségeim törekvése következtében.<<I V ) Luthernek e nagy beszédét a trieri ofíicialis nem fogadta el felelet gyanánt, bizonyára a pápai követek megintésére, s épen azért kijelentve, hogy nem kell még egyszer kérdésbe tenni azt, a mit a pápák és zsinatok már rég idő óta annyiszor elkárhoztattak, kérte Luthert egyszerű nem pedig szarvakkal bíró felelet adására ; akar-e visszavonni vagy nem ? Erre aztán Luther minden habozás nélkül felelt: »Mivel tehát császári felséged és uraságtok egyszerű feleletet kívánnak, íme szarvatlan és fogatlan feleletem : ha csak meg nem győznek az Írások tanúbizonysága vagy világos észokok által, (mert én sem a pápának sem a zsinatoknak magoknak nem hiszek, mert áll, hogy azok gyakran tévedtek és egymásnak ellenmondottak), minthogy kötve vagyok az általam kiadott iratok által és lelkiismeretem fogva van az Isten igéjében, vissza semmit se vonhatok és nem is akarok, mert a lelkiismeret ellen cselekedni sem nem biztos, sem nem becsületes.* Luthernek e nyílt felelete rendkívül felingerelte a pápai pártot, a mi a trieri officialisnak, bizonyára egy kis előleges tanácsko7ás után, arra adott válaszából és csaknem lázas sürgetéséből a visszavonásra is látszik. »Márton!« szólt az ofificialis, »te szerénytelenebbiil feleltél mint hozzád illett, és hozzá még nem is a feltett kérdésre, könyveidet különféleképen osztályoztad, de ugy, hogy az teljességgel nem tartozik a dologra. Ha azokat visszavonod, melyekben tévelygéseidnek nagy része van, kétségtelenül a császári fenség veleszületett kegyelmességénéi fogva nem tűrné a többieknek, melyek jók, üldözését. De te felújítod azt, a mit az egész német nemzetből összegyűjtött constanci zsinat elkárhoztatott, és akarod, hogy a szentirás által, melybe dühösen belebolondultál, győzzenek meg.J ) Mert mit használ uj vitatkozást kezdeni az egyház és zsinatok által annyi századon keresztül elkárhoztatott dolgokról, ha már mindenkinek bármiféle dologról számot kell adni. Mert ha egyszer oda kerül a dolog, hogy mindent a mi a zsinatokkal és az egyházi tannal ellenkezik, az Írásokkal kell bebizonyítani, akkor semmi sem lesz a keresztyénségben bizonyos vagy határozott. Ez az ok a miért a császári n) Et quod cavendum sit. ni ) Et subvertit montes antequíim cognoscant. Iv ) Ne patiantur studiis adversariorum me sine causa sibi reddi invisum, J) Et per seripturam vinci vis, in quam vehementer deliras.
