Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HI VATA L: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni mindeD kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számúpéld_á,n37-o!k:^:a,l mindig szolg'álDaa.t-u.nls:.-^!! A reformátió ünnepe után. / Na! Ezen is túl vagyunk! Átestünk szerencsésen az emlékünnepén azon nagy eseménynek, mely a világot megállította ezer éves folyásában, s az emberiség, a társadalom, a tudomány, a műveltség fejlődésének egészen uj irányt adott. . . . Biz ezen át is eshettünk. A világ rohanó szekere nem döccent valami nagyot a reformátió ünnepe miatt. A legnagyobb része az embereknek talán észre sem vette, hogy mikor a mult hó utolsó napját éltük, egy évezredekre szóló nagy esemény emléknapja mellett haladott el. Ment a világ a megszokott kerékvágásban. Én legalább beletekintettem több világi lapba s egyiknél sem láttam, hogy csak néhány sorban is reflektált volna e nap áldásos hatására. Kisebb gondja is nagyobb a világnak most, mint sem az egyházi s vallási élet főbb mozzanataival foglalkozzék. Elég ha gyermek korunkban tanultuk, hogy a wittembergi szerzetes micsoda nagy zajt támasztott a 95 tétel kiragasztásával; mit érdekli az ma már az élet komoly tüneteivel, a fontosabb eseményekkel foglalkozókat. Elégedjék meg az a jámbor wittembergi barát, ha egyik másik lutheránus pap — kinek ugy sincs egyéb dolga — egy esztendőben egyszer megemlékezik róla predikátiójában, és egy néhány jámbor templomlátogató anyóka végig hallgatja a reformátorokat magasztaló prédikációt. A világnak most más dolga van. S valóban láttuk is, hogy a világ nyelvei — a hírlapok — mily magasztaló hymnusokat zengettek, éppen a reformátió emlékünnepe táján, a modern nagy reformátornak, Pasteurnek, a veszetség gyógyítójának, vagy a villamosság, az erő tovavezetés nagy mesterének. Erre persze volt hely a lapokban. Hosszú vezércikkek, részletes tudósítások kürtölték a világnak a nagy találmányokat. Nincs ellene kifogásunk. Mi protestánsok sokat köszönhetünk a tudománynak, ez a mi egyházunknak az evangeliom után a legerősebb oszlopa, talán mondhatjuk iker testvére: miért ne örvendenénk a tudományos téren felmerülő nevezetesebb találmányoknak, az emberiség tudományos haladásának? De talán még is csak áldásosabb reformátor volt az, ki az emberiség lelki betegségének a megorvoslására talált fel gyógyszert, mint az, a ki a testi nyavalyák egyikének a megszüntetését helyezi kilátásba: és mégis míg amannak az emlékét egy pillantásra sem méltatja a világ: addig emerről zeng a dicsének mindenfelé. Ilyen a világ! gondolám, és már-már ömlött volna belőlem a keserűség a világ hálátlansága, materialistikus iránya s több efféle ellen: de szerencsére nem vagyok epés ember, s a világra nem tudok felettébb haragudni. Mit bosszankodjam én azért, hogy kortársaim egy jó része inkább lelkesedik Pasteur, mint Luther iránt, s hogy többet emlegeti Stephenset és társait, mint Kálvint s a 16-ik század hithőseit. Hát a mai század kedvenc reformátorai, a világi tudományok felkent bajnokai nem Isten küldöttei ? Nem Isten nyilatkozik az ő matérialistikus műveikben, nem isteni erő az ő tudományos reformjaikban ? Est Deus in nobis — mondhatják ők is. Még ha ők ezt netán tagadnák is, ha ők talán, mint modern tudósok, szégyenlik is Isten nevét emlegetni, hanem inkább szeretik azt: erőnek, anyagnak, Geniusnak, genienek nevezni: azért mégis a mi Istenünk az, melynek hatásától ők hevülnek, lelkesülnek ; a mi Istenünk az, kinek ereje az ő erőtlenségükben megdicsőíttetik, ki a porszemet, a gyarló embert felemeli, átszellemiti s évtizedekre, néha századokra szólólag vezércsillagává teszi az emberiségnek. A mi Istenünk az, kit a tudománynak minden ujabb fejlődési mozzanata dicsőit, még ha az a tudomány atheistikusnak mondja is magát. De dicsőíti minden reform a mi reformá-