Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-12-13 / 50. szám
bizony nem fogyatkozik meg ő Felsége magának s igaz hiveinek ; nem is voltak azok igaz szívbeli evangelicusok, hipocriták s külső világi adományra néző, sem Istenek s ördögjök sincs azoknak; mert ha olyant ismernének, bizony el nem árulnák az Istent s lelkeket; vigyázzon reá kegyelmed, bizony világ szerint is nem sokkára büntetést vésznek Istentől. Mi soha kegyelmeteknek többet nem írhatunk ennél, és annál, az kit mi kétszer utóbban Patakról iránlc, mert mind ab Anno 1608. usque ad Annum 1638. templumok elfoglalási restitutióiról, abban való cédálásról bővön irtunk kegyelmednek, mi bizony soha lelket oda nem adunk, valakik ipsorum usum reasummere, exercere, et continuare akarják, és az harmadik articulus ellen cselekedni; s ha az 1608 esztendőkig való occupatiók állapotjában lelki sérelem nélkül kellene is kegyelmeteknek cédálni, de bizony elsőbben az disturbiumban mindenekben az Diploma szerint experiálván egy elsőben az satisfactiot. Bizonyságul híjuk az Ur Istent, nekünk csak az igaz tökéletes állandó békesség kellene, de lia úgy mennek elő, valamit mi cselekedhetünk, semmit el nem akarunk mulatni, megpróbálván elsőbben minden Istenes utakot. Az mint megírtuk Patakiul, kegyelmed ezer tallért kérjen kölcsön, megküldjük mi vagy tallérul, vagy császár garassájúl. Tudja Isten mindenkor abban az elmélkedésben voltunk az ő Felsége elmenő szándéka felől, kiből tanulhat is kegyelmetek ; csak viseljétek emberül s keménységgel magatokat, experiálni fogjátok, nem lészen haszonta'an. Barna uram állapotjáról bővön irtunk Chyernel uramnak, akarnánk ha kegyelmeddel is közlené ő kegyelme. Az Zelemériek postulatumát nem láttuk, de ha látnánk is, mi bizony nem adunk ; az Szerednyei dolgot halaszsza kegyelmed, várjunk Istentől s az időtők Az Armistitium lészen-é meg, s nem-é, az idő megfogja mutatni, de még bezzeg nem hisszük. Az kőmivesnek nevét s mennyi pénzt adjon kegyelmed, megírtuk Patakról; ha idején alá nem kezdene jöni, kárunkra esnék ; ez télen kellene az jövendő építéshez kezdeni, s nála nélkül elő nem mehetnénk. Im ezennel csak két hónap lészen hátra az télben, ki hamar el sürög forog. Csak egyszer csinálná jól meg az órás az órácskát, nem küldenénk többször fel; legyen érte kegyelmed, egy jó órást küldhessen szolgálatunkra. Az soproni Doktor, ha a/, ki az gazda asszonyt orvosolá, megadjuk ezt az fizetést neki, kiben akkor véle conveniáltunk vala. Irtunk ez előtt az koronázásról is eleget, mi most sem írhatunk annál egyebet; mi Istennek hála tűrhető egésséggel bírunk, ad extremum mit kell az templomok dolgában cselekedni csak öt nap múlva is derekason tu dósitjuk kegyelmeteket — s attul kellene az negyedik punctumot félben hadnatok s máshoz kezdenetek. Adja Isten, lássunk szerencsés órában. Dátum Várad 14 Decemb. Anno Domini 1646. Jegyzet az aláhúzottak rejtelmesek. Fogalmazványa a gr. Erdődy-féle Vörösvári levéltárban. (Folyt, köv.) KÜLÖNFÉLÉK. * Az alakulóban levő fiumei egyház lelkész djazási alapjához a trieszti ref. egyház kurátora Hütterott Károly ötszáz frttal járult. E hó 6-án Moór Péter lelkészjelölt prédikált, a nagy számú közönség teljes tetszését aratva. * Tanitóválasztás. A mult hóban történt Mohácson Filep Endre volt orgonista főtanitó eltávozása után az uj főtanitó és orgonista megválasztása egész ünnepélyességgel. 18 pályázó közül hármat kandidált az egyháztanács a próbaorgonálásra, ami a gyülekezet előtt történt, még pedig ugy, hogy a hivek az orgonázóknak a neveit sem tudtak, csak azt, hog/ mindegyiknek kitűnő bizonyítványai vannak. Megtörtént az orgonázas, a gyülekezet egyhangúlag az I ső számú orgonázót, Kalma Istvánt győri volt orgonista tanítót választotta meg. Különösen szép volt, hogy a választásba semmiféle korteskedés nem folyt be sem a kandidátusok sem a hivek részéről. Példát vehetnének sok egyházban a választás ilyen méltóságáról. * Főfelügyelő látogatás. A pozsonyi evang. theol. akadémiának igen kedves vendége volt a mult hó utolsó napjain. Br. Prónay Dezső főfelügyelő, ki már különben is rég szándékozott az említett intézetet meglátogatni, a mult hó 27-ikén felrándult Pozsonyba s ott tartózkodott dec. i-jéig, s hiszszük, hogy látogatásának hatása hosszú időn keresztül érezhető leend. Több ízben értekezletet tartott az akad. tanári karral — alapos tájékozódást szerzett az intézet ügyének vezetéséről, állásáról, — az intézet beléletéről, berendezéséről a tanári kar s az ifjúság körében uralkodó közszellemről, pium desideriumaikról, sőt a mennyiben meghallgatta az akadémián működő tanárok mindenikének egy-egy előadasát is, — az akadémiai tanárok működéséről is. Szerzett tapasztalatait a búcsúzás alkalmával, az akadémia tanárértekezleti szobájában a tanári karral is közölte. »Elmondhatom — köriilbelől így szólt — hogy most nem csak felületes, de komoly és beható vizsgálat győzött meg arról, hogy akadémiánk megközelítette sőt bizonyos tekintetben el is érte a célt, a mi végre egyetemes egyhazunk felállitá. Kijelenthetem, hogy bár a tudományok jelen szakszerű fejlettsége mellett illetékes bírónak magamat nem tekinthetem, egyéni véleményem szerint az előadások valóban akadémiai színvonalon állanak, ugy hogy tudományos tekintetben intézetünk ellen kifogást tenni nem lehet s mi szintén egyik főcélként lebegett előttünk ez intézet létesitésekor, elértük, hogy ifjaink e hiza határain belül is teljesen kiképezhetik magukat a tudományokban. — De másrészről nem hangsúlyozhatom eléggé a tanári kar előtt, hogy ifjuságunk képezésében a tudományos momentum mellett mindenkor ép oly nagy súly fektetendő a nevelés momentumára, mert ne feledjük, hogy theol. akadémiánk sajatkép tudományos alapon álló lelkészkép ő intézet. S e részben ép a lelkészképzés szempontjából szükséges, hogy magában a tanári karban mindenkor ugy a közel, mint a késő jövőben meg legyen bizonyos, a paedagogiai hatás követelte harmónia, — mert annak hiányában az ifjak kisiklanak azon nevelő befolyás alól, melynek egy theol. intézetnél hiányoznia nem szabad. — Egyébként biztositom a tanári kart, hogy mi szívünkön hordozzuk, s ha már meg van és itt van, kell is, hogy hordozzuk akadémiánk érdekét s amit csak lehet, megteszünk annak fejlesztésére. Magam is gyakrabban el fogok látogatni körükbe — talán mindjárt legközelebb a vizsgá'atok alkalmával, mert azokon is szeretnék jelen lenni.« * Két adomány. Nem ismeretlen dolog e lapok olvasói előtt, hogy a felső-baranyai egyházak nagy áldozatokat hoznak évenként egyházi célokra. Kiválik ezek közül is az alig 700 lelket számláló sellyei egyház, mely a közelmúltban több mint 35,000 forintba került költséggel díszes templomot épített. Megy a jó példa után. Szerencse, hogy van e gyülekezetnek egy-két tehetős, dejgfiSir niuTT^ PÁPA