Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-20 / 51. szám

a mint a nagy munka egy-egy kötete megjelent, hozott azokról hosszabb-rövidebb ismertetést, s ezek után én a következőket közölhetem róla. A fennebb idézett angol lap a mű 7-ik kötetének megjelenése alkalmából ezeket mondja: »Tudtunkkal ez a legnagyobb könyv, melyet angol baptista irt, mióta Keach Béniamin kiadta érdekes és nyomós magyarázatait (a mult században). A mi azonban a minőséget illeti, e tekintetben a Spurgeon munkája határozottan felette áll amannak s kétségkívül hosszabb ideig fog használatban maradni. Valóban Spurgeon az ő zsoltár-magyarázataiban van leginkább otthon, ugy irodalmi, mint szellemi tekintetben. Ezt érezniök kellett mindazoknak, kik részesültek abban a szerencsében, hogy hallhattak e magyarázatok közül néhányat tőle szóbelileg előadva; és e benyomás erősbödik azok átolvasása által. S nem csupán az eredeti része e műnek az, mely ennek éitékét adja. Második szakasza, mely az irodalom minden ágából, — egyháziból ugy, mint világiból, — öszszedett világosító kivonatok gyűjteménye, szintén megbecsülhetlen értékű, a mennyiben bámulatos Ítélőképességgel s valódi egyetemes szellemben van összeszerkesztve. A harmadik szakasz homileticai jegyzeteket tartalmaz majd minden egyes vers fölött; ezek feltűnően magukon viselik szerzőjük jellemét és gazdagon meg vannak rakva termékeny gondolatokkal. Végül azon írók nevei vannak elősorolva, kik az egyes zsoltárokról írtak.« Ezen, inkább a mű berendezésére vonatkozó ismertetés után lássunk egy pár olyat, mely annak belső értékét tünteti elő. A »Rock« című lap ezeket mondja: »Spurgeon világosan úgy fogja fel a dolgot, hogy a prédikátornak fontosabb teendője is van a szószéken, mint hitcikkek felett vitázni, és a mi az ő zsoltár-magyarázatait illeti, melyeket a jelen munkának alapjáról vasárnap reggelenként tartott gyülekezete előtt, ezekben sokkal több a gyakorlati, mint az elméleti tanitás, s a hol doctrinalis pontokat érint is, megjegyzései egészben véve olyan jellegűek, hogy azokat bármely evangeliomi szellemű lelkész bátran elmondhatja.* A »Literary World*: »Nem ismerünk munkát a zsoltárok felett, melyet egyáltalában össze lehetne hasonlítani ezzel. A veleje van itt összehordva a létező legtöbb és legkiválóbb magyarázatoknak, megpótolva Spurgeon eredeti fejtegetéseivel, s hogy mily gazdagok és meggyőzők e fejtegetések, tudhatja mindenki, a ki ismeri az ő templomi szolgálatait. Kutatásainak kiterjedtségéről tanúskodik azon tény, hogy e kötetben (a másodikban) több mint ötszáz szerző neve van idézve s hogy e névsor magában foglalja a legrégibb angol magyarázókat épenugy, mint korunk összes tudományos kutatóit. A mű valóban egy »Kincstár«. Semmi kétségünk a felől, hogy e munka halhatatlanságot fog biztosítani önmagának és egyetlen bibliai könyvtárból sem fog hiányozni.® Egyik lap megdicséri azt a gazdag »apparatus criticus«-t, mely nyilatkozik kiváltképen az egyes zsoltárok elé bocsátott rövid bevezetésekben, másik kiemeli a megjegyzések szellemességét, a homileticai és gyakorlati magyarázatok zamatosságát, stb.; ugy hogy egyáltalában nem találhatunk nagyitást egyik lapnak e mondásában: »Ha a »Metropolitan Tabernade« (ez a neve Sp. templomának) ékesszóló baptista prédikátora semmi mást nem hozott volna is létre e köteteken kivül, bizonyára igy is kiérdemelné mmden biblia-olvasó háláját.« Pedig tömérdek azon kisebb-nagyobb műveinek száma, miket ezenkívül létrehozott. Hogy jelenleg többet ne említsek, csak prédikációiból 30 kötet jelent meg eddig s a 31 -ik is készen lesz pár hét múlva, tartalmazván mindegyik 50—60 egyházi beszédet. Valóban csak bámulni lehet, de érteni alig, hogy jut ideje annyi mindenre ez embernek, ki a mellett, hogy gyülekezetének egyedüli lelkésze s egy havi folyóirat szerkesztője, még a baptis'a papnöveldében, az u. n. »Pastors College«-ban is ad leckéket. Röviden ismertetett »Magnum opus«-a utolsó kötetének előszavából közlök még egy pár érdekes részt. Egészben véve érzelgős, de mégis vidám hangulat vonul át az előszón. Nagyon elhiszszük, hogy e 7-ik előszó kérdése különösen hangozhatott szerző fülében. »Előszó akkor, midőn a munka be van fejezve? Csak névleg lehet ez előszó, mert valójában búcsúbeszéd.« Bizonyos szomorúság vesz erőt lelkén, mondja ő, mert sohasem fog találni többé e földön gazdagabb tárházat ennél a kincstárnál, melyet most elhagy, bár a kijelentésnek egész palotája nyitva áll is előtte. »Áldottak voltak azok a napok,« folytatja tovább, »melyeket Dáviddal elmélkedve, gyötrődve, remélve, bízva és örvendezve töltöttem! Remélhetem-e, hogy ezeknél vidámabb órákat töltsek az arany kapu innenső oldalán? Talán nem ; mert kimondhatlanul kellemesek voltak azok az évszakok, melyekben a szentély nagy költőjének hárfája gyönyörködteté füleimet. De mégis, az a képzés, mely ez égi szemlélődésekből indult ki, folyhat talán tovább, teremthet egy zavartalan lelket, mely sohasem lesz a maga zsoltár-éneke nélkül, soha a vágy nélkül valami magasabb után, mint a mit eddig ismert. A zsoltárok könyve megtanít bennünket úgy a szárnyak, mint a szavak használására; midőn felemel a magasba, ugyanakkor éneklésre buzdit.« Mint az előszó további folyamán kiviláglik, Spurgeon e munkája igen nagy népszerűségnek örvend. Szerző különböző felekezetbeli emberektől kapott szíves elismeréseket, melyek arról tanúskodnak, hogy a munka megtalálta útját, fel nem tartóztatva felekezeti elfogultság által, »egyik bizonyítéka ez,« mondja szerző, »a szellemi élet közösségének és a táplálék e^/ségének, melylyel az táplálkozni szeret.« Hálás köszönetét nyilvánítja azután szerző mindazoknak, kik őt e munkában támogattak; különösen Dúrban W.-nek, ki latin szerzőktől vett fordításokkal látta el; Keys J. L.-nek, ki a British museumot és a többi nyilvános könyvtárakat kutatta át számára; és az ő tiszteletreméltó collegájának a Pastors Collegeban, tiszt. Rogers Györgynek, a ki jelentékenyen hozzájárult a homileticai rész szerkesztéséhez. Husz évnél tovább készült e kolosszális könyv, és ez időt bizonyára nem lehetett volna előnyösebben felhasználni. Nincs semmi túlzás a zsoltárok könyvére irt azon nemes dicsbeszédben, melylyel Spurgeon bezárja kellemes munkáját: »A mai anyagias világban nagyon szükséges volna a keresztyén emberek szellemi jólétére, ha barátságosabb viszonyban állanának a zsoltárok könyvével, melyben az élet harcaira teljes fegyverzetet, szükségeire tökéletes fedezetet találnának. Itt van a mi számunkra gyönyörűség és hasznosság, vigasztalás és oktatás. Az élet minden körülményeire van egy találó és felemelő zsoltár. E könyv ellátja a kegyelemben kiskorúakat bűnbánó felkiáltásokkal, a tökéletes szenteket diadalmi énekekkel. Tapasztalatainak gazdagsága kiterjeszkedik a pokol szájától a menny kapujáig. Az, a ki ismeri a zsoltárok birodalmának határait, tudja, hogy ez ország tejjel és mézzel foly, s gyönyörködve utazik benne. Edinburgh, 1885. november 28. Kocsi Dániel.