Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-30 / 35. szám

Ily körülmények közt bizony, még pár évvel ez előtt messze távolban látszott előttünk a jövő, mely testet ad a már csirájában lévő eszmének. Hála Istennek! hogy csak látszott, s csak tetszett. . . Ez esztendő napfényre hozza, s kebelén találja azt már... Es hogy igy lesz: ez első helyen Biharmegye tanfelügyelője ngs. Sipos Orbán ur érdeme, ki magasztos hivatása tudatában ez év tavaszán községi ől-községre járva, világosított, lelkesített, bátoritott ott, hol homályt, közönyt, tartózkodást látott, s közremunkálásával segélyt igért ott, hol szükséget tapasztalt, csakhogy a tan-, s a nevelés-iigye emelkedjék, s kivánt felvirágzásra jusson. Igy volt szerencsénk nékünk is nagyrabecsült személyéhez. Tudomást vévén ugyanis ama csekély, de már minden esetre létező óvodai alapról : sietett s megjelent körünkben. . . Bizony, nem csekély nehézséggel találkozott. Óvodai helyiségünk nincs, ezer s néhány száz forint készpénz mindössze az, mivel rendelkezünk. A nép ujabb megadóztatása — különben is súlyosan terhelt korunkban — lehetetlen. . . Ámde szavai meggyőztek, hatottak, tettre lelkesítettek, s ngos. tanfelügyelő ur azon igérettétele mellett, hogy az óvónő évi diját O az államtól számunkra kieszközli: képviselő testületünk a kisdedóvó-intézet felállítását elhatározta. Helyiségéül egy a templom közvetlen szomszédságában lévő, s ember emlékezete óta tivornya fészkéül szolgáló, most a város tulajdonát képező erős falu, de kijavítást váró épület jelöltetetett ki, lemondván a város ottani, évente 200 írtra menő borméretési hasznáról. Most ez épület nagy munkája foly. A falak emeltettek, uj padlások húzattak, a régi cserép-fedél teljesen uj szaru fákra, gerendákra rakatott. Az épület keleti végében öt nagy ablakkal ellátott a 20 [] öles térségii terem ; közepén előszoba és dajka lak, nyugoti végén az óvónő részére két szoba alakíttatott, terem és szobák kideszkáztattak. Az utcáról a pince lejáró az épület nyugoti végéhez, az udvarra helyeztetett át. Az épület udvar felőli hossza széles tornáccal láttatott el, hozzá ragasztatván a »szükséges mellék épület.« Még sok a csinálni való, bent és kint, de már is örömmel tölti el az ember lelkét annak elgondolása, hogy ott, hol ezelő't trágár beszédek és istenkáromlások éktelen hangjaival találkozott a harangok buzgóságra hívogató szózatára templomba gyülekező nép : ez után kisdedeinek vidám csevegése, játéka, öröme érinti fülét, gyönyörködteti a szem lélőt. Ez lesz a szép, az egyedül illő templomszomszédság, az iskola és paplak mellett. . . Az egész átalakítás többe jő 2000 forintnál, mit a város részint ez idei, részint a következő köz-kö tőből fedez. Az intézet részére gróf Zichy Ferenc ő excellentiája, hat éven át 4—4 öl tűzifa adományozását, — az elöljáróság megkeresése folyán — megígérte. Es hogy a nép bővebb ismeretet szerezzen ezen uj intézményünk mivoltáról, szükségéről s fontosságáról és lehetőleg megkedvelje azt: e sorok irója egyik vasárnapon tartott előtte templomi beszébet Máté ev. XVIII. r. 5. v. alapján. »Valaki egy ilyen gyer meknek gondját felveszi . . . nékem veszi fel gondomat.* »A kisdedek gondos óvására kötelező tekintetekről.« Hiszem, hogy felvilágosult népünk megértette a kor intő szózatát, felfogta magasztos kötelességét s hivatását kisdedeivel szemben s különösen szegényebb hitsorsosaink szakítva ama — hagyományos — és annyi vészt, keserűséget okozó — szokással, melyszerint hazulról munkára távozva el, magukra hagyták jobb és baljok közt különbséget tenni se tudó kicsinyeiket, nem fogják többé bűnös közönynyel elhanyagolni a szent lélek amaz edényeit, kikről Idvezitőnk oly elismeréssel nyilatkozott eme szavaiban: ^Ilyeneké a mennyeknek országa.« Adja Isten, hogy tanfelügyelő ngos. Sipos Orbán ur buzgalmát minél több községünkben, minél előbb, legalább is oly siker koronázza, mint nálunk, adjon Isten minden községnek, oly minden jó és nemesre fogékony talajt, mint a mi polgárságunk! 1 Molnár. TÁRCA. Duplica és epilógus Felső-Baranyából. »De hátra van még egy csudálatos szerzet, Otromba két szerszám rajta a fegyverzet. »Ahol jő« nevetnek a kik arra néznek, « Toldi estéje. »Megvédelmezte mint Nagy Imre az esperes-atyát.« Ez a legújabb keltű példabeszéd. Még csak ez kellett. Igen ! Nagy Imre berugtat a sorompóba, kész láncsát törni ura címeréért, (Casanova oroszlán: zöld mezőben) vagy szépe csókjáért. De hát nvnek az a nagy zélus ? Az én dolgom egészen ártatlan. Azért ís kikaptam már a magamét Váczi Jánostól, és most még utoljára eljön Nagy Imre is, hogy ha nem haltam még meg egyszer, hát haljak meg kétszer. Felvetettem egy ártatlan nyelvi kérdést, mely akár e/mondva, akár m^mondva nem látszott fontosnak arra, hogy a kremsieri találko áson szóba hozassék. Nem is gondoltam, hogy megséitem vele esperes urat. Lám Váczi János neki ád igazat, noha egy másik — még Váczi Jánosnál is nagyobb tekintély, tudomásom szerint hatálozottan az én nézetemet helyesli. Azt gondolnám ne szaporítsuk az európai congressus megoldandóit; e végből teszek is egy közvetítő indítványt. Ha lehetett Szenczi Molnár Albertnek igy írni : •»el-felhelyheztettc<i (XL. zsolt.) és »el-felallcotád« (CIV.) írjak s mondjuk mi is »el megválasztatott«. Ezen megnyughatik mind a kese — mind a vérmogyoró-párt. — Hogy az »el« vezessen-e vagy pedig a »meg«, az is eldönthető lesz sorshúzás utján hatósági felügyelet alatt, vagy compromissum utján, hogy egyik esztendőben vezessen az egyik, a másikban a másik. A végleges megerősítés azonban mindenesetre a zsinatra tartozik. Egyébbént pedig Váczi Janosnak csakugyan igaza van mikor a most folyó f.-baranyai harcokat illusztrálja. Az első szó komázás, a második »kend«, a harmadik »damangó« az utolsó a superlativus: »kend Polgár-párti« »kend Szeles-párti !« Ezen alapterv szerin készült Nagy Imre apológiája is. Először beszél epéről és katharusról. Nohát, természeti fogyatkozását — a miről nem tehet, — szemére hányni valakinek, nem szép. Azután beszél solc pályázásomvóX. Jogom volt hozzá szolgálati éveimnél fogva, aztán meg kertészkedés közben olvasgattam is, tanulgattam is; okom ís volt rá: házam népe. De hát nem sikerült ; a mi megesett s megesik még igen sokszor nálamnál igen sokkal különb embereken is. Az ilyesmit feszegetni egészen gavalléros dolog és tisztességes társaságba való perfect munka. Kétszer hal bele az ember. Végre insinuálja, hogy riadóm motívumát a mult évi egyházkerületi események között találhatná meg. Egészen ugy, a hogy Váczi János illustrálta. »Kend Polgárpárti« kend meg »Szeles-párti. <