Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-08 / 6. szám

Mig azonban csak a felekezetek kezében volt a ta nitóképzés, addig bizony igen sokszor szorult háttérbe a tudományos cél, vagyis nagyobb súlyt fektettek a kántorok, mint a tanítók képzésére, fedezvén az utóbbiaknál tapasztalt hiányt a theologiai facultást végzett papjelöltek pár évig tartó rektorsága. De azért a prot. tanítóképzés súlyban s hatásban mindig kielégítő volt. De az ujabb nevelési irányelvek elterjedése, s azok hatalmának megalapításából folyó tudományos érdekek s a magyar népoktatási törvény életbeléptetése óta felállított igények s követelések nagy részben megváltoztották a tanitó-képzés eddigi folyamát. A tanitó-képző már nem xsupán az egyház, hanem egyúttal az általános tu dományos miveltség szolgálatában is kell, hogy álljon, ha az idők haladásával lépést tartani akar. Az állam mintaszerű berendezéssel ily intézeteket állított fel s azoktól elmaradni a felekezetieknek sem szabad. Igyekeznek is a hiányokat pótolni mindenben. Ama lázas tevékenység, melylyel intézeteiket bővítik, javítják s emelik, dicséretre méltó ; de siker, eredmény alig érhető el, hiányozván egy hathatós eszköz, mely nélkül a jó akarat sem sokat tehet, s ez a pénz. E nélkül prot. tanitó-képzőink emelkedésben s tekintélyben az államiakat utói nem érhetik, (természetesen az anyagi dolgokat tekintve legnagyobb mérvben). Ha pedig hasonló társak nem lehetnek, működésük hatástalan leend, mely elég ok lehet a határozott esésre. Ez az elv jutott érvényre s a középiskolai törvény megalkotása óta prot. körökben naponként elismertetik, midőn érdekeik megvédésével a legjobb mentő eszközhöz, az államsegélyhez fordulnak. Nem mondunk tehát uj dolgot, ha kijelentjük, hogy azon prot. tanitó-képzók, melyek alap hiányaban a modern paed. követelményei szerint fenn nem tarthatók, alkalmas modus vivendi alapján átadandók az állam kezelése alá. Ezen meggyőződés érlelődött meg bennünk, midőn e lapok mult évi utolsó számában a nagy-kőrösi ref. tanítóképzőről megjelent cikkekről s az azokban foglalt támadásokról értesültünk. ítélje meg bárki a nagy-kőrösi képző viszonyait a legjobb akarattal, tehát anélkül, hogy ama heves hangú cikkek éles vágásait helyeselve, túlzásaival egyetértene, s át kell látnia, hogy ott oly hiányok és bajok vannak, melyek s?mmi esetre sem a buzgó tanárkarban, hanem határozottan a felszerelési s anyagi szükségben rejlenek. Csak a pénzbeli fedezet az, mely kép^s ama miseríákat teljesen megszüntetni; de tudomásunk szerint pénze sem az egyházkerü'etnek, sem Kőrösnek erre nincs. Minthogy pedig a viszonyok tarthatatlanok s orvoslást igényelnek, legcélszerűbbnek tartanok, ha a nagy-kőrösi tanitó-képző az egyház érdekeinek megóvásával alakíttatnék át államivá. S ez a kérdés köny nyen megoldható. Volt már erre praecedens akkor, midőn a sárospataki ref. tanitó-képző átadatott szerződés alapján az államnak. Az egyház netáni scrupulusai igy el volnának oszlatva ; továbbá pedig az állam is oly kedvező helyzetben van, hogy minden megterheltetés nélkül átvehetné ez intézetet ugy, ha egyesítené a körösit a most Kun-Félegyházán levő állami tanító-képzővel. Ugyanis : a félegyházi ref. tanitó-képző helyzete bizonyta'an, mert mai helyén való elhelyezését csak holmi árvizes szorult viszonyok szülték s állandó ottmaradása általános taniigy-politikai érdekből is határozottan céltalan és szükségtelen, továbbá pedig alkalmas, állandó épülete sincs, melynek hiánya gátolja az ifjúság értelmi, de különösen erkölcsi nevelését, sőt arra kétségtelenül káros hatással van. Erre nézve most jött ki egy országos érdekű ministeri rendelet, mely minden képző részére kilátásba helyezi egy állandó helyiség építését, de minthogy a szomszédos tanitóképző miatt olt arra sok szükség nincs, lehetetlen föltennünk tanügyi kormányunkról, hogy azt odaépilve véglegesítse, hol az intézet virágzására szükséges talaj hiányzik, hanem hisszük, nemzetiségi szempontból is átteszi Szegedre vagy pláne a Bánságba, hova oly égető szükség lenne egy hazafias irányú tanítóképzőre. Ha pedig szándéka volna Félegyházára építtetni, kénytelenek vagyunk kimondani, hogy ott való állandósítása teljesen céltalan volna, mert azon városnak nincs oly vidéke, mely egy ily intézetet éppen oda követelne. Ezen intézet növendékeit a felvidékről s a Bánságból nyervén, mostani helyén nincs talaja, melyre bizton támaszkodhatnék s igen igen sok helyi baj ellene szól a képzőnek oly helyen való felállítása ellen, melyek közt nem utolsó helyet foglal el azon tény, hogy Félegyháza egészen katholikus lévén, nem képes egy állami intézet több felekezetű növendékeinek vallási szükségletét kielégíteni. Ily körülmények közt semmi esetre sem lenne igazolva egy uj, költséges épületnek Félegyházára leendő építése. De az állam mindezek dacára épittethet s a számos ösztöndíjra növendékeket ez intézet mindig kap, mig a körösi örökös kínlódásra lesz kárhoztatva, ott nincs ösztöndíj, melylyel a szegény, de szorgalmas növendékeket magához vonzhafná s igy a nyert növendékek kénytelenek az anynyira terhes, időt emésztő s a komolyabb tanulmányoktól elvonó temetkezési s más egyházi functiókban részt véve az igy nyert kis jövedelemből tengetni nyomorult | életüket. Kőrösnek szintén nincs internatusra alkalmas épülete, mely nélkül jó erkölcsű, szorgalmas s törekvő tanítói nemzedék nevelése ma, midőn a társadalom félszegségei s rontott gyönyörei oly könnyen eltántoríthatják a tapasztalatlan ifjút — teljesen lehetetlen. A körösi tanitó-képző tantermei szűkek, felszerelése hiányos. Kell-e több alapot s indító okot felhoznunk azon véleményünk megerősítésére, hogy a körösi képző érdekében oly in tézkedés szükséges mielőbb, mely reformáló hatásával képessé tegye azt minden tekintetben méltóvá lenni szép múltjához s az egyházkerület méltóságához. Ezen intézkedő eljárás, reformálás nem lehet más, ha az állam, csnkugyan Pestmegyében akar egy tanitó képzőnek állandó lakot építeni s azt itt véglegesen elhelyezni — mint az egyházkerület részéről megindítandó egyezkedés a ministeriummal a körösi s félegyházi képszdék egyesítése érdekében s e kettő egyesítve tanulóival, tanáraival és vidékével, a legerősebb ily intézetet képezhetné a hazában. Az egyesítés esetében a növendékek önfenntartási ügye is kedvezőbb elintézést nyervén — nem lennének utalva a folytonos egyházi szolgálatokra, melyek a kántori teendők elsajátítása céljából sem okvetlenül szükségesek az eddig Kőrösön gyakorolt nagy mértékben , mert ily irányú haladásra nézve teljesen elégséges most már az állami képzőkben is megengedett arányban való gyakorolhatás s a magán szorgalom, melylyel otthon a szünidők alkalmával is sokat eltanulhat azon tanítójelölt, ki egyúttal kántorrá is akar lenni. Az intézet felállítási helyét illetőleg, ugy hiszszük, a döntő szó az egyházkerületet illetné s a hol az jobbnak látná, akár Kőrösön, Kecskeméten, vagy Cegléden, mindenik egy-egy gyújtópontja lévén a ref. felekezetnek, — ott emeltetnék az uj, teljesen megfelelő épület. Az egyházkerület intéző férfiai becses figyelmét megérdemli ez ügy ; gondolkozzanak felette s jóakaratú tevékenységükkel tegyék lehetővé az általunk fennebb hangoztatott elv megtestesülését. Vajha az ügyhöz az érdekeltek közül többen hozzá szólnának s különösen szeretnők, ha Kőrösről ily értelemben olvashatnánk va-