Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-13 / 50. szám

hogy azután az összes segélyzettek részére a pénzküldés egy időben történhessék. 13. §. A segélyezett családnak, ha lakását más vidékre teszi át, joga van kivánni, hogy segélydijja uj lakhelye espereséhez vagy igazgató tanárához utalványoztassék. 14. §. Az esperesek és igazgató tanárok, ezen segély-pénzeket teljes anyagi fe'elősség terhe alatt kezelik, s a segélyezettek nyugtáit esetről-esetre beküldik az igazgatóság elnökéhez. Az ő pénzkezelésökről a segélyezettekkel szemben az egyházmegye vagy az iskola fenntartó testület felelős. 15. §. A most fennálló egyházmegyei egyházkerületi és tanári özvegy-árva gyámintézetek 1887. január i-én túl többé uj tagokat nem vehetnek fel; ellenben régi tagjaik iránt való kötelezettségeiket teljesítik mindaddig, míg azok és az utánuk segélyre jogosultak mindnyájan kihalnak. 16. §. Ezen idő alatt jogukban fog állani a befizetések és a tőke szaporítása iránt szabadon intézkedni; de alaptőkéjüket meg nem csonkíthatják. 17. §. Évi jövedelmeiket teljesen ki oszthatják a segélyre jogosultak közt, mindaddig, mig egy-egy segélyezettnek osztaléka az 1885-ki osztalék háromszorosát eléri. Akkor kötelesek lesznek alaptőkéjűket a központi gyámintézet pénztárába beszolgáltatni, mely az utolsó évi, az 1885-ik évi háromszorosának megfelelő osztalékot a segélyre jogosultaknak kiszolgáltatja mindaddig, mig mindnyájan kihalnak, vagy teljes kort érnek ; akkor pedig az alaptőke, mint gazdátlan egyházi vagyon, az országos gyámegyletre száll, s jövedelme mindörökre lelkészek és tanárok özvegyei és árvái gyámolitására fordíttatik. 18. A régi gyámintézetek az 1886-ik éven kezdve köteleztetnek minden évben zárszámadásaik egy-egy példányát az országos gyámintézet igazgatóságanak beküldeni, csupán annak ellenőrzése szempontjából, hogy alaptőkéjüket nem csonkították-e meg ? 19. §. Az egyes egyházmegyéknél, vagy tanintézeteknél netalán létező olyan különös, helyi, magán alapítványok, melyeknek az alapitó intézkedése szerint kizárólagos célja a helybeli lelkészek vagy tanárok özvegyeinek vagy árváinak segélyezése: ezen intézkedések által nem érintetnek s rendeltetésökben továbbra is meghagyatnak. Ezek létezéséről és állapotáról az 1887-ik évi konventi ülésre kimutatás terjesztendő fel. 20. §. Ha valamely gyülekezet vagy tanintézet, a saját folyó jövedelméből, a saját lelkészeinek vagy tanárainak, vagy ezek némelyikének utódait különösen segélyezni óhajtja : ennek, mint dicséretes kegyeletes ténynek, az országos gyámintézet fennallása semmi tekintetben nem szolgál akadályul; valamint az ily nemű, vagy bármely más forrásból nyert segélyezés vagy magán .vagyon létezése sem változtatja meg az országos gyámntézet segélyezési kötelezettségét, mert az a kegyév letelése után feltétlenül megkezdetik. 21. §. Ezen gyámintézet központi vezetésére egy külön igazgató bizottság választatik a konvent által, mely bizottságnak végleges szervezése külön intézkedés tárgya leend. 22. §. Ezen gyámintézetet csak az egyetemes magyar ref. egyház konventje vagy országos zsinatja szüntetheti meg ; s mig ez meg nem történik, addig sem az egyháznak kisebb vagy nagyobb része, sem az intézeti tagok kisebb vagy nagyobb száma a gyámintézeti szövetkezetből ki nem léphet; vagy ha erőszakosan kilépne, s a magyar ref. egyháztól is elszakadna: a gyámintézetnek sem tőke vagyona, sem segélyezése iránt semmi igényt nem támaszthat. Törvényes megszüntetés esetén a gyámintézetnek egész tőke vagyona, az egyetemes magyar ref. egyház által elkülönítve kezelendő, s csak lelkészekéstanárok özvgyei és árvái segélyezésére fordítható. 23. §. Ha az intézeti tag a lelkészi, illetőleg tanári hivatalról önként lemond, egyfelől megszűnik minden kötelezettsége ezen gyámintézet iránt ; másfelől pedig családja is elveszti minden igényét az intézettel szemben, mint a mely nagyobb mértékben van az egyházi közjótékonyság elvére, mint az intézeti tagok befizetéseire alapítva. Azonban ha az ilyen lemondó, egyházi és iskolai fclsőbbsége beleegyezésével, jellegét továbbra is megtartja, s az intézet iránti kötelezettségeinek, a lemondás évében teljesített mértékben továbbra is eleget tészen, családjának igényei is épségben maradnak. 24. § Az országos gyámintézet viszonyaiból netán felmerülhető perek rendes törvényszékei fokozatosan az egyházmegyei, egyházkerületi és konventi bíróságok lesznek, a fennálló általános egyházi perrendtartási szabályok szerint. KÖNYVISMERTETÉS. Szántó János beszédei az <l:e mellől, vagyis jó tanács mindenféle ember számára. Népkönyv SpIlVf/eoH E. 11.-tói. Magyarra átdolgozta Bierbrnnnev Gusztáv Ara 60 Jer. A tiszta jövedelemnek fele az ó-lcéri templomépítésre fog fordíttatni. Mihelyt azt mondja valamely könyv címe, hogy annak szerzője Spurgeon, — a lelkészi kar azonnal következtetést vonhat az angol egyházi beszédirónak, bármely címen megjelenő könyvének tartalmi becsére, jelességére. Minthogy azonban a fennt címzett könyv még nem forog közkézen s mivel kívánatos, hogy Spurgeonnak ezen könyve is hasznos befolyásával üdvösen hasc

on közönségünkre : elhatároztam, hogy az e lapok olvasóival lehető rövidséggel megismertetem. Spurgeon e könyvében Szántó Jánosnak vagy is földmivelőnek nevezi s képzeli magát s mintegy fóldmivesi foglalkozásai, az eke mellől tartja e könyvben foglalt beszédeit. Előszavában e beszédek jellemzéseül maga mondja, hogy sok, mit a munkás osztálynak elmondani szükséges, nem illenék a szószékre és a vasárnaphoz ; ezen igénytelen lapok azonban jó szolgálatot tehetnek, hogy altalok erős ütés méressék a nagy sokaság bűneire s kiemeltessenek azon erények, melyek nélkül az emberek nyomorban és elfajulásban sülyednek el. Az én véleményem e könyv felől az, hogy az abban foglalt beszédeket a lelkész a szószéken is felhasználhatja átdolgozva, a drasztikus helyek elhagyásával. Spurgeon elmés modora ugyanis ilyeneket is vett alkalmazásba, hogy annál nevetségesebbé tegye s keményebben sújtsa a bűnt s hogy annál nagyobb hajlamot ébresszen az üdvös erények iránt. Szentírási helyek nincsenek e beszédek homlokzatára tűzve: de a tárgyalás folyamán előforduló egyes szentírási idézetek egyike másika alapigeül mindenkor felvehető, természetesen azon feltét mellett, hogy erre az átdolgozásban némileg nagyobb súlyt helyezend a szónok. A ki azonban nem akarná a beszédeket a szószéken hasznalni tegye üdvös hatásukat híveire az által lehetővé,