Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-29 / 48. szám

Ad 3. m. Ha ő felsége kegyelmetek közül elmégyen re infecta erről mi már tetszésünket megírtuk, mi most is annál egyebet nem Írhatunk kegyelmeteknek. Eszetekben vehetitek csak az Dunántul való restitutiokból is, semmit meg nem akarnak tartani az Diploma szerint, igaz igiretek vagyon é ; s bizony megáld az Úristen benneteket csak isteniekhez, s hazátok szabadságához legyetek hivek, s az Diploma mellől el ne menjetek. Lám az hét vármegye követinek erős poena alatt instructiójában vagyon, az Diploma mellől semmiben el ne menjenek ; ha ki pedig az mellől hanyatlani láttatnék, megszólítsa kegyelmetek, meggondolja mit cselekeszik, bizony megbúsul miatta. Minden mi Privatumunknak kegyelmetek békét hagyjon, ha az Diploma csonkán marad, bízzuk az igaz bíróra magunkat édes Klobucsicski uram. Mivel contemnaljonak bennünket, érijük azt is, de ha mi tőlünk nem félnek is, hiszem félni kellene az istentől, ki még az pogányokban is megbüntette az hamis hitet, bizony bizony el sem szenvedi emlékezzék reá kegyelmed, hadd legyen csak az töröknek (sic) induljon meg ellenek az lengyel király, az mint csak tegnap is irák bizonyos helyről, hogy valósággal meg leszen. Bizony gondot adok nekik, ha minden értékemet el kell költenem is, sokkal biztattak ők ezelőtt is effélével magokat, tapasztalhatták mit használa nekik az a biztatás az kassaiakat hidd el bizonyai meg kell szelidülniek közönséges régi mondás : Lassan járj, s tovább jutsz. Dévényi nrndenkor lator volt. Sakainak kegyelmed sok pénzt adott kisebbel is megérte volna ő; pénzt kegyelmed valakitől kérjen kölcsön ezer tallért, minden bizonynyal Berényi György uram fel viszi császár garassaiol az 1500 forintot érte. Az kőmíves hogy mennél hamarébb alá jöhessen, legyen azon kegyelmed, adjon pénzt is neki. Mind öregnek, ifjúnak csak annyira adjon kegyelmed, a.7.T<f)iennyire illendőnek itéli. Orsinek az pénzt az praefectus fel küldött, avval úgy cselekedjék kegyelmed soha bizony mi azt örökben nem adjuk oda, nem is engedjük; talám jó volna kegyelmednek magától ide alá neki irni, s tudakozni vagyon-é nekünk hírünkkel, mert kegyelmed félti becsületit, hitelét, holott mi is kezdettünk volt az emberrel alkudni, talam megtalálna, itt tennénk választ ő kegyelmének. Nagy Andrásnak mit itilne kegyelmed rendelnünk, irja meg, vagy 25. tallért is adhat kegyelmed az felküldendő pénzből neki. Az bécsi kereskedő embernek micsoda salus conductus kellene irja meg kegyelmed. (Folyt köv. KÜLFÖLD. Ki volt Barkey s mi volt a „Museum Haganum?" — Révész Kálmán úrnak szíves üdvözlet. — Barkey (Miklós) ránk magyarokra specialiter csak annyiban bír fontossággal, a mennyiben a szerkesztése alatt megjelent theologiai folyóiratokban néhány magyar theologus munkája is megjelent. Rövid életrajzát — ha esetleg valaki érdeklődnék — a következőkben adom: Szül: Brémában 1709-ben, theologiai pályára lépett, melynek .az egyetemen végzése után lelkészül hivatott 1732-ben Kleverskerkébe — Walcheren sziget, Zeeland. — Innen Middelburgba, majd később Brémába ment, mely utóbbi helyen egyszersmind professor is volt. Itt szerkesztette a »Bibliotheca Bremensis«-t s ugyanitt kapta meg a gröningeni egyetemtől a doktori címet. 1766-ban gravenhagei lelkész lett s ez időtől szerkesztette a »Bibliotheca Hagana« »Museum Haganum« »Symbolae Haganae* c. theologiai folyóiratokat. Meghalt 1788. junius 18-án. Tetemei Scheveningenben a »Ter navo'ging« temetőben nyugszanak. Barkey egyike volt a mult század legmunkásabb és legképzettebb theologusainak, s mint fönebb emlitém, ránk nézve specialiter is fontos, bár csak annyiban, hogy néhány magyar theologus munkáját kiadta. Megjelent nevezetesen a »Symbolae Litterariae Haganae« ben (1778 II. füzet.) i>Samuelis Gi/. Szigeti, Hungari Transsylv. Parochi Szaszvarosensis Reformati ohservatio ad I. Cor. XV: 29* (4. oldal.) Megjelent továbbá a »Bibliotheca Hagana«-ban (s nem a »Museum Haganumc-ban), »His-tória Unitariorum in 'Transsylvania, etc. per Petrum Bod, de Felső-Tsernáton, dum viveret Ecclesiae Reformatae Magyar Igeniensis V. D. M. in Transsylvania; et primum Dioeceseos eiusdem Nominis, mox Synodi Generális No-tarium.« (1776, VI. kötet 2 ik füzet 263 —362 és 3 ik füzet 387—473-) A nevezett szerkesztőnek egy megjegyzését nem hagyhatom megemlítés nélkül. Csillag alatt ugyanis a munka címe után hozzá teszi : »Az erdélyi unitáriusok eme története nem legjelentéktelenebb része egy nagyobb műnek, mely Magyar- és Erdélyország egyháztörténetét tárgyalja, és a melyet hogy Gerdesiusnak, a ref. egyháztörténetírás terén oly nagy érdemeket szerzett férfiúnak szavaival éljek, nagy munkával és szorgalommal följegyzett s számtalan okirattal ellátott Bod Péter tudós stb. férfiú et ex quo Gerdesius iam duo Specimina Scrinii sui Antiquarii Tomo VII. P. I. p. 133 et P. 2. p. 346 inseruit (ezt említi Ballagi Kovács O. nyílt levelére küldött válaszában). Azt hiszem számithatok a tudvágyó és tudós emberek hálájára, ha a tudós, pár év előtt elhalt Bod eme történetének hű baráti kéz által leirt másolatát megkapvan, azt az egyháztörténet művelőinek ím átnyújtom.* Eddig a szerkesztői megjegyzés, melynek olvasása bizony jól esett a lelkemnek. Hogy a jelzett munka megjelent e 1781-ben? arra felelni nem tudok, mert az itteni könyvtárban Bodtól egyetlenegy munka van a »Synopsis iuris connubialis.« Ezekben feleltem Révész K. felszólítására. Egy 1729-iki »Museum«-ban akadtam még nyomára bennünket érdeklő dolognak, t. i. Pataji János, Pósaházi István és Mattheides Sámuel életrajzaira. Én, kinek speciális studiumom nem az egyháztörténet, nem tudom, ha megjelent-e e néhány lap magyarul, mert ha nem : a legszívesebben fordítom le s kopogtatok kinyomtatásukért egyikénél protestáns lapjainknak. Utrecht, 1885. nov. 17. Antal Géza. KÜLÖNFÉLÉK. * Eskületétel 0 felsége előtt. Ő felsége a király f. hó 23-án délelőtt 10 órakor fogadta Szász Domokos püspököt. Szász Domokos Trefort Ágost kultuszminiszter jelenlétében tette le a hódo'ati esküt ő felsége kezébe ; az esküt Pápay udvari tanácsos olvasta föl. Eskületétel