Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-25 / 43. szám

stb.« Azonban ilyen verselésnél a caesura megtartandó mindenütt. Van egy-két kifogásolni valóm is. Kerülje szerző a szójátékokat, képeket, hasonlatokat, vagy legalább ritkábban éljen ezekkel. S mindent a maga helyén! Igy p. o. a -»nyug. reform, lelkész felett* nem illik ez a vers: »Kérünk, őrködjél oly szelíden E kicsiny sírhalom felett, Mint önnönszült virágit őrzi A bűvös-bájos kikelet!« E vers gyermek sírja mellett illik inkább, nem öregé felett, s akkor is tavaszszal vagy nyáron. Őrizkedjék szerző a hosszadalmasságtól is. Igy az »Érdemes öreg tanitó felett« 21, hatsoros versszakból áll. Más talán lel még több kifogásolni s több dicsérni valót is. Részemről, átlapozgatva a füzetet, élvezettel tettem azt le, hogy újra és újra fölvegyem s ujabb és ujabb élvezetben részesüljek. Excelsior! A tehetség megvan, alkalom is van reá, hogy azt szerző érvényesítse s fejleszsze ! Mivelje e mezőt! tídntha Károly. A sáros-zempléni ev. esperesség története. Monographia. Eredeti kútfők nyomán irta llöt'lí József'*) eperjesi ev. ker. coll. th. r. tanár, jelenleg coll. igazgató. Ara 1 frt 50 kr. Nyomatott Kassán 1886. (Folytatás.) Az első nagy általános résznek tartalma következő: Sárosmegyének nagy részben magyar, de a husziták idejében elpusztult s általok eltótositott lakosai között a husziták készítették elő a reformatió talaját. A reformatió mindjárt kezdetben elterjedett itt, a megye több német ajkú városából, a melyek folytonos összeköttetésben voltak Németországgal. II. Lajos királynak 1525-ben kiadott parancsa és számos 6 szab. kir. városi zsinat eléggé bizonyítja a reformatió gyors elterjedését. Számos lelkészen kivül a főbb urak és császári tábornokok mozdították elő a reformátió ügyét. Oly szépen terjedett ezen esperességben a reformatió, hogy a iódik században 69 templomuk volt az evangélikusoknak Sárosban, 37 Abaujban, és mintegy 40 község Zemplénmegyében. Ezen században egy egészet képeztek ezen egyházak a VI. szab. kir. városi és szepesmegyei egyházakkal s közös superintendensük volt. Az 1613-ik évig összesen 24 zsinatot tartottak az itteni protestánsok, a melyekben hitelveiket megállapiták. A megye főispánjai evangélikusok voltak s hatalmasan segítették elő a protestánsok ügyét. Gymnásium s felsőbb iskola összesen 8 volt az esperességben. Ezek után adja a szerző ezen esperesség virágkorát, a mely a 17. század második feléig terjedt. 1636-ban volt az esperességnek 85 anya, és 26 leány egyháza ; 1666/7-iki esperesi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint volt az esperességnek Sarosban 61 anya, és 56 leányegyháza, Zemplénben, a mely 1663-ban csatlakozott ezen esperességhez, 21 anya és 28 leányegyháza, összesen tehát 82 anya és 84 leányegyháza. Sok egyház volt ezen esperességben még az üldözés korszakában is. Igy nevezetesen az 1722-iki protonotarialis inquisitio jegyzőkönyve 65 anya — és 74 leányegyházat nevez meg. Miután a szerző e szakaszban előadta az ezen es*) A mult számunkban közölt ismertetéshez hozzá csatoljuk egy másik ismertetőnek általa is dicsérőleg kiemelt munka tartalmát részletesebben feltüntető sorait. Szerk. perességhez tartozó egyházak neveit, igen bőven foglalkozik az esperességben virágzott iskolákkal és az azokban működött kitűnőbb férfiak életrajzával Rezik János »Gymnasiologia«-ja alapján. E szakaszból megtudjuk, hogy 1580—1614 Berzevicén, 1580—1713 Nagy-Sároson, 1590 —1747 Héthárson, 1630—1721 Hanusfalván és 1570—i636Varannón volt evang, gymnásium, a melyekben sok jeles protestáns nevekedett jeles tanárok vezetése mellett. Igen érdekes e szakasznak azon része, melyben az esperesek hatalmát s az esperesség igazgatását ismerteti a szerző. Az esperesség lelkészei rögtön az 1614-iki szepesváraljai zsinat után »fraternitás«-sá alakultak s törvényeket hoztak, melyeket Sárosmegye közönsége megerősített, megyei pecséttel ellátott és megtartásukra minden ev. lelkészt kötelezett. Az esperestet az esperesség választotta s az ugylászik legnagyobb részben protestáns Sárosmegye megerősítette. Az esperességi gyűléseket az esperes hívta össze, a gyűlésen ő elnökölt, látogatta az egyházakat s felszentelte templomaikat. Az esperes oly nagy tekintélyben állott, hogy még az alispán is folyamodás utján fordult hozzá s meghivatott az alispán beiktatására. Az esperességi gyűlés elintézte nemcsak az egyházak, és lelkészek netáni fegyelmi ügyeiket, hanem jogához tartozott még házasság elválasztást is kimondani s egyáltalán házassági ügyeket elintézni. Gyűléseket, ugy esperességieket, mint részszerűeket a szükség szerint többet is tartottak egy évben. A főesperes mellett volt 4—6 alesperes 12 assessor, későbbi időben esperesi jegyző. Az esperességi felügyelők »patronus«-oknak s csak a 18. századtól kezdve neveztettek inspectoroknak. Ezen általános érdekű fejtegetések után részletekbe bocsátkozik a szerző s előadja hol és mikor épültek evang. templomok, mely kath. lelkészek s barátok tértek át az evang. hitre s végül mikor és ki által tartattak esperességi s kerületi egyházlatogatások. A legelső esperesi egyházlátogatás, melyről írott okmányok tanúskodnak 1636-ban tartatott; a 2-dik 1650-ben a 3-ik 1666/7 és a 4 ik 1860-ban, mely utóbbi szerint az egész esperességben csak 19 anyaegyház van. Püspöki látogatás özszesen 6-szor tartatott és pedig az első 1707-ben Zabler Jakab bártfai lelkész és superintendens által, a 2-ik 1743-ban Ambrózy György tiszakerületi superintendens s csetneki lelkész által ; a 3-ik 1806-ban volt Nicolai Sámuel superintendens s eperjesi tót lelkész alatt; a 4 ik az i326-ik évre esik, visitált Jozeffy Pál superintendens és tiszolci lelkész ; az 5-ik egyházlátogatást Máday Károly superint. és dobsinai lelkész végezte 1863-ban, a 6-ik és utolsót a jelenlegi püspök Czékus István végezte 1883. és 1884. években. Szól e szakasz még a nyomdákról, istenitiszteletről, liturgiáról s egyébb kevésbé fontos, de igen érdekes ügyekről. A virágzás korszakát követi »a pusztulás ideje«. Habár a sáros-zempléni esperesség az elébbi szakasz szerint még a 17. század közepén túl egy-két évtizeddel 82 anya- és 84 leányegyházból állott s iskolái teljes számmal az egész 17-ik századon át kezében maradtak, el nem pusztultak : mind a mellett az 1670-ik évig sokat kellett szenvedniök az egyházaknak egyrészt a kath. egyházba kitért mágnások -s földesuraktól, másrészt a pestistől és a prot. egyház szabadságáért vivott harcokban s mozgalmakban a császári hadseregek részéről. Igy például: Pethe Márton győri püspök már 1604-ben elakarta venni Eperjes, Lőcse, Késmárk és Kis-Szeben ev. templomait. Ezen zaklatásoktól eltekintve, a szerző az 1672—1750-ig terjedő üldözés korszakát három »pusztulására osztja. »Az első nagy pusztulás« 1672—1682-ig terjed. Ezen 10 évi üldözés 1672. május 3-án kezdődött vezetője Kolozsváry Imre