Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-01 / 5. szám

sát és sok oly lépcsőt emelt, melyen a fiatal állam mind nagyobb nagyobb jelentőségre emelkedhetett. Az egésznek emelkedése a fővárosra hatott vissza. Berlinben létrejött és lassanként áthatotta az egész népet az a gondolat : elvész a nép, mely tudomány nélkül való ! És a midőn a főváros a szellem életterén, mely lassanként mindazokat a javakat megszerezte, melyeket a reformátió szelleme magában zár, erősbült; akkor igyekezett minél több részt venni azon külső javakból is, melyek egy fővárost megilletnek. Igy történt, hogy Berlin, mely a reformátió előtt alig mondható létezőnek, a protestantismus befolyásának következtében ma már Európa harmadik városának mondható. A ki figyelemmel kiséri Berlinnek történeti múltját és jelenét, az kétségen kivül meg fog győződni arról, hogy Berlint ugy szellemi, mint anyagi téren a protestantismus teremtette. A protestantismus ébresztette fel és emelte a lakosságban azon erőt, mely neki fényt és gazdagságot tud szerezni. Józsa Sándor. (Vége köv.) IRODALOM. A protestáns pap VI dik évfolyamából megje'ent az I -ső szám eléggé érdekes tartalommal, mely is a következő: XVII. Zsoltár. A j>közalap« és az »egydemes evangeliomi egyházi intézet.* Miért vonakodnak némelyek a közügy oltárára áldozni ? Az alázatosság. Cse csemő koporsójánál. A papi sz. hivatal. Apróságok egy nagy pap (Székács J.) életéből. Különfélék. Zwingli Ulrik elete és reformátori működéi a főbb vonásokban. Irta, s felolvasta a békésbánáti ev. ref. egyházmegyei lelkész értekezleten 1884-ik évi március 31 ik napján Hódmező-Vásárhelyt Erdős József, reform, lelkész. Debrecen, 1884. A 24 lapra terjedő kis füzet a nagy reformátor életéből s theologiai irányából sok érdekes vonást tüntet fel. KÜLÖNFÉLÉK. * Esperesválasztás.] A bihari reform, egyházmegye esperesévé a lemondott Gaál Imre helyébe, ismételt szavazás folytán Szabó Károly ártándi lelkész választatott 27 szavazattal; Benedek László pelbárthidai lelkész 12, Gaál Imre 5 szavazatot kapott. * A budapesti német reform, leányegyház a missiói és Gusztáv-Adolf egyleti évi ünnepélyét február 2-ikán este 6 órakor tartja a hold-utcai ref. templomban. Az ünnepély sorrendje: Enek és ima. Beszéd, tartja Koenig R. lelkész. Evi tudósitás, felolvassa Biberauer gondnok. Karének. Beszéd, tartja magyar nyelven Szász Károly. Karének. Beszéd, tartja Moody lelkész. Felmerülhető indítványok. Zárének és megáldás. * A sárospataki főiskola körében — mint egyik levelezőnk írja — lélekemelő ünnepély folyt le jan. hó 27-kén: Zsindely htcán főgymn. tanár huszonöt évi tanári jubileuma. Az egyszerű, de szép ünnepélyen, melynek színhelye a főiskola tanácsterme volt, résztvettek az igazgatótanácsnak épen körünkben időző tagjai, a püspök, a tanári kar, a gazdasági választmány és az akadémiai- és gymnásiumi ifjúság küldöttei. Fejes István isk. egyh. algondnok rövid megnyitó beszéde után, az ünnepeltet egy küldöttség meghívta a tanácsterembe. Az ősz tanárt beléptekor lelkes éljenzéssel fogadták. Majd Fejes algondnok az igazgató-tanács nevében üdvözölte, Molnár Lajos gym. igazgató pedig a tanári kar nevében intézett hozzá egy költői képekben gazdag, szép beszédet, melynek befejezéseül az ünnepeltnek Zombori Emőd rajztanár által rajzolt, híven talált s a terem falára akasztott arcképét leleplezte; végül Mándy VIII. gym. osztálybeli tanuló fejezte ki a tanítványoknak az érdemes tanár iránt érzett hálájukat, egyszersmind emlékül egy diszes arany tollat nyújtott át neki. Zsindely mindegyik üdvözlő beszédre a mély megindultság hangján, könynyektől elborítva külön-külön válaszolt. Az ünnepélyt közebéd fejezte be, melyen természetesen egymást érték a felköszöntések. Este pedig az iíjuság az ünnepelt tiszteletére impozáns íáklyás-zenét rendezett. Fogadja a derék tanférfiu a mi ősz;

nte üdvözletünket is. Erőt, egészséget kivánunk neki a további munkássághoz. * Néhai Jordán István pomázi volt birtokos végren d.eletébe, melynek tartalmáról már más alkalommal tettünk említést, — a napokban volt alkalmunk bepillantani, s itt közlünk belőle pár pontot, melyek a boldogultnak fennkölt nemes gondolkodásmódjáról fényes tanúságot tesznek, de egyszersmind méltók arra, hogy mások is elmélkedjenek felette s véssék emlékezetükbe. »A földi élettől való megválásunknak — mondja a végrendelet — sem napja, sem órája bizonyos nem lévén, még most szellemi tehetségem teljes birtokában, érett megfontolás vezette akarattal rendelkezem halálom esetére vagyonomról a jelen végrendelettel. Ebben mindenek előtt azon szándék vezérel, hogy szeretett nőm Földváry Lidia iránt hűséges szeretetéért és péld átlan oda adásáért, melylyel hosszas betegségemben ápolt, hálám és köszönetem kedves kötelességét teljesítsem az által, hogy részére a mellettem élvezett vagyoni helyzetnek változatlan fennmaradását halálom utánra is biztosítsam ; másrészt pedig, hogy vagyonom, mely félszázados szorgalmam, takarékosságom gyümölcse : közügyek szolgálatában töltött életem múlásával, — mint kora feledéstől megóvja nevemnek szintén közcélnak használjon. Ha nőm elhal, összes vagyonom nőm haszon élvezeti joga alól felszabadulván, szabad átháromlás tárgyát képezné. Miután pedig gyakran tapasztaltam, hogy az oldalágra szálló vagyont az oldalrokonok fenn nem tartják s vagyonával a szerző neve és emléke is elenyészik, én pedig nem akarom, hogy félszázados keresményem gyümölcsét képező vagyonom nyomtalanul tűnjön el — hanem akarom, hogy az holtom után is azon célra szolgáljon, melyért fáradtam és küzdöttem életemben; — miután továbbá az én egész életemben és közpályámon a magyar nemzetiség és állameszme megszilárdítása és erősítése volt vezérelvem, és én annak tehetségem szerint hive, harcosa, s a mennyire működésem köre engedte mindenütt elősegitője is voltam, és a multak tanúságán erősödött meggyőződésem az, hogy a magyar nemzetiség és állameszme legerősebb támaszát a magyar reformált egyházban találja és találandja : a mint már fentebb megirtam, nőm elhalálozása utánra a magyar országos reformalt egyházi közalapot nevezem öszszes vagyonomra általános örökösömmé. Azonban az igy átszálló vagyon tekintetében világosan kikötöm, hogy 1) a rólam átszálló \agyonom külön alapítvány »Jordán István és neje Földváry Lidia alapitványa« cim alatt kezeltessék és tartassék fenn a zsinati törvények által erre rendelt országos bizottság által csorbítatlanul. — 2) Az igy tett alapítvány rendeltetéséül jelölöm a fent Írtakhoz képest, hogy évi jövedelméből első sorban az idegen nemzetiségű és felekezetű lakosok közt levő olyan sze-