Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-20 / 51. szám

dolgok legfontosabbjai kimaradtak belőle, a mit meg bele tettek, az rendkívül célszerűtlen. Ennél fogva az én véleményem az, hogy ez a tervezet merőben hibás és célszerűtlen, a mint annak a theologiai választmány ülésében is kifejezést adtam. Sőt nyiltan kimondom, hogy drága is. Az épités fináncialis oldalát nem csupán el vontán, hanem és főként a theol. intézet jelenlegi helyzetéből és a budapesti egyházhoz való viszonyából kell megítélni. A költségvetés tételeihez, s igy az egész számításhoz nem szólok, mert nem is értek hozzá s nincs is még ideje, hogy róla beszéljünk, mert hivatalos előterjesztés még nem tétetett róla. De a theol. akadémia jogviszonyáról a budapesti egyházhoz annál inkább szükséges szólni, minthogy az egész épités ügy fináncialis része ezen fordul meg. És mi a mostani helyzet ? Az, hogy van a theologiának a pesti parohia udvarán a hátsó épületben egy szegényes és szűkös, de használható helyisége, 13 lakó szobával, tantermekkel, igazgató irodával, konyhával és a földszinten könyvtári helyisséggel, melybe a nagy könyvtára van beszorítva. Ez egész épületszárnyat a budapesti egyház közösen építette a theologiával és annak gazdájával és közösen használják ma is világosan és szerződésileg megállapított módozatok szerint. Az első szerződés szól 1862-ik julius 2-ról, kötve a ^Protestáns főiskolai Választmány1

(akkor ez volt a theologia gazdája), és a budapesti egyház között arról, hogy a nevezett Választmány által az intézet pénztárából, a budapesti egyház ajánlatára a theologia elhelyezése végett is emelt épületrészre kifizetett 11,373 83 krért a budapesti egyház tartozik a kérdéses helyiségeket mindaddig a theologia birtokában és használatában hagyni, a meddig a theologia akarja és kivánja; ha pedig a theologia onnan más s talán önnálló helyiségbe költöznék át, akkor a budapesti egyház köteles a beépitett 11,373 82 krt a theologiának kamat nélkül visszafizetni. A másik >Biztositéki szerződés* tenorja pedig ez: a budapesti egyház által jött ajánlat folytán ez és a dunamelléki egyházkerület között szerződés köttetik, az iránt, hogy a Ráday-könyvtár helyiségének építésére a kerület közpénztárából fizetett 3000 frtért a helyiség mindaddig a kerület birtokában marad, míg a kerületnek tetszik ; ha pedig azt idővel elköltöztetné a superintendentia, a budapesti egyház köteles a befektetett 3000 frtot kamat nélkül visszatéríteni. (E szerződések eredetijei a theologia birtokában, a rólok való emlékezések olvashatók az 1862, 1863 és 1877-ik évi egyházkerületi jegyzőkönyvekben). E szerződésekből s keletkezésük körülményeiből kétségtelenül kiviláglik, hogy a theologia viszonya a budapesti egyházhoz nem pusztán annak bőkezűségén s nagylelkűségén alapszik, hanem egy oly írott szerződésen, mely szerint a theologia a kérdéses épületrésznek nemcsupán ^ olcsó* bérlője, hanem épitő és birtokos-társa, az épület birása és használata a költségvetési árhoz járulás quotaszerű arányában állapíttatván meg. Továbbá az is kétségtelen, hogy azok a ^Biztosítéki szerződésiek (maguk nevezik igy magukat) a magát kötelező fél egyszerű tetszése vagy kívánsága által fel nem bonthatók, mert világosan kiköttetett, hogy a theologia, mind az intézeti, mind a könyvtári helyiségeket addig tarthatja birtokában, a meddig tetszik s ha valamikor ez nem tetszenék, az egyház köteles a két címen befektetett 14 ezer 373 frt 83 krt a theologiának és a kerületnek visszafizetni. Ily helyzetben, midőn a theologiának a templom udvarán, a püspök és a kerület szeme előtt, biztos jogi alapon nyugvó tűrhető helyisége van, mely azon megdönthetetlen imponáló előnynyel bir, hogy aránylag nagyon olcsó; midőn a tervezett uj kollégiumbeli szállás eldugva egy mellékutcában (a Pipa utcára fog nézni), tervezve nagyon hiányos és még célszerűtlenebb helyiségekkel, paedagogiai és célszerűségi tekintetben oly keveset ígér; midőn (hogy számokkal fejezzem ki a dolgot) a mostani 14 ezer forintos olcsó helyiség helyébe ajánltatik egy 37 ezer forintos drága és nem igen célszerűbb: kérdés, vájjon az intézet javára leend-e felbontani az előnyös szerződést s kötni helyette egy drágát és hátrányosat ? vájjon rábírható lesz-e a theologia ügyét annyira szivén hordó kerületi gyűlés ily nagy áldozatra, ily hátrányos építkezésre ? Én nem hiszem, mert nem tudom feltételezni annak egyik tagjáról sem, hogy a kerület papnöveldéjének érdekét és javát akár csak közvetve is csorbulni engedje. Mindezeknél fogva ismételten kifejezem az előzők alapján nyugvó azon meggyőződésemet, hogy az ajánlott tervezet és költségvetés szerint a theologiának nem lehet és nem szabad építenie, mert a tervezet célszerűtlen, az ára pedig igen drága. III. De ^est modus in rebus*. Én a közös építésnek elvből nem vagyok ellensége, mert tapasztalásból tudom, hogy két intézet, még ha másmás gazdája van is, szépen megférhet egy fedél alatt; aztán meg az is bizonyos, hogy egyesült erővel még a gyengék is képesek nagyobb alkotásra; s utoljára nekem mint kálvinista embernek jól esik tudnom, kedvemre van látnom egy fedél alatt egy hatalmas főiskolát. A közösség azonban csak ugy üdvös, az egyesülés csak ugy