Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-08 / 6. szám

vándorlást, kitűztük a célt, melyet el nem értünk ugyan, de ahhoz közelebb jutottunk. Most tehát szükséges körülnéznünk s megvizsgálnunk, mert minden ettől függ, hogy mindent Isten akarata szerint tettünk-e egyleti működésünkben. Isten igéjéből kell meghallanunk, hogy mi a mi kötelességünk. Az időt azután arra is felhasználhatjuk, hogy számot adjunk egyleti működésünkről. Lássunk azért egy kis részt Isten igéjéből, mely Ézsaiás próféta könyve 58. részének 12. versében igy van megirva : Meg kell általad épülni annak, a mi soká pusztán feküdt s alapot kell vetned, mely mindörökké megmarad ; és neveztrtel hézagot kitöltőnek s utakat jobbitónak. O-testamentomi szó uj-testamentomi munkálkodásra. Régi szó, de sem a rozsda, sem a moly meg nem emésztette. A mit Isten akkor megmondott, az megállott mai napig s erőteljesen int ma is bennünket. Amaz ó-testamentomi mondásban nincs más, mint amit Isten mondhatna egy keresztyén gyülekezethez. Egy keresztyén egyház kötelességei vannak felsorolva. Ha valaki azt kérdezi, hogy mit akarunk mi, azt feleljük : Fel akarjuk épiteni, a mi soká puc

ztán feküdt, beakarjuk tölteni a hézagokat. Mi ugyan nem vagyunk missió-társulat, mely messze távolba kü'dhetne munkásokat, azoknak működéséről érdekes jelentéseket várhatna, de vagyunk egy ág azon a dicső fán, melyet Isten ültetett. Kis patak vagyunk s beleömlünk a nagy folyamba, az összes keresztyénségnek az Isten országa terjedéseért való munkálkodásába. Ez a folyam pedig az örökkévalóság tengerébe ömlik, mert az a munkálkodás, mely Isten Szent Lelke által vezettetik, soha meg nem szűnik, mig e világ áll. Bármi történjék itt Isten országának terjedésére akár egyesek, akár egyletek, akár egyházak által, ennek jelentősége az örökkévalóságra szól. A mit mi teszünk, az magában véve kicsiny dolog, de mindnyájan közreműködhetünk némely hézag betöltésére. Néhány évvel ezelőtt egy városon utaztam kérészül. Voltak ebben protestánsok elég tekintélyes számban, de nem volt templomuk. Itt volt egy hézag. Néhány évvel azután megint oda jutottam s a folyam mellett egy szép tornyot láttam, mely vezérelt engem, mint egykor a csillag vezérelte a keleti bölcseket a Bet'ehemben született Megváltó jászolához. A hézagot a Gusztáv-Adolf-egylet töltötte ki Isten segedelmével. Ismerjük a biblia-terjesztő társulatokat. Ha ezek működését kereskedelmi szempontból tekintjük, bizony azt vesszük csak észre, hogy több a kiadás, mint a bevétel Üzletnek nagyon rossz, a mit e társulatok mivelnek. De oly hézagot töltenek ki, melyet semmi más által kitölteni nem lehet. Ott van a diakonissza-ügy. Betegeknél s gyermekeknél mennyit tettek a diakonisszák, a mit lia nem tettek volna, igen sok hézag marad. Mennyi vigasztalást nyújtottak a kesergőknek s hányat utasítottak az idvesség útára, me'y a Krisztus által érhető el s pedig nem egy vagy két városban, hanem négy világrészben. Hézagot kitöltő, s utakat jobbitó, ezt a nevet Isten igéje adja, s ez akarunk maradni mi is. Minden keresztyén gyülekezetnek meg kellene ezt tenni. Ismertethetjük, a mit mások tesznek. Adhatunk s gyüjthetünk filléreket De még többet tehetünk: Imádkozhatunk Istenhez. Kérhetjük az aratás Urát, hogy küldjön aratókat a munkára. Még csak azt mondom, hogy bármilyen kicsiny a mi munkálkodásunk, Isten áldása van rajta. Ézsaiás próféta 58. fejezete n-ik versében meg van ez igérve plyképen : Az Úr mindig vezet, a te lelkedet megelégíti, a te csontjaidat megerősíti és olyan leszesz, mint a kert, melynek vize soha el nem fogy. Isten erősítsen, segítsen és tegyen alkalmassá bennünket országa terjesztésére. E beszéd után Biberauer Tivadar, az egyesület pénztárnoka (ki különben az osztr. magyar államvasutak magyarországi vonalainak főfelügyelője) olvasta fel terjedelmes jelentését, mely majd egész terjedelmében közölve lesz e lapok hasábjain. Majd a nők karéneke után, Szász Károly püspök ur néhány bevezető szó után igy szólott: Valóban kevés mondani való maradt fenn számomra, azok után, a miket Tisztelendő társam s az egylet jelentéstevője elmondottak. Vannak dolgok, a melyekhez nem kell sok magyarázat s ha mellettök ügyvédkedni akarunk, felesleges dolgot mivelünk. Ezek közé tartoznak a keresztyénség cselekedetei, melyeket a Krisztus Lelke által vezérelt egyének s gyülekezetek felmutatnak. Ezek közé tartoznak ama számszerint nem sok, de az őket eredményező érzelemnél fogva, nemes és szent cselekedetek, melyektől ma jelentést vettünk. Az egység, mely a Krisztusban nemcsak a keresztyéneket, hanem a leendő keresztyéneket is összeköti, mert hiszen a keresztyénség mindig szaporodik egész azon napig, a mikor leszen egy akol s egy pásztor és a Krisztus nevére mindeneknek mennyeieknek, földieknek, és földalattiaknak térdők meghajol, az egység, mely a Krisztusban a megváltottakat s a megváltandókat összeköti, ez egység érzelme oly erős és tevékeny egyesekben s egyházakban, hogy ama mustármagot juttatja eszünkbe, mely kezdetben kicsiny volt, de ma már terepélyes fává nőt, melynek ágai közt a madarak megpihenhetnek. A példázatot Urnák az Isten országáról mondotta, de ráillik az minden az Isten országa terjedését célzó egyletre is. Az ilyen egyesületek azt a célt tűzik ki, hogy a Krisztus evangeliomát terjeszszék azoknál, kik még arról nem hallottak, azoknál pedig, kik csak viselik a Krisztus nevét, a nélkül, hogy valóban hivei lennének s belső sötétség vagy külső akadályok által hátráltatvák istenitiszteletöknek gyümölcsöző módon való gyakorlásában, a keresztyén jótékonyság s nevelés munkáját gyakorolja. Már a pogányok s zsidók keresztyénné tételére, az elzüllött keresztyének megtartásáramegerősitésére való törekvések élő bizonyságai a mustármagról mondott Krisztusi prédikációnak. Csekélyek számokban kifejezve a dolgok, a miket az egyesület, mely olyan csak mint egy ágacska, felmutathat, s csekély az, a mit mi magyarok a tengeren túl levő pogányok keresztyénné tételére, egyelőre tehetünk, de az összes keresztyénség nagy munkájában való részvétünket megtagadni nem szabad. Ki ne emlékeznék arra, amit Jézus a szegény özvegy filléréről mondott : Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott, mint azok mindnyájan, mert azok fölöslegökből adtak Istennek ajándékot, ez pedig szegénységéből odaadta mindenét, a mije volt. S ha mi filléreinket odaadjuk a keresztyénség által áldozatul ho zott milliókhoz s a Krisztus nevének imádatát csekély erőnkhöz képest mi is munkáljuk, akkor az érzés becses és drága lesz, melylyel a fillért odaadjuk, az Ur előtt, ki nem az aldozat nagyságát, hanem szivünket tekinti. Szép azért és nemes az egyesület törekvése, melylyel az Indiában Afrika és Chinában levő pogányok a Buddha-tisztelők keresztyénné tételére alakult baseli miszsziót segélyezni kívánja, és szép, hogy a Beirutban s máshol levő, az oly sokat szenvedett maroniták gyermekeinek majd mohammedán leányok keresztyén nevelésére felállított diakonissza-intézeteket gyámolitja. Helyes dolog, hogy nem feledkezett meg a skót egyházról sem, mely működésének egyik helyéül a mi egyházunkat választotta ki s a különböző felekezetek gyermekeinek ke-