Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-25 / 43. szám

ságod üdvözlését, köszöntését és condolentiáját igen kegyelmesen fogadta per expressa verba formalia : gratias agimus pro ista condolentia etc. s kegyelmesen is ajánlotta ő felsége magát, hogy végezése szerint kész hatra maradt részét is effectuáltatni azon conclusioknak és már jobb részét hogy effectuálták volna is; igy resolválta ő felsége magát. Azután tudakozott ő felsége tőlünk in specie nagyságodnak és kegyelmes asszonyunknak egészsége felől; azután hol hagytuk nagyságodat s hol legyen most nagyságod. Kikre mindenekre midőn ő felségének illendő választételeket töttönk volna, ő felsége is akkor ezekkel bocsátott el előle bennönket. Dies 14, 15, 16, 17, 18 mensis Septembiis. Mindezeket az napokat az praelatusok és több saecularis urak is az orszagnak nagy káraval csak haszontalanul mulattatták el velőnk ő magok ő nagyságok magokban, azonban nagy gyakorlatossággal consiliumokat tartván. Mi is mindazaltal nagyságod követei haszontalanul ezen napokat sem akarván eltölteni, minek utána az nagyságod levelei közzül die 9 Septembris megadtuk volna az érseknek székét és die 11 itidem hujus mensis reggel Palfi Pál uramnak is az ő nagyságának székét. Die 18 adtuk meg Tiífenbach uramnak ő nagyságának. Die 19 autem gróf Slyk uramnak, gróf Kevenhiller uramnak és gróf Pukaimb uramnak az ő felsége fő komornyikjának, kik mindnyáján nagy böcsiilettel vötték az nagyságod méltóságos levelét és irását s igen nagy szeretettel is ajánlották magokat az nagyságod szolgálatjára, az egy érseken (gztgxgq.) kivül, az kinek ajánlása merő csak szines palástolás. Mi is mindazáltal ezeken az napokon is mind az hét vármegyék követeit s mind az több és az ide való vármegyék böcsíiletes követeivel is, az kiket közziilok valamely oly embereknek ismertönk lenni, az közönséges jókról és dolgokról való mutua consultatiot és szép hasznos intimatiókat is tenni el nem mulattuk. Die 19 Septembris. Personalis uram ő nagysága convocálván bennönket az ország házához, proponalta, hogy az urak tetszése az volna, hogy az ő felsége propositioinak kiadása előbb palatínust választanánk, etc. Akarja azért venni nekönk is tetszésönket, hogy ő felségét informálhassa felőle : ezt hallván az clerus mindjárt annuált és sokan közzőlönk is, kiváltképen az pápisták és mások is nagy sokan, az kik oda conniveálnak. Mely dologban mindjárt elég gyűlölséges disputationk támada utrinque. Mindazáltal isten kegyelmességéből az mi erősebb ratióinknak 1) hogy mindenkor ő felsége az ország gyűlésében bejövetelekor elsőben is az propositiókat szokta kiadni; 2) az meghalt palatínus is és az többi is mindenkor az propositiók kiadási után választattak, kitetszik nyilván ex actis dietalibus; 3) ugyan világosan kitetszik etiam ex consultit. regni Poson art. I anni 1609 etc. ordálának nagy nehezen ; és akkoron ezzel oszoltonk el, hogy ezeket referálja personalis uram ő felségének. 20 et 21 dies totaliter inaniter consumpti; az urak csak tanácskozván, haszontalanul mulattatták el velőnk. Hanem osztán isten kegyelmességéből die 22 Septembris personalis uram parancsolatiából elsőben is reggeli hét órara az ország házához gyültönk, onnét ad horam octavam matutinam mind mi országul personalis urammal, s mind az praelatus és saecularis urak, érsek és judex curiae uramékkal felmenvén az várban egész országul hora nona matutina és ott várban elsőben császár urunkat ő felségét ugyan ott az várbeli kápolnában be kisérvén országul és ott nagy pompás sacromot avagy nagy énekes misét sok ceremóniákkal peragálván, érsek uram maga az több pap urakkal. Az végbemenvén ismét országul, bekísértük ő felségét maga házaiban. Azután egy kevés vártatván kijőve ő felsége közinkben a_nra készített majestasban *) in luctuoso throno regio beülvén, előtte bal kéz felől tartván egy kivont mezítelen pallost az auliai marschallus Sztorenbregh uram; ő felsége névvel szólott cancellarius uramra és valami magyar peroratiot tött elsőben ad status regni, intvén bennönket országul az jó egyességre és hazánk közönséges oltalmazására. Ezután ő felsége is egynehány szókkal deákul, minden kegyelmességét ajánlván az országnak, jelenté hogy akaratját megértenénk az ő felsége propositióiból, kiket maga kezebői ő felsége ada érsek uram kezehez. Érsek uram elvevén az ő felsége propositioit, hozzánk való atyai gondviselését s kegyelmességét megköszönte országonk nevével. Es igy lejővén az várból mindnyájan, gyülekeztönk az piacon egy öreg házban, a holott minden statusok együtt levén, az propositiokat elsőben is elolvastatánk, császár uronk secretariusával, Orosi urammal, az kikről midőn az urak beszélgetvén, az régi mód szerint personalis uram kezéhez adván, hogy az ország házánál végezzenek, arról órát mikor kellessék leirni. Mi is látván jó alkalmatosságát annak, hogy most mindenestől közönségesen az egész statusok kicsinytől fogva nagyig mind együtt vannak, az nagyságod méltóságos levelét, melyet közönségesen az egész nemes országnak irott nagyságod,**) elsőben is nagyságod méltóságos nevével az egész nemes országot igen nagy böcsülettel köszöntvén, minden fejedelmi jó akaratját és barátságos szolgálatját ajánlván nagyságod nevével az nemes országnak és istentől minden jókat, csendes, békességes megmaradást kívánván etc. etc. Ugy vagyon, érsek uram ő nagysága elvevén ugyan tőlönk az nagyságod méltóságos levelét, kinek megolvasását irrdőn urgeálnánk, sőt sokan az egész statusok közzől ugyan valóban instantissime sollicitálnák; az superscriptiot és titulust felszóval elolvasá ugyan és mondá, hogy az egész országnak szól; de nem tudjuk, micsoda affectusoktul viseltetvén ő nagysága, noha az statusok közzül sokaktul kérettetett, urgealtatott, hogy adja cancellarius vagy secretarius uram kezéhez, és nyittassék meg s olvastassák meg; de ő nagysága sem kezétől ki nem adá, sem fel nem nyitá, sem nem olvasá, sem el nem olvastatá, kiről ugyan ott mindjárt publice elég keservesen lamentálánk és conquerálkoztunk ebbeli nagyságod fejedelmi méltóságának nagy derogamenjéről és indignitásáróí, kit bizony nagyságodnak meg sem irhatonk, mégis mely nagy szóbeli fájdalommal kelletik szenvednünk és bizony valóban ugy is érezzük. De nagy rancorral ő nagysága csak azt felelte, a kik urgeálták és sollicitálták az nagyságod levelének olvasását. Nincs ő nagyságoknak két királyok. Két propositio nem lehet egymás hátára. Kire mindazáltal licitis módis elég válasza volt, a mint lehetett, mi tőlönk is ő nagyságának. Erővel semmit sem vehettek ő nagyságán, csak halasztá, hogy ő felségének is tudására adja. Onnét megszomorodott szivvel az több statusokkal együtt menvén az ország házához, ott is conqueralkodván, elsőben is ezekriil personalis uram előtt is; ugyancsak abban maradott meg eddig, kiről ezután micsoda effectusa leszen, nagyságodat tudósítjuk. Az megnevezett ő felsége propositioit penig ugyanazon napon délután három órakor leíratván országul, hogy nagyságod is értse és felőle való bölcs ítéletit, censuráját sőt parancsolatját is - nagyságod idejen mél*) Rákóczy kezével, ez előtt ez nem volt. **) Rákóczy kezével nagyon felöl gyalázattal kell.