Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-15 / 46. szám

szavazása által a conventi tagok választása. Megválasztattak rendes tagokká, az egyháziak kö?ül: Körmendy Sándor és Csonka Ferenc, a világiak közül : Beőtliy Zsigmond. Utánna legtöbb szavazatot kaptak Véghely Dezső és Gergey Károly, kik alkalmasint uj szavazásra tűzetnek ki. Póttagságra senki sem kapott absolut többséget ; legtöbb szavazatot nyertek az egyháziak közül: Páli Lajos, Vályi Lajos, Pereszlényi János, Kiss Gábor; a világiak közül: Molnár Béla (kinek csak egy szavazata hiányzott) Véghely Dező, Szűcs Sándor, Gergey Károly. * Szilágyi jubileum. A Máramaros-Szigeten tartandó Szilágyi-jubileumon, mint halljuk, a sárospataki főiskola is képviseltetni fogja magát V. Krüzselyi Bálint akadémiai tanár és Molnár Lajos gymnasiumi igazgató által. * Az ev. ref. középiskolák államsegélye. A vallás és közoktatásügyi miniszter és az egyetemes ev. ref. konvent között a középiskolák államsegélyezése és állami ellenőrzése tárgyában fennforgott differenciák teljesen elenyésztettek. A miniszter ugyanis a f. hó 17-én Budapesten összeülendő konventhez leiratot intézett, melyben a konvent által elfoglalt álláspontot magáévá téve, kijelenti, hogy az államsegély ügyében a további előterjesztéseket elvárja. Ennek következtében báró Vay Miklós főgondnok a püspököket és főgondnokokat f. hó 15-re Budapestre előértekezletre hívta össze. Ezen értekezlet feladata leend számba venni a középiskolák szükségleteit, s arról a konventnek előterjesztést tenni. * Közalap-segély kiosztás. A közalap végrehajtó bizottságának javaslata szerint — mely javaslat a f. hó 17-ikén összeülendő konvent elé fog jóváhagyás végett terjesztetni, kiosztandó lesz összesen 69 000 foiint, mely összegből ajánlva lesz : I. Dunántuli egyházkerület egyházai számára 9000 frt, lelkészeinek 600 frt; II. Dunamelléki egyházkerület egyházainak 6420 frt, lelkészeinek 1920 frt; III. Tiszamelléki egyházkerület egyházaínak 7700 frt, lelkészeinek 4530 frt; IV. Tiszántúli egyházkerület egyházainak 9950 frt, lelkészeinek 8150 forint; V. Erdélyi egyházkerület egyházainak 12,650 frt, lelkészeinek 5925 frt. — Ezek szerint — mint a kolozsvári »Protest. Közlöny« írja — az erdélyi egyházkerület ösz- : szesen 18,570 forintot kap, oly összeget, mely fennen dicséri a bizottság nemes igazságérzetét, hogy félretéve a közelebb álló érdeket, valódi keresztyéni s még inkább valódi kálvinista önzetlenséggel oda tudta adni ismét a legnagyobb segélyt, hol összehasonlithatlanul legnagyobb a veszedelem. A kálvinismus ez által is valóban nemzeti missziójának tett eleget, midőn segélyére sietett liberális bőkezűségével a nemzetiségileg legfenyegetettebb egyházkerületnek, mely nagyságára nézve pedig nem az első, sőt kétszerte kissebb a tiszántúlinál. * Kérelem hazánk Íróihoz I Legközelebb megjelent 1860—75-iki magyar könyvészetem folytatását, vagyis az 1876—85-iki időszak irodalmára vonatkozó bibliographiai adataimat óhajtván sajtó alá rendezni, tisztelettel fölkérem ezennel a hazai irókat, hogy az utolsó 10 év alatt általuk irt, fordított, vagy szerkesztett művek pontos jegyzékét hozzám f. é. december végéig beküldeni szíveskedjenek, hogy, amennyiben egyik vagy másik mű kéziratomban még nem fordulna elő, azt utólagosan fölvehessem. Legyen szabad megjegyeznem, hogy a munka teljessége szempontjából bármily igénytelennek látszó apróságra is súlyt fektetek ; továbbá, hogy megbízhatóság céljából kívánatos volna a könyvárusi forgalomba nem jutott munkáknak természetben leendő beküldése, miket én kívánatra ismét visszaküldők. Köszönettel fogadok továbbá a vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbízásából általam' szerkesztett s legközelebb sajtó alá kerülő 1712— 1860-iki magyarországi könyvészetre vonatkozó bármely adatot, valamint régibb könyvhirdetéseket és jegyzékeket, mely utóbbiak közül esetleg szívesen megveszem mind azt készpénzért, a mi gyűjteményemből még hiányzik. Egy teljes magyar bibliographia érdekében melegen ajánlom e kérelmemet hazánk irói becses figyelmébe. — Tisztelettel Petrik Géza könykereskedő IV., Koronaherceg utca 16. * Adakozás. Kollár Sámuel mérnök ur Felcsútról alólirottnál e héten egy db 100 frt névértékű szőllőváltsági kötvényt tett le, azon kijelentéssel, hogy ezt fele részben az építendő budai református templomra, fele részben pedig a protestáns árvaházra adja. Az első fele rész egészben felhasználható, a második fele rész alapítványul tekintendő. Midőn ezen kötvény átvételét e nyilt térben is nyugtáznám, s Kollár Sámuel urnák az illetők nevében is hálás köszönetemet kifejezném, felkérem az illető testületek megbízottait, hogy e kötvény átvételéről s értékesítéséről intézkedni szíveskedjenek. — Budapest, 1885. november 1. — Papp Károly, reform, lelkész. — Dr. Hamary Dániel budapesti honvéd törzsorvos s a budai református helyi bizottság buzgó pénztárnoka a budapesti reform, theologiai akadémia convictusi alapjának növelésére 10 frtot adott. Fogadja e nemes szivű adakozó e helyen is intézetünk szíves köszönetét. Farkas József, igazgató. * Nina bibornok hagyatéka. Egyszerre két kollegánk is — a debreceni és a kolozsvári protest. közlönyök — felemlíti, mint különös újdonságot, hogy »Nina bibornok, ki a napokban halt meg, jelentékeny vagyonát a portása feleségének hagyta.« Hát mi különös, vagy mi érdekes van ebben ? Az volna különös s meglepő, ha nem ilyeténképen rendelkezett volna. Kinek kedve s ideje van hozzá, szedjen össze egy csomó kathol. főpapi végrendeletet s látni fogja, hogy legalább is 90 százaléka a végrendeleteknek ilyen Ninás-féle intézkedést tartalmaz. NECROLOG. Gyászbeszéd.*) Mondatott özv. Lónyay Jánosné született Lónyay Florentina ő kegyelmessége fölött, 1885. év október hó 28-án a b.-somi vasúti indulóháznál. Oh ez az utazás ! Oh ez a fogadtatás. Minő óriási terhet hoztak lelkükben az érkezők; mily nehéz és kínos helyzetünk nekünk várakozóknak ! ! Ok a távol fővárosban zokogtak, mi itt a vidéken sírtunk s most e találkozásnál mindnyájunk szemében a szelid fájdalom rezgő könycseppjei egymást köszöntve hullanak alá, hogy a közös gyász, közös bánat kristály tiszta olajával szenteljük meg áldott emlékét azon drága lénynek, kinek dicsőült szelleme oda fel, — pormaradványa ide hozzánk utazott. Utazott! mert hiszen maga az egész emberi élet nem is egyébb mint utazás, — melynek kezdőpontjánál a nem lét ismeretlen világából az élők földére lépünk be ; innen — a változások kedves és kedvtelen mozzanatait átelve, tömérdek viszontagság után érünk a véghatárhoz, melyen túl, a boldogító hit édes feltevésével sejtett örök élet hónába vándorlunk. Utazott ő is a felejthetetlen kedves lény ; utazása hosszú s tanulságos eseményekkel teljes volt; ha én az ecset művésze volnék, utazását következő képek s jelenetekben örökíteném meg. *) A boldogult necrologját lapunk közelebbi száma közölte. Szerk.