Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-20 / 51. szám

dolgok legfontosabbjai kimaradtak belőle, a mit meg bele tettek, az rendkívül célszerűtlen. Ennél fogva az én véleményem az, hogy ez a tervezet merőben hibás és célszerűtlen, a mint annak a theologiai választmány ülésében is kifejezést ad­tam. Sőt nyiltan kimondom, hogy drága is. Az épités fináncialis oldalát nem csupán el vontán, hanem és főként a theol. intézet jelenlegi helyzetéből és a budapesti egyházhoz való viszo­nyából kell megítélni. A költségvetés tételeihez, s igy az egész számításhoz nem szólok, mert nem is értek hozzá s nincs is még ideje, hogy róla beszéljünk, mert hivatalos előterjesztés még nem tétetett róla. De a theol. akadémia jogviszonyáról a budapesti egyházhoz annál inkább szükséges szólni, minthogy az egész épités ügy fináncialis része ezen fordul meg. És mi a mostani helyzet ? Az, hogy van a theologiának a pesti parohia udvarán a hátsó épü­letben egy szegényes és szűkös, de használható helyisége, 13 lakó szobával, tantermekkel, igaz­gató irodával, konyhával és a földszinten könyv­tári helyisséggel, melybe a nagy könyvtára van beszorítva. Ez egész épületszárnyat a budapesti egyház közösen építette a theologiával és annak gaz­dájával és közösen használják ma is világosan és szerződésileg megállapított módozatok szerint. Az első szerződés szól 1862-ik julius 2-ról, kötve a ^Protestáns főiskolai Választmány1 (akkor ez volt a theologia gazdája), és a budapesti egyház kö­zött arról, hogy a nevezett Választmány által az intézet pénztárából, a budapesti egyház ajánlatára a theologia elhelyezése végett is emelt épület­részre kifizetett 11,373 83 krért a budapesti egyház tartozik a kérdéses helyiségeket mindad­dig a theologia birtokában és használatában hagyni, a meddig a theologia akarja és kivánja; ha pe­dig a theologia onnan más s talán önnálló helyi­ségbe költöznék át, akkor a budapesti egyház köteles a beépitett 11,373 82 krt a theolo­giának kamat nélkül visszafizetni. A másik >Biz­tositéki szerződés* tenorja pedig ez: a budapesti egyház által jött ajánlat folytán ez és a dunamel­léki egyházkerület között szerződés köttetik, az iránt, hogy a Ráday-könyvtár helyiségének építé­sére a kerület közpénztárából fizetett 3000 frtért a helyiség mindaddig a kerület birtokában marad, míg a kerületnek tetszik ; ha pedig azt idővel el­költöztetné a superintendentia, a budapesti egy­ház köteles a befektetett 3000 frtot kamat nél­kül visszatéríteni. (E szerződések eredetijei a the­ologia birtokában, a rólok való emlékezések ol­vashatók az 1862, 1863 és 1877-ik évi egyház­kerületi jegyzőkönyvekben). E szerződésekből s keletkezésük körülmé­nyeiből kétségtelenül kiviláglik, hogy a theologia viszonya a budapesti egyházhoz nem pusztán an­nak bőkezűségén s nagylelkűségén alapszik, hanem egy oly írott szerződésen, mely szerint a theolo­gia a kérdéses épületrésznek nemcsupán ^ olcsó* bérlője, hanem épitő és birtokos-társa, az épület birása és használata a költségvetési árhoz járulás quotaszerű arányában állapíttatván meg. Továbbá az is kétségtelen, hogy azok a ^Biztosítéki szer­ződésiek (maguk nevezik igy magukat) a magát kötelező fél egyszerű tetszése vagy kívánsága ál­tal fel nem bonthatók, mert világosan kiköttetett, hogy a theologia, mind az intézeti, mind a könyv­tári helyiségeket addig tarthatja birtokában, a meddig tetszik s ha valamikor ez nem tetszenék, az egyház köteles a két címen befektetett 14 ezer 373 frt 83 krt a theologiának és a kerületnek visszafizetni. Ily helyzetben, midőn a theologiának a tem­plom udvarán, a püspök és a kerület szeme előtt, biztos jogi alapon nyugvó tűrhető helyisége van, mely azon megdönthetetlen imponáló előnynyel bir, hogy aránylag nagyon olcsó; midőn a ter­vezett uj kollégiumbeli szállás eldugva egy mel­lékutcában (a Pipa utcára fog nézni), tervezve nagyon hiányos és még célszerűtlenebb helyisé­gekkel, paedagogiai és célszerűségi tekintetben oly keveset ígér; midőn (hogy számokkal fe­jezzem ki a dolgot) a mostani 14 ezer forintos olcsó helyiség helyébe ajánltatik egy 37 ezer fo­rintos drága és nem igen célszerűbb: kérdés, váj­jon az intézet javára leend-e felbontani az elő­nyös szerződést s kötni helyette egy drágát és hátrányosat ? vájjon rábírható lesz-e a theologia ügyét annyira szivén hordó kerületi gyűlés ily nagy áldozatra, ily hátrányos építkezésre ? Én nem hiszem, mert nem tudom feltételezni annak egyik tagjáról sem, hogy a kerület papnöveldéjének érdekét és javát akár csak közvetve is csorbulni engedje. Mindezeknél fogva ismételten kifejezem az előzők alapján nyugvó azon meggyőződésemet, hogy az ajánlott tervezet és költségvetés szerint a theologiának nem lehet és nem szabad építenie, mert a tervezet célszerűtlen, az ára pedig igen drága. III. De ^est modus in rebus*. Én a közös épí­tésnek elvből nem vagyok ellensége, mert tapasz­talásból tudom, hogy két intézet, még ha más­más gazdája van is, szépen megférhet egy fedél alatt; aztán meg az is bizonyos, hogy egyesült erővel még a gyengék is képesek nagyobb al­kotásra; s utoljára nekem mint kálvinista ember­nek jól esik tudnom, kedvemre van látnom egy fedél alatt egy hatalmas főiskolát. A közösség azonban csak ugy üdvös, az egyesülés csak ugy

Next

/
Oldalképek
Tartalom