Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-29 / 48. szám

ságot vévén, mostani kemény magokviseléséből, csak foglalton foglalnák és végre mind eloccupálnák s ki bün­tetné meg érte ? Az papi jószág egyiknek sem öröke, ők csak személyekben vétkezhetnek, úgy is az királynak esnének poenája alá, jószágokat el nem vehetné, annál inkább személyeket, javokat, mint bonum ecclesiasticu­mot el nem vehetné s büntetés nekül maradnának. — Az secularis papista rend is anélkül maradna, mert mellettek fognak és csak több út nyittatnék az templumok occu pálására nekik. Mind ezekre s jövendőre nézve, az disturbium alatt való dolgoknak ilyen diploma sérelmével való satisfactiót is considerálván, mi bezzeg az diploma mellől ebben is el nem mennénk ; mert az úr isten távoztassa, de ha jövendőben valaki az isten tisztessége mellett fegyverhez nyúlna is s nem volnának elegek az resistálásra, mindjárt mindenre reá mennének akkor s az után igy cseleked­nének, mint most; nem is volna eszes és okos, maga böcsü­letit szerető haza fia és evangelicus, az végre költene s fáradna, s az után mások gyalázatjára csak elmennének az végezések mellől. Most ennek az ideje, hogy az evan­gelicus status keményen, animose, constanter viselje (ma­got), kezében az diploma, hittel assecurálta ő felsége okot, ne ereszsze azt ki kezéből, éljen s maradjon meg az mellett, senki sztmére nem vetheti s kárhoztathatja éite s vétkesnek sem mondhatja senki, hogy nem jól s igazság kivül cselekednek; mi ennél tovább nem nyúj­tózhatunk, mert látjuk, ha egyben elmenne kegyelmetek az diploma mellől, kiváltképen, az ki nagyobb mind en­nél, vájjon az kisebbekben is nem kellene-e cedálnatok; igenis. — Az több dolgokról Horánszkitól és utóiban az bécsi pacificatióval felküldött leveleinkben kegyelmeteket bőven tudositottuk; számos ratiókat is irtunk. Ezeket kegyelmed ő kegyelmekkel is communi­calhatja (az Croissival való dolgok kivül) köszöntvén ő kegyelmeket, mivel nem irhattunk ő kegyelmeknek. Az privatum sollicitálásának kegyelmed békét hagy­jon, Deus providebit; bizonságunk az úr isten : mi ö fel­ségével igaz, állandó békességet végeztünk volt magunk részéről, és az portának sem harag játul, fenyegetésétül nem tartván, kívánságát nem töttük ; ajánlásával, igéreti­vel sem vehetett reá ; de immár látván az ő csalárdsá­gokat, hamis hitekkel való megcsalásokat, az isten előtt protestálok, az ő szent angyali s világi emberek előtt ők, ők lesznek, az hamis hitő emberek okai, hogy mine- j künk kedvünk ellen való dologra kell már magunkat vennünk és mindennel kedvét keresni az portának, ugy is istenem s hazám szabadságát ellenek oltalmaznom. Az főispánságok confirmálását se urgealjátok; bíz­zunk mindeneket az igazán Ítélő istenre, igazságos igyünkre s várjunk az időtől is. Mi istennek áldásából tűrhető egészségben vagyunk, kit kegyelmetek felől is kívánunk hallani. Haller Pálnak mindjárt parancsolunk s leckéje is lészen. Az doctornak aláhozásában munkálódjék kegyel­metek ; emberek vagyunk s örömest jót is tartanánk. Adja isten hallhassunk minden jót kegyelmetek felől. Dátum in Arce Sáros Patak 26. die Novembris. Anno Domini 1646. délest $ óra előtt. Jegyzet: A dűlt betűvel szedettek titkos Írással van­nak írva a kéziratban. (Egykorú másolat a vörösvári gr. Erdődy-féle levél­tárban.) XVI. 1646. nov. 30. Az úr isten ő felsége, minden idvösséges jókkal s szerencsés hozzánk való jövetellel áldja meg kegyel­meteket. Hozzánk kegyelmetek 22. die praesentis irt levelét nekünk 27. die reggel könyörgés után, adta vala meg mindjárt, s úgy tetszik valamiről kegyelmetek tőlünk kiván informáltatni, kiről mi kegyelmedet két levelünk­ben is voltaképen tudósítottuk ; mi bizony most sem ír­hatunk egyebet. Nekünk csak az tetszik semmiben az Dip'oma mellől el ne menjetek, vagy effectuálódik vagy nem, s ha ő íelsége resolutiójával contentusok nem lész­tek, az úgy leszen, ha nem az Diploma szerint lenne, azért nem kegyelmeteken fogynék az gyűlésnek elmúlása, re infecta eloszlása, hanem ő felségén, igazán senki ke­gyelmeteket nem kárhoztatná. Mindazonaltal mi most convocáljuk az hét vármegyében lakó értelmes urakot s főrendeket, s igen rövid nap irunk derekason erről is kegyelmeteknek. 2. Az templomok dolgából az mi elménk cathego­rice csak ott jár, hogy valamennyi templomokat 1638. esztendőtől fogva elfoglaltak, s az szegény község meg­maradt evangelica vallásában, csak restituá'tassék; az mely templomokat pedig ab anno 1608 usque ad annum 1638. elfoglaltak, az hol az szegénység vagy totaliter vagy csak részszerint is megmaradt evangelica vallásá­ban, adjonak templomnak való helyt nekik azoknak urai, annak illendő időkig való könnyebbséget nekik, mely idő alatt csinálhatnának temp'umot magoknak. Pap, mes­ter házának és scholának is helyt adnának, és ezek sza­bados nemes helyek lennének, szántó földet, rétet is szakasztanának, dézsmácskát is az szegény egyházi szemé­lyeknek : Az jus Patronatusságát csak meg ne engedjétek az Clerusnak, arról is kegyelmetek bizonyos legyen, hogy mi csak egy lelket is oda nem adunk, engedünk ió akarat szerint; elég terhe van a nélkül is az én sze­gény bűnös lelkemnek csak az magaméról adhassak szá­mot. Él az isten soha én azzal nem terhelem uram, hogy az kik ezután ha templumot foglalnának elsőbben 500. azután ezer tallér, 3. jószágát amittálja. Soha erre ne menjetek, hanem az régi erősebb Statutumok mellett ma­radjatok, avagy annál is erősebbet csináljatok ; mert ha igazán syncere meg akarják tartani, állani, reá mennek mindenre, de ha lágy büntetést rendeltek, csak utat nyit­tok nekik az templomok foglalására. Es valamíg ő fel­sége mindeneket az Diploma szerint nem effectuálna, soha bizony az ő felsége propositioihoz hozzá nem nyúl­nék, mert ha hozzá nyúltok, s azon által mentek annál inkább semmi sem effectuáltatik az Diploma szerint, mert ha külömben cselekesztek, merem bizonynyal prófétálni, magatok romlására, istennek tisztelete oppressiojára élnek szolgála tjokkal. Nagy sokat értene s tanolhatna kegyelmetek az ő felsége cancelláriusi német emberek és az magyar can­cellaríus szavaiból, jusson eszében kegyelmednek mikor Lintzben voltatok, mind német Tanács s Cancellarius mit feleltek mindenik az Diploma szerint való effectuati­okra, ő felsége is irása által is azont igírte, íme most az hamis hittel kereskedők mit cselekesznek, kit még az po­gány is ilyen nyilván nem cselekedne. Az istenért, s íd­vösségetekért, kérünk legyetek eszeteken, ne csaljonak meg benneteket, minket se gyalázzatok meg vénségünkre ; higyjétek el, mutat még nekünk az isten oly alkalmatos­ságot, ha az Diplomát nem effectuálják, bizony-bizony többel fogják effectuálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom