Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-22 / 47. szám

hatással van. Ez idén csupa asszonyok lettek templomba víve. A főpap értett az ünnepélyességhez, gyógyulások nem hiányoztak, de lárma sem, melyet templomban senkisem tartana lehetségesnek. Ilyenek ellen is kell a missziónak küzdenie. Május 25-én ünnepelték meg Milanóban VII. Gergely pápa 800-dos halála napját. E napot két különböző prédikáció tette nevezetessé. Ruffoni kath. lelkész nagy ékesszólással kidicsérte hősét, mint a pápaságnak és az egyháznak a világi hatalom alól való felszabaditóját, a papi nőtlenség behozatala folytán mint a papirend reformátorát és — mint a keresztyénség jótevőjét. — A másik beszédet mondá Rosa tanár, a veszleyán methodista egyház lelkipásztora. Szónok leirta a nevezett pápa életét és személyiségét s mint fővonásait kimutatta : nagyravágyását, kegyetlenségét és pénzvágyát. Cannes-bő\ szentelnek néhány szót egy lelkes ifju tanuló emlékének. Gasparini Aristide már a hetvenes években kitűnt, mint tehetséges fiu. Utóbb nagy vágyat érezvén magában a lelkészi szolgálat iránt, Tőrre Pelkce kollégiumába vétetett fel. De f. é. január 22-én Milánóban besoroztak katonának s már február iS-án meghalt. A typhus kioltotta drága életét. Mikor a katonai kórház káplánja reá készült adni az utolsó kenetet, nyilt vallomást tett: »Engedelmet kérek káplán ur, én evangelikus vagyok és nem szükségelem szolgálatát. < Hogy mennyire hódit az evangéliom Olaszországban, kitűnik több nyilatkozatból. Egy térparancsnok Castrovillariban a következőket irja Vitaié H. evangélistának, ki egyszersmind előljáró Rocca Imperiále nevü városban, Cosenza tartományban. »Orömmel olvastam az egyházáról szóló tudósításokat. Folytassa csak, nemes barátom, a népmívelés munkáját s öné lesz Isten és a nép áldása, mely utóbbi méltányolni tudja az érdekében kifejtett buzga'mát és szeretetét. Az önről elmondott dicséretek megilletik önt és reméljük, hogy az ön példáját, ha mind nem is, de legalább legtöbb collegája (előljáró) fogja követni és hogy nem sokára beáll az idő, mely a tiszta bibliai tan felé fog fordulni. — Velencében egy hitsorsosunk betegen fekszik, de katholikus neje és ennek rokonai nemcsak áhítatosan hallgatják meg a beteget meglátogató lelkész imáit, hanem maguk számára is kikérték imádságát. — Poggio Mistetóban, a sabinusok földjén, egy kathol. pap mondja híveinek: »Vegyetek példát a protestánsokról, ők nem káromkodnak, nem isznak, nem játékosok.« Pons lelkész La Salleban összegyűjtött néhány embert, kik kijelentették, hogy kivánják az evangyéliomot hallgatni. Beszéde hatott és a hívek elhatározták, hogy termet fognak szerezni és meghivandják őt újra prédikálás végett. Ugyanilyen módon nyilt meg Aosta ís az evangyeliom előtt és másfél hónapi gondozás után 64 en íratták be magukat, kik az ev. hittanra kívánnak oktattatni. Ezek közt volt nyolcvanéves lelkes aggastyán, ki a lelkészt első iidvözö'te s köztük való munkálkodásra felbuzditotta. Egy családapa viszont kijelentette, hogy sohasem volt oly boldog, mint most, mikor maga is Krisztusnak harcosa lett. Mindannyiszor, valahányszor odaérkezik a pap, eleibe megy és megöleli s kijelenti, hogy ha vannak is szenvedések a hit miatt, vannak oly vigasztalások is, melyek azokat felülmúlják. Hogy ilyen áttérések miatt nagy az ellentáborban a mozgolódás, bizonyítja az is, hogy Aostából már négy kath. papot elmozdítottak, mivelhogy az evangélikusokkal nem birtak. Pietramazzihan, Alessandria tartományban julius 12, szentelték fel az uj templomot. Itt is a bibliának szószékre letevése s az ahoz fűzött kivánat volt azon valdensi szertartás, melyet már fentebb is leirtunk. Egy kis faluhoz képest nagy volt a gyülekezet. De a tulajdonképí gyülekezet azokból szaporodik, kik dacára a papok tiltakozásainak, evang. iskolába küldik gyermekeiket. A vasárnapi iskolák emelése végett a fáradhatlan Prochet pályadijakat tűzött ki, melyeket 15-ik évöket még tűi nem haladt tanulóknak szabad csak megfejteni. A »Bolletino« hozza a megfejtők neveit és a 206 név után lehet következtetni a vasárnapi iskolák népességére. Ez évi juniu^ban 25 uj kérdés tűzetett ki. Például: 16-ik kérdés: Bizonyítsák be Krisztus szavával, hogy a vallásban való tévelygés a szentírásban való tudatlanságból ered. — 21 -ik kérdés: Mely tekintetben volt Jézus mint ember, más emberektől különböző? Ez erősíttessék meg három uj testámentomi helylyel. 24-ik kérdés : Milyen fegyvereket adott Isten Mózesnek, hogy azokkal az Izrael népét kiszabadítsa a szolgaságból ? 25. kérdés. Melyik az Isten igéjének legjobb magyarázója és miképen lehet annak segítségét elnyerni ? A flórenci theologiai iskolaban junius 22 24-ig folytak a vizsgálatok és általános megelégedést eredményeztek. A Pomaret vezetése alatt álló latin iskola is kedvező vizsgát tett le. Befejezésül még egy vasúton folyt beszélgetésről adunk hírt, idézve azt az elbeszélő szavai után. sFebruár végén a'ig szálltam be Benevento állomásán, mikor egy ur az útitársának azt mondja : végy hamar hírlapokat, mert e'megy a vonat. Uram, mondám én, ha olvasni akarnak, imitt szo'gálhatok a legújabb lapokkal. A két ur átadta nekem látogató jegyeit, melyekből láttam, hogy az egyik törvényszéki biró, a másik pedig pretore vagyis város birája. Alig tekintettek a lapba, mikor az egyik mondja: Helyes, Spavenda Crispivel szavazott a va«uti kérdésben. Mit gondol ön Spavenda felől? Kalapot emelek előtte, mert lelkiismeretes, őszinte ember. Vájjon ön neme piemonti? Igenis. A piemonti mind olyan, szeretik az őszinteséget. Vasút számlájára utazik-e ? Nem. Ta'án kormány költségén ? Nem, én waldensi pap vagyok és látogatóba megyek egynehány állomásunkra. Waldenszi egyház 1 arról olvastam valamit Bottában. Kálvinisták-e önök! Nem. Lutheránusok ? Nem. Protestánsok ? A mi egyházunk Luther és Kálvin, tehát a protestánsok e'őtt létezett. De azért keresztyének-e ? Minden bizonynyal. Hiszik-e a szentháromságot? Bizonyosan. Mindkettő kalapot emelt és felemelkedett üléséről. Hiszik-e a szentírásnak isteni sugalmazottságát? Kétségkívül s ekkor kihúztam zsebemből egy bibliát. Elfogadják-e a poklot ? Igen. És a paradicsomot? Szintén. És a purgátóriumot? Nem. Hanem poklot és paradicsomot ? Igen. Hisz ön a Krisztus áldozatában ? Bizonyára azon áldozatban, melyet egyszer hozott a Golgothán és mely elégséges a bűnök bocsánatára. Mikor azután az egyes kérdésekre vonatkozó helyeket olvastam fel a szentírásból, meghatottan és kielégítve mondák: Ön tehát szinte hisz. Máriát Isten anyjának tartja-e ? A mi hitvallásunk szerint mondjuk : Jézus Krisztus született szűz Máriától. Tehát ön is tartja a hitvallást. Igen, de a Miatyánkot és a tízparancsolatot is tartjuk. Az urak meglepetése nőttön-nőtt. Tehát önök keresztyének? Mit tartanak a pápa felől? A pápa az én felebarátom, kit ugy kell szeretnem, mint önnön magamat. Tehát nem gyűlöli ? Semmiképen. De tartja-e főnek? Nem, mert egyedül Krisztus az egyház