Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-01 / 44. szám
egyáltalán nem kérdezősködtek. Hanem hát »Bauer das ist was Anderes !« Az is »herzig« állítás, hogy »egyházközségek alkotásánál az anyanyelv nem lehet irányadó«. »Herzig« állítás azon egyházkerület hatóságától, a melynek alakulásánál — az egyháztörténelem tanúsága szerint tisztán az anyanyelv, a nemzetiség volt irányadó,") a mely előbb hivatalosan is »sáchsische Landeskirche«nek nevezte magát, a mely mai napig is csak az anyanyelv és nemzetiség féltése miatt nem akar a magyarhoni evangelikus egyetemes egyházhoz csatlakozni, a melynek papjainál mai napig is minden, még egyházi jellegű cselekedeteikben is a nemzetiség gondolata irányadó.**) Ilyen ellentmondásba egyházi kérdések tárgyalásánál önmagával csak az a főkonsistorium jöhet, melynek éltelmét a nemzetiségi gyűlölség elhomályositá. Na, de a brassói magyar evangélikusok cáfirata elég helyesen megfelelt a főconsistorialis absurdumokra. Legcsattanósabb pedig ezen cáfiratnak az utolsó pontja, mely azt mondja : »jól tudjuk, hogy ha a főconsistorium jóindulata nem segiti elő ügyünket, a mi íveket betöltő érvelésünk és bizonyitgatásunk amúgy is kárba veszett és semmit nem használ.® Szomorú világításba helyezi ez a nyilatkozat azt a viszonyt, mely a szász hatóság és a magyar evangelikus alárendeltek között van. Nem az érvek, hanem a szeszély, a nemzeti gyűlölködés vezeti tehát a főconsistoriumot rendelkezéseiben. Igen ügyes dolog, hogy ezt a brassói magyar evang. egyháztanács szemébe merte mondani a szász egyházi főhatóságnak ; de még ügyesebb dolog, hogy a brassói szász presby terium — melyhez a cáfo'at beadatott — a magyar evangélikusok ezen nyilatkozatát Schnell ügyvéd indítványára — persze öntudatlanul — egyhangúlag magáévá tette. Es csoda-e, ha megrendül a nép bizalma azon egyházközség iránt, a melynél ennyire kirí az akadékoskodás, a mely egy kérvényt 1882. jul. 3-ától a mai napig 3l /4 évig hevertet elintézet'enül magánál és 1 ét kerületi gyűlésről lemaraszt. Jól mondja a »Brassó« című lap ez évi 98. számában, hogy: »Nem elég ám, hogy a tőt. szuperintendens ur magyar nyelvellenes emlékiratokat szerkeszt, jó vo'na a restanciák feldolgozását is siettetni.« Azt hiszem, eléggé kimutattam, hogy a szás ok a brassói magyar evangélikusok önállóságra való törekvéseinek minden kigondolható módon akadályokat gördítenek útjába. Egy hétfalusi evang. pária. *) Meltzl Oszkár szász tudós maga irja : »Es darf wohl behauptet werden, dass die Union der beiden protestantischen Giaubensbekenntnisse sicherlich zu allererst hier durchgefiihrt worden ware, wenn ilire Bekenner nicht auch durch „nationale JJnterscliiede getrennt gewesén ivarén.« **) A/. 1883. évi nov. 10. Nngy-Szebenben tartott egyetemes Luther-ünnep lakomáján a felköszöntők tárgyai : evang. deutsche Schule ; deutsche Frauen; deutsche evang. Bildung; deutscher Glaube s ha-sonló deutsche dolgok voltak. Pedig ehhez az egyházkeriileihez mintegy 24 000 magyar is tartozik (Lásd : »Lutherfesttage« png. 52). A brassói egyháznak, melyhez a 900 lélekből álló magyar liüa is tartó, ik, Luther ünnepélyén a »Volksgebet der Siebenbürger Sach-en« című éneket énekelték, a melyből álljon itt a következő mutatvány : 1. Schiitze, Cíott, dein Volk der Sachsen in dem Siebenbürger Land! Lass es blühen, lass es wachsen, Dass ein Sturm es halté Stand ! 4. Eine gross machtige Innung sei des ganzen Volkes Schaar. Deutsch von Wort und von Gesinnung. Opfermutig in Gtfahr; 5. Land und Sitté unserer Váter erbe fort von S din auf Sohn-Mach zu Schanden die Verrather: So dem Volksthum sprechen Hohn.« Ezt kellett énekelniük a magyar evang. tagoknak is, a kik részt vettek az ünnepélyen. RÉGISÉGEK. Adatok az 1646—7-iki országgyűlés történetéhez. (Folytatás.) VII. 1646. oct. 3. Ferdinandus Tertius Dei gratia Electus Romanorum Imperátor semper Augustus, ac Germaniae, Hungáriáé, Bohemiae etc. Rex etc. Instructio etc. Pro fidelibus nostris Magnifico Stephano Forgácz de Ghimes, Egregijs item Francisco Turansky, Caspare Barthokovich, Stephano Dőry, ad restitutionis executionem nonnullorum Templorum, ac bonorum in partibus cis Danubianis Regni existentium profecturis data. Primo. Suam Majestatem intellectis difticultatibus ac impedimentis, quae in restitutione templorum ac bonorum, quae in praeteritis disturbijs fuissent occupata, vei postea reoccupata, intercessissent, ut sublatis quibusvis disceptationum ambagibus, ipsa Executio utrinque optatum suum effectum consequatur, ad requisitionem etiam fidelium Statutuum et Ordinum Regni <-ui Hungáriáé benigne decrevisse, ut ad executionem eorum, quae hactenus ineffectuata in ditione ejusdem remansissent, absque ulteriori mora procedatur, quam etiam provinciám in partibus dicti Regni cis Danubianis, praefatis Stephano Forgácz, Francisco Turanski, Casparo Barthokovich et Stephano Dőri, eorum dexteritate et agendí sufticientia clementer deferre voluisse. Secundo. Recepta itaque hac Instructione, et literis Suae Majestatis Plenipotentialibus, ijdem absque ulteriori interposita mora, sese itineri accingendo, ex loco hoc generalium Comitiorum, ubi ad praesens versantur, movebunt ad faciesque bonorum, si quae adhuc per nonnullos fideles Suae Majestatis detinerentur, ac Temp'orum hactenus inexecutorum proficiscentur, restitutionique ac resignationi eorundem sedulo incumbent, eamque omni studío effectuare laborabunt. Tertio. Quoad Templa vero occupata. Animadverte eorum divtrsam conditionem est -e Alia enim sunt, quae in ipsís disturbijs violenter occupata fuissent. Alia vero post disturbia, ac factam etiam pacificationem. Alia, quae peracta per exmissos nuper Commissarios Suae Majestatis jam restitutione denuo reoccupata extitissent. Quarto. Et quantum quidem ad primi generis templa attinet. Dabunt operám Commissarij, ut símpliciter juxta Diploma ejusmodi templa et bona, si quae essent, restituantur, ea vero templa, quae essent jam restituta et executa, in moderno statu permaneant, et si quis error in executione commissus fuisset, per eosdem Commissarios emendetur, inexecuta vero exequantur. Et si quae ex illis templis jam antea restitutis fuissent reoccupita, reddantur. Quinto. Templa etiam, quae post disturbiorum tempóra usque ad praesens fuissent occupata vei reoccupata, ea etiam sicuti et bona secundum Diploma restituantur utrinque. Tempus aufem disturbiorum a die 3. mensis February Anni 1644 usque ad ultimum diem Novembris Anni 1645 intelligi et computari debebit. Sexto, in progressu hujus delatae commissionis in arcem Murány accedendo, tam ipsam arcem, quam bona ad eandem pertinentia, nisi aliter inter partes conventum fuerit, eodem modo, quo ante disturbia tam portionéi arcis quam etí m bonorum possederunt, restitu^ffótST^
