Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-08 / 6. szám

Antecessoraimat a Visitatio dolgában ellenek tétethető minden vádak ellen : ugy én költve sem tudnék mentséget magamra nézve találni, ha a régi akadályok eltűnések után is ezt a szoros kötelességemet elmulatnám. Elvégeztem azért, hogy e folyó esztendőben, Pünköst után az Ekklésiák Visitálására meginduljak, kezdvén ebbéli munkámat a Vértesallyai Tractusban, mellyet fognak követni a K. Somogyi, Tolnai, F. és A. Baranyai Tractusok, azután annak idejében a Dunán innen lévők. Hogy pedig a Visitatio munkája mind könnyittessék, mind rövidebb idő alatt véghez mehessen, Nagytiszteletű és Tiszteletes Uraimék az ide kapcsolt Táblán feljegyzett Objectumok alatt lévő kérdésekre feleietjeiket irásba Mtegyék s ugy a magok és az Oskola-Tanitók Salariumát is a praescribált mód szerént elkészítsék, ugy hogy ezeket érkezésemmel mind készen találjam. Erős reménységem van, hogy a feleletek a dolgok valósága szerént tétetvén fel, a megvizsgáltatás után azok mind ugy találtatnak. A mi hiba van. nem kell azt takargatni, mert ugy a hiba nagyobb hibával takartatnék. Erranti medicina Confessio est. Addig is, mig személyes szerencsém lehetne, Nagytiszteletű s Tiszteletes Jó Uraimékat Ekklés'áikkal és szerelmeseikkel együtt az Isten kegyelmes gondviselésébe ajánlván, érdemlett tisztelettel maradtam Nagytiszteletü s Tiszteletes Nagy s Jó Uraiméknak Pesten, május 18-ik napján 1816. szerető szolgájok Báthori Gábor, m. k. (Folyt, köv.) Superintendens. Rómáig és vissza. (Folytatás.) Lehetetlen leírni azt a sajátságos érzést, melylyel az örök város évezredek véres és nagyszerű eseményei által fölszentelt földjére léptem. Hát még mit érezhet az ájtatos katholikus, kit miként az igazhivő mohamedánt az ő Mekkájába, vallásos rajongás vezet e szent városba, az ő földi Istene, a szentséges Atya közvetlen közelébe 1 De nini 1 hisz Róma is csak egy a többi nagy városok közül •— kiálték fel elámulva, midőn az újkori modorban épitett széles és hosszú utcák nagyszerű palota- sorain végig tekintek. Csalódott érzések közt mentem vendéglői szállásunkra. De aztán, mikor egy futólagos sétát téve a régibb városrészben, minden léptennyomon az ó's Róma mohlepte omladékaira bukkant vágyó tekintetem, midőn a kapitoliumi hegyről, arról a helyről, hol egykor a Jupiter pogány Istennek szentelt templom állott, széttekinték az egykori világvárosnak most már csak romokban heverő téréin : lelkemben is egyszerre más fordulatot vett az érzés, s ugy tetszett megint, mintha egy bűvös világ vett volna körül ezer meg ezer tündér meséivel, a regék világába nyúló történetek mind a jelenkorig tartó szakadat an láncolatával. Ne jöjjön ide az, kit nem érdekel a hajdani Róma, ki nem tud elmerengeni a dicső mult ezredévek történeteiről szóló emlékein. Jer azért édes olvasóm, menjünk fel a sokszor emlegetett hét halom egyikére, még pedig a legnevezetesebbre a Pa latin-hegyre, a hol most romokban hever ugyan minden, ámde Krisztus Urunk születése előtt mintegy 753 évvel, ott azon a helyen, hol épen állsz, tétetett le a hajdani világváros első aLpja. Ez volt az a földhányásoktól körülvett hely, melyet Romu'us, a város alapitója, asylum-nak nyilvánított, azaz minden üldözöttnek menhelyévé tett, s ily módon lassankint benépesített. Az a másik kisebb halom oda át északi irányban : a hires kapitolium, a melyen Róma alapíttatása idejében a szabinok laktak, kiktől az uj város lakói midőn hiába kérték, végre egy ünnepi játék alkalmával erővel rabolták el a nőket, s ily módon alapítottak családot. S most tekintsünk hátra ott a harmadik halom ; a Célius, melyen ugyan abban az időben az etruskok népe lakott; ezek és a szabinok városa kiegyezvén a Palatínuson lakó rómaiakkal, lassanként egy nemzettestté egyesülének. .. íme ez (a rege szerint) kezdete a hatalmas római birodalom világra szóló történetének. A folytatását most már leolvashatod a körülted szétszórt romokról is, ha ugyan szoktál kissé a történet nagy könyvében búvárkodni. Látod azt a romokkal beszórt sik térséget e három halom közötti völgyben. . . a hires fórum az, a rómaiak gyülekezési helye, hol a tanácskozások s nemzeti ünnepélyek tartattak. Ki tudná mind elősorolni azt a sok nevezetes jelenetet, melynek színhelye volt az egykor a római köztársaság fénykorában és azután isi... Hát a roppant terjedelmű rom-maradványok körülted jobbról és balról kinek hatalmát hirdeték egykor ?.. Kérdezzük csodálkozva, a mint széttekintünk magán a Palatin-hegyen, a hol állunk. A történet lapjai erre igy felelnek: Róma első s leghatalmasabb császára, Augusz'u* építtetett itt magának örök időkre szóló s rendkívül fényes palotát, ép abban az időben, midőn roppant birodalmának egy kis szögletében egy másik sokkal nagyobb hatalmasság születék — a Jézus Krisztus személyében. E romokból maholnap kő kövön nem marad, de a Jézus beszédén épült lelki templom, a ker. anyaszentegyház megmarad mindörökké. Amott a fórum délkeleti végén, egy másik hatalmas középület Vonja magára figyelmünket. Egy része már romokban hever, más része még dacolni látszik az idő mindent megemésztő hatalmával. A régi rómaiak egyik legnagyobb circusa — a Colosseum — az, egyike a világ óriás nagyságú épületeinek, melyet a rómni császárok szabadságától megfosztott népeik mulattatására építettek (80-ban K. u.). E roppant terjedelmes színkör északkeleti része még ma is fennáll, s az után ítélve, elhihetjük, hogy 87 ezer néző talált benne egykor helyet. Elrémülünk, arra gondolva, hogy ily tengernyi nép hogy találhatott gyönyörűséget azokban a vad élvezetekben, melyeket számára a rabszolgák véres ruhái s a fenevadak vérengző marcangolásai nyújtottak e helyen, s Intenem ! mily foka az emberi sziv elvadulásának kellett ahoz, hogy egyes kegyetlenkedő császárok a keresztyénség első századaiban csoportonként végeztették itt ki a legiszonyabb halállal — dühös vadállatok rettenetes körmei és fogai közt — a ker. férfiakat, nőket és gyermekeket egyaránt 1 Hát azok a magokban álló szirtkeménységü kőkapuk mik lehettek egykor ?. . . Az, ott alattunk a Palatin lábánál a Titus császár diadalíve, annak örök emlékeül, hogy ő volt az, ki Kr. u. 70-ben Jer. zsálemet leromboltatta, mi általa zsidók a világ minden tájékaira szétszórattak. Ama másik, még csaknem egészen jó állapotban fenntartott, hármas nyilásu kapu, különféle történeti eseményeket ábrázoló szobraszati faragványokkal — a nagy Konstantin császár győzedelmét, s azzal egyszersmind a ker. vallásnak is győzelemre jutását hirdeti a hatalmas római birodalomban (Kr. u. 325.) Amott egy másik térség romhalma/ai közül toronymaga^ságnyi vastag kőoszlopot látunk kiemelkedni: az a Traján császár nevéről nevezett fórum és diadaloszlop. Közelben és távolban azok a rendetlen tömegű kőrakások, melyek mintegy