Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-22 / 47. szám

bizottságnak a Jordán-féle alapítványra vonatkozó jelentését. Néhai Jordán István — mint tudva van — összes vagyonát a reform, közalapra hagyományozta oly módon, hogy özvegye Földváry Lídia élvezze annak jövedelmét — ha özvegy marad — haláláig s csak ekkor jusson az egyház az alapítvány élvezetében, ha pedig az özvegy férjhez megy, az alapítvány jövedelme a közalapot illeti, de ez köteles leend azon esetben is az özvegynek évenkint 1200 frtot fizetni. A közalapra nézve sem nagyon előnyös, ha éveken, sőt évtizedeken át a birtok oly egyén kezében van, ki annak csak haszonélvezője ; de az özvegy is előnyösebbnek véli, ha ezen, részben szőlőbirtok kezelésének nagy gondjaitól megszabadhatnék, s a haszonélvezet fejében egy bizonyos öszszeggel kárpótoltatnék. Miért is az özvegy a mult konventi üléshez ajánlatot tett az egyezkedés iránt, s a konvent el is rendelte e célból a hagyaték megbecsültetését. A hagyaték mintegy 126,000 frtra becsültetett; az özvegy a mult konventtől is, ettől is 60,000 frt végkielégítést kéit. A közjogi bizottság 40,000 frtot hozott javaslatba. Hosszas, a 18-iki ülés egy jó részét is igénybe vevő vita fejlődött ki e javaslat felett. Az, mint mondám, előnyösnek látszott, hogy a hagyaték mihamarabb a közalap kezelése alá jöjjön, de másrészt a végrendelkező alapitványlevelében kételyt kizáró világossággal ott van, hogy ő ezen hagyatékot csorbítatlanul kivánja, mint Jordán István-féle alapítványt kezeltetni. Már pedig kora halálozása esetén a kifizetendő 40,000 frt által csorbitat nék az alapítvány. Végre a vita véget ért akkor, a midőn pénzügyi tekintélyek javaslatára az elnökség feljogositatott oly, de egyelőre titokban tartott intézkedések tételére, melyek folytán a közalap biztosítva leend, hogy az alapítvány minden eshetőség között csorbítatlanul szálland és marad az országos közalapnak Miután az özvegy megbízottja is kijelentette, a tárgyalás bevégezte után az özvegynek ezen szerződéshez való hozzájárulását, ennélfogva a szerződés mihamarább véglegesen megköttetik s az egész alapítványi birtok jövő évi január i-ével a közalap birtokába és kezelése alá megy át. Mielőtt azonban ezen tárgyalás bevégződött volna, vagyis mielőtt a 18-ki ülés a napirendre tért volna b. Vay M. inditványozá, hogy hozzon határozatot a convent az iránt, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök 10 éves kormányzási jubileuma alkalmával a református egyház ezen nagy férfia és a convent kitűnő tagja iránt mi módon kivánja üdvözletét kifejezni, deputatio kiküldése vagy egyszerűen üdvözlő felirat által ? Elnök hangsúlyozza, hogy itt a ref. egyház és a convent egyik kitűnő tagja iránti tisztelet megadásáról van szó, minden mellék-, különösen pedig politikai irányzat nélkül. Lülco Géza ezen ovatiotól nem tudja abstrahálni a politikai színezetet, azért kéri, hogy az indítvány mellőztessék. Kovács Albert azt hozza fel. hogy a convent csak oly ügyben hozhat határozatot, mely napirendre tüzetett Azért a jelen ügyben nem is hozhat határozatot. Beöthy Zsigmond megjegyzi, hogy az indítvány oly természetű, hogy azt a napirend előtt is lehet tárgyalni. Ez tulajdonképen a convent házi ügye, mert arról van szó, hogy a convent egyik kitűnő tagját, tehát társunkat, a ref egyház egyik főgondnokát, mi módon üdvözöljük és pedig, mint az elnök is hangsúlyozta, minden országos és főképen politikai célzat nélkül. Szóló az inditványt a kiváló férfiúhoz méltónak tartja, a kiről illik, hogy itt is megemlékezzünk. Azért szóló az indítványhoz teljes készséggel hozzájárul. (Élénk helyeslés). Kovács Albert tisztán politikai szempontból fogja fel az. indítványt. Mivel pedig nem akarja, hogy az egész »kálvinista egyház« hajlongjon a miniszterelnök előtt jubileuma alkalmával, azért elvben sem fogadja el az inditványt. De gyakorlati szempontból sem értheti meg ezt. Mert a kormányok változnak s ha el'enzék jut a kormányra, megemlékezhetik az egyház ezen ovatiójára, mikor a kálvinista egyház a mostani pártkormány uszályhordozójául szegődött. (Mozgás.) Menjenek tisztelegni azok, kik az uralkodó párthoz tartoznak és annak jótéteményeit élvezik. (Ellenmondás, mozgás.) Az indítvány mellőzését kéri. Br. Vay Miklós elnök legmélyebb sajnálkozásának ad kifejezést a fölött, hogy némelyek az inditványt, annak természetétől eltekintve, politikai térre akarják vinni. Itt csupán egy üdvözlési actus miként való megtartásáról van szó. Balogh Imre megjegyzi, hogy épen azok viszik az inditványt a politikai térre, kik azt épen ezen szempontból perhorrescálják. Kovács Albert folyton politikáról beszélt, pedig épen ezen szempontból akarja elvetni az inditványt. Itt prdig nincs másról szó, mint arról, hogy egyik kitűnő tagtársunk iránti tiszteletünket az elnökség utján mi módon rójuk le, miként juttassuk jószerencse-kivánatainkat az érdemes férfiúhoz. Szász Károly még politikai szempontból is — ha már ezen térre megyünk — pártolja az inditványt. De nem a napi, pártpolitikai szempontból. Mert a ref. egyetemes con\ ent nem zárkózhatik el az öröm elől, midőn azt látja, hogy egy nemzeti politikát követő kormány 10 évig tartja fenn magát hazánkban, a melyre még pé'da sem volt eddig. Uitramontán vagy reactionarius politikát követő kormány bizon: os n nem érneel 10 évet. A ref. egyházat pedig mindenkor az alkolmányos és nemzeti politika vezérelte, azért a miniszterelnök 10 éves kormányzásának jubileuma politikai okokból is örvendetes tény reá nézve. Különben pedig, a mint az elnök az inditványt feltette, az csak egyszerű udvariassági tényt céloz, minden politikai s ínezet nélkül, oly udvariassági tényt, mely ismerve a miniszterelnök kiváló egyéniségét, az emberi jó érzésből önkényt folyik. Pártolja az inditványt. Bévész Balint emelt ezután szót az indítvány mellett általános figyelem között. Az fáj neki legjobban, hogy midőn egy udvariassági tény iránt a conventben indítvány tétetik, az ellen nemcsak hogy felszólalnak némely tagok, hanem még gyanúsítják is azokat, a kik azt pártolják, ugy tüntetve fel, mintha az indítvány támogatói a miniszterelnök jótéteményei által már előre le volnának kötelezve. Szóló kijelenti, hogy mindig tisztelte a felsőbbséget, de a nélkül, hogy attól valamit várt volna, a nélkül, hogy annak szolgája lett volna. Sokan felhozták azt, hogy könnyű az uralkodó párthoz tartozóknak az inditványt pártolni. Erre csak azt jegyzi meg, hogy kinek könnyebb a helyzete, váljon azé, a ki annyi gyanúsításokkal szemben az indítványra szavaz, vagy a ki egy csupán udvariassági tényt, el nem fogadható és könnyen odavetett politikai okokból ellenez. Ezután megható szavakban ecseteli múltját, mely a convent előtt nyitott könyv és hivatkozik arra, hogy mellékcélokból soha semmit nem tett, csupán az elvek vezérelték cselekvésében. Sajnálkozását fejezi ki a fölött, hogy a convent kebelében folyton lábra kap a pártoskodás és itt akarják megvonni a miniszterelnöktől a csupán udvariasság követelményét, a hol csak a felsőbbség és az érdemek iránti tiszteletet kellene hangsúlyozni. (Élénk helyeslés és tetszés.)