Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

BELFÖLD. Százados örömünnep és templomfelavatás. — Szász Károly püspök Szegzárdon. — Háromszázados örömünnepnek is nevezhetnők : akkor lett egész Szegzárd a megújított vallás hívévé. A török hódoltság idején a város sík része elnéptelenedett, lakói a Sárköz zsombékjai-, nádasai-, erdeiben kerestek uj tanyát, de a Bartina völgyét nem hagyták el, tanyáikat, szőleiket, forrásaikat és templomukat nem vette el a csupán hadi sarcot igénylő török. A Bödő- és Remete-forrás mentén ma is együtt találjuk Szegzárd legrégibb törzs-lakóit, a hazájukhoz és egyházukhoz minden veszély közt híven ragaszkodó református magyarokat. Méltó ezt a három százados hűséget is megiinnepleni. A török iga lerázása után következett a lelkiismereti szabadság igába hajtásának keserves hadjárata: Szegzárd akkor is hű maradt, és a lelkes jobbágyok meghódították urohat: a Rákóczy-szabadságharc idején a szegszárdi apátúr Mérey Mihály ő nagysága református jobbágyaival tartott, részt vett mint az egri püspök mellett egyedüli praelatus az ónodi országgyűlésben, fegyvert adott jobbágyai kezébe, fegyverrel vette vissza a pátensek alapján uradalmaiba ült labanc uraktól az apátsági birtokokat, és hű jobbágyainak olyan szabadságlevelet adott, mely másfél század után is előképéül szolgált a Bezerédy István jobbágy-szabaditó nagy munkájának. A szabadság ez élő szellemét a csakhamar bekövetkezett százados elnyomás sem tudta Szegzárdon kiölni, sőt a hóditókat is meghódította az. Bécsi főpap nyerte meg a szegzárdi apáturaságot, és betelepítette birtokát svábok ezreivel; és mégis mi történt? a sváb katholikusok az elnyomott református jobbágyok mellett teljesen megmagyarosodtak, a magyar nyelvvel együtt a lángoló szabadságszeretetet ís megtanulták tőlük, és méltókká lettek, hogy Bezerédy István túláradó, szavakkal nem tolmácsolható lelkesedésének kifejezésére, süvegét leemelje előttük és üdvözlésül háromszor felhajítsa. A katholikus testvérekkel együttélésnek lcétszázados testvéresülési örömünnepét is jubilálta most Szegzárd, püspökünk fényes fogadásával az egész közönség magasztosan tüntetvén a jézusi szeretet, az »egy akol egy pásztor* uralma mellett. A ref. templom ujjáépitéséneh pedig százados örömünnepe volt: száz éve, hogy a most legújabban restaurált templom újjáépíttetett. A templom, 1776 ban leégett, már második temploma volt e gyülekezetnek, de majdnem fél század óta zárva s a használattól eltiltva. Mert a XVIII. század elnyomási korszakában, 1725-től kezdve, : a gyü ekezet rendes lelkész tartásától eltiltatott s csak előkönyörgőre szoríttatott, 1730-ban attól is megfosztatott s a szomszéd Ocsénybe kényszerült istenitiszteletre járni. 1776-ban leégvén a templom, csak 1783-ban sikerült megnyernie az engedélyt, nem is templom és torony, hane m csak magángyakorlati imaház építésére, melynek alapba letétetvén a következő évben, 1785-ben befejeztetett s Isten imádására fölszenteltetett. De 40 év múlva,. 1825-ben újra tűz által kelle megemésztetnie, hogy most már templomalakban újra építtethessék és díszes toronynyal is elláttassék. Az előbbi templomnak a tűzvész által kétszer megrongált falai az uj épületbe is bevétetvén, mikor már majdnem 100 évesek volnának, kezdék nem birni terhöket s roskadoztak a 100 év súlya alatt. Ám a hívek buzgósága és Szegzárd egész közönségének, a hatóságoknak és az alapítványi uradalomnak segélye közel 15,000 frt költséggel újra felépité a roskadozó templomot, szilárdan, díszesen. A renaissance stylben restaurált szép templom becsületére válik a szegzárdi egyháznak s a tervező és vállalkozó Wittinger Sándor építőmesternek. Karcsú tornya, magas vörös teteje messze kilátszik a Bartina völgyéből. Három bejárata léghuzamtól óvó üvegajtókkal van ellátva, a három falat körülfutó nagy karzat vasoszlopokon nyugszik, vasrácsos. A függő szószék díszes és jól elhelyezett. Az acustica kitűnő, az orgona és urasztala csinos. Ez utóbbira Borzsák Endréné és két társa buzgó gyűjtés és hónapokon át készült finom kézi munka folytán igen díszes meggyszin nehéz bársony takarót szerzett, mely szépen illik az eddigi égszínkék, nehéz selyem teritőhöz. A falak egyszerűen, Ízléssel festvék, a magas boltozat mint az ég firmamentuma, arany csillagokkal ékes. A százados emlékünneppel kapcsolatosan rendeztetett az uj templom felavatási ünnepe, mely a lefolytában tanúsított általános, felekezeti külömbség nélkül az egész város, sőt egész Tolnamegye közönsége által kifejtett buzó részvét folytán ismét arra lett méltóvá, hogy egy század múlva meg a mostani örömünnepet jubilálja a jövendő nemzedék, mint manifestatióját a felekezetek testvéri egyetértésének, szeretetének. A szegzárdi ref. egyház meghívása folytán Szász Károly püspök ur október 30-án leutazott Szegszárdra, hogy az ünnep jelentőségét közreműködésével emelje. A czeczei vasútállomásnál a közeli községek hívei és közbirtokosai élén Mészáros János egyházmegyei főjegyző, mint a megjelenésben akadályozott esperes helyettese, e vidék és a tolnamegyei lelkészi kar nevében nagy ékesszólással üdvözölte a főpapot, ki a zengzetes ajkú Sztáray és a Tolnában apostolkodott nagy tudományú Szegedi Kis István lelki adományait együttbirja magas költészetében és mély tudományában ; panaszolva e megyében az egyházi téren tapasztalható hanyatlást, kért főpásztori támogatást. A válasz ép oly ékes, mint tartalmas volt, többek közt constatálta, hogy nem a vallásosság hanyatlik korunkban, hanem emelkedtek a modern társadalomban hozzá fűződő igények. Kölesden Kálmán Dezső lelkész, a »Protestáns Pap« szerkesztője tolmácsolta híveinek érzelmeit, Lágler Sándor ev. lelkész pedig a testvéregyház hódolatának adott kifejezést. 4 7S

órakor érkezett a vonat Szegzárdra, hol tarackdurrogás, harangzúgás és roppant közönség éljenzaja fogadta a magas vendéget. Gerenday Lajos szolgabíró a megyei hatóság, Horváth Ignác törvényszéki biró, mint a gyengélkedés folytán távollevő gondnok Vizsolyi Gusztáv helyettese, az egyházmegye, Tóth Károly mérnök szegzárdi ref. főgondnok az egyház nevében mondott üdvözletet; püspök ur szívélyes válaszainak éljenzések közt elhangzása után, Berezel Dezső alispán ültette négyes díszfogatára a kedves vendéget, és a beláthatlan kocsisor élén, a kirukkolt szép bandérium utmutatását követve, a fellobogózott Garay-téren és Vár-utcán át a városházához hajtatott, hol a község nevében a jegyző kérte püspök urat, ne tekintse magát csupán a ref. egyház, hanem az egész őt ünneplő város vendégének. Itt a menethez még 24 fehérruhás koszorús leány csatlakozott, a paplak előtt pedig a hívek sokasága és az iskolás sereg várta a főpapot; Borzsáh Endre lelkész fogadta meleg beszéddel a ház küszöbén a várva-várt vendéget, ki apostoli lánggal telt üdvözlő szavakkal boldogította híveit, és átvette a lelkész kis lányának csokrát, meg a 24 hajadon koszo-