Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-18 / 42. szám

szer volt idő hazánk életében, a midőn az egyedüli alkotmány a prot. autonomia volt, és épen ebben rejlik erőnk. Most is forrong a világ, ing a föld lábaink alatt, de mi mégis megállunk s nincs okunk félelemre, ha hazafiúi érzésben és a szabadság szeretetében, felekezeti különbség nélkül, egyek leszünk. Köszönetet mond a szíves és kitüntető fogadtatásért, hogy őt uj ismerős létére, régi barátként üdvözlik, s kik eddig őt legnagyobb részben csak névleg ösmerték, ily lelkesedéssel veszik fel kitüntetésök szárnyára. Ez a fogadtatás, ez a lelkesedés is azt bizonyítja, hogy a politikai ember ereje nem a rendjelekben és magas hivatalokban áll, hanem abban, ha polgártársainak bizalma, még pedig becsülettel kiérdemelt bizalma támogatja. Végül inti és figyelmezteti honfitársait, hogy a szabadság joggyakorlatának arany fonalát soha és semmi körülmények között kezükből ldrántatni ne engedjék. Szűnni nem akaró éljenzés követte a nagy szónok beszédét, melyet — fájdalom — csak egyes szakadozott mondatokban jegyezhettem fel. Ekkor ismét felhangzott a dalárda hymnusa, mely után szép rendben, de tolyto nos éljenzés között oszlott el a tüntető tömeg. Este 8 órakor a Pelikán vendéglőben 140 terítékű bankett volt, hol a megindult toásztok árjából messze kimagaslott a nap hősének hazafias toásztja. Más nap — október 5-én — délelőtt fél kilenc órakor istenitiszteletre gyültünk a református templomba, melynek végeztével nt. Kovács Antal ur, egyházmegyénk szeretett esperese, buzgó imával nyitotta meg az egyházmegyei közgyűlést, majd felolvastatta a gondnokválasztási jegyzőkönyvet, tudomására hozván a közgyűlésnek, hogy mélt. Szilágyi Dezső ur 46 szavazat közül 42 szavazattal, egyházmegyénk gondnokául megválasztatván, körünkbe érkezett. A közgyűlés 7 tagból — névszerint Czűcz Lajos, Fábián Mihály, Dányi Gábor, Báthory István, Hetesy Victor, Szendy Lajos lelkészekből és Nagy Károly vil. tan. biróból — álló küldöttséget menesztett a paróchián időző gondnoknak a közgyűlésbe leendő meghívására. Eljen-riadal tört ki a közgyűlési tagok és nagy számú jelenlévők ajkairól, midőn a fekete bársony díszmagyar ruhába öltözött daliás gondnok a közgyűlésben megjelent. Az esküformát Bajó Károly papi főjegyző felolvasván, az uj gondnok hivatali esküjét ünnepélyesen letette, az »Isten engem úgy segéljen« után ismét felhangzott az éljenzés, melynek csillapultával, az elnöklő esperes a következő beszéddel üdvözölte elnöktársát: •» Méltóságos Gondnok ur l Felhangzott a riadó »Eljen!«, melylyel az egyházmegyei közgyűlés Méltóságodat üdvözölte, talán szükségtelen ez után, hogy én is üdvözöljem; de legyen nekem kegyesen megengedve, ha én is — bár az élet viszonyai közt nagyon távol állunk egymástól — itt, mint e helyen elnöktársa, felemelem üdvözlő szavamat. Ha mint magán egyén jött volna is Méltóságod, bizonyára örömmel fogadtatott volna, mit igazol azon fényes ünnepély, melylyel Méltóságodat e város és vidéke fogadta, hódolatukat nyilvánítva a haza egyik legkitűnőbb fia előtt. Azonban egészen más természetű az öröm, mely minket Isten szolgáit s híveinket áthatja, midőn méltóságodat ugy fogadjuk, mint egyházmegyénk leendő kormányzóját. Itt nincs fény, nincs pompa, nem lobog fáklyafény, csak puritán egyszerűség van s szivünk örömérzetével csak annyit mondhatunk Péter apostollal: >Aranyunk, ezüstünk nincs nekünk, a mink van, azt adunk« s adjuk neked: a közbizodalmat ! Isten hozta Méltóságodat ide e szép megyébe, ide a reformátió bölcsőjébe, hol a zengzetes ajkú Sztáray vándor apostolként feljárva e szép megye hegyeit, völgyeit, halmait s ligeteit, szívében lángbuzgalommal s kezében az evangyeliom fáklyájával, hirdeté az igaz tudományt. Isten hozta ide Siklósba, e szépen virágzó városba, melynek végén áll még most is a csonka kőszikla s felette a vár, melyben a vallásos érzelmű Perényi, keresve az örök üdv tiszta forrását, hallgatá a hit feletti vitákat, hogy meggyőződjék az örök igazságról, s midőn meggyőződött, lelke buzgó hevével segité elő a protestántismus diadalát. Igen ! ott a csonka kőszikla tetején vert mély gyökeret a prot. vallás, úgy, hogy itt is méltán elmondhatjuk Üdvözítőnk szavaival: kősziklára építem az én anyaszentegyházamat, melyen a pokol kapui soha diadalmat nem vehetnek. Elmereng lelkem a dicső múlton s fölmagasztosul, midőn látom, mint terjed az evangyeliom világa s mint oszlik szét a homály a lelkekről, mint a szent hajdanban, Péter apostol egy prédikációjára ezerek tértek meg, s hittek a Krisztusba, ki keresztre feszíttetett, úgy a reformátorok szavára is ezerek, százezerek s milliók láttak uj világosságot. Ámde a derű után jött — fájdalom — a ború 1 s azzal a kínzó szenvedés és méltatlan üldöztetés szomorú korszaka. Felmutassam-e a vérkönyeket, melyeket a kín sajtolt ki az üldözöttek szeméből, felmutassam-e a helyeket, hol a vad erőszak sokakat hitök megtagadására kényszeritett, megnevezzem-e azon vad lelkűeket, kik készen voltak birtokaikat sivataggá tenni, mint sem azokon protestánst eltűrni, felmutassam-e az üldözötteket, kik mint Izráel bujdosó fiai, a szent sátort, ugy ők is fából épült imaházaikat magukkal vitték, mert templomaikból kiűzettek ? . . Nem 1 nem mutatom fel, én ís azt mondom, mit Thuanus a párizsi vérnászra : »excidat illa dies aevo nec postera credant saecula! nos certe taceamus...« De dicső őseink azért hívek valának hitökhöz, mert a seregeknek Ura volt velők s igy biztatta őket: »Ne félj kicsi sereg, mert én veled vagyok.« Velők is volt s nem hagyta el őket örömben, fájdalomban, életben és halálban velők volt édes vigasztalásával, áldassék azért az ő szent neve! S velünk van most is, mert ha megfogyva is, de törve nem, virágzik itt a ref. vallás. Az örök irgalmu Isten dicsőítésére, ref. vallásunk felvirágoztatására választá meg ez egyházmegye Méltóságodat, oly kitüntető bizalommal ez egyházmegye kormányzására. Valahányszor összejövünk egyházunk ügyei elintézésére, mi Méltóságodban kiválólag felekezetünk nagy férfiát s bölcs kormányzóját óhajtjuk szemlélni, kit a szent hajdan prófétája szavai szerint: őrálló toronyba helyeztünk, hogy vigyázzon s őrködjék a Jézus nyáj ára s kormányozza azt szeretettel és igazsággal. Méltóságod ez egyházmegye tizedik gondnoka. Itt kormányzott egy időben a még most is élő agg pátriárcha Csépán Antal, itt él örök emlékében ez egyházmegyének a világhírű Jókay, itt harcolt nemes buzgalommal, a szabadságharcban hősiesen küzdött Gózon Lajos, kit már a halál legyőzött, itt működött a vallásosságáról kitűnő Ráday, Méltóságod előde, kik örömünk büszkeségünk valának s azok ma is. Adja a kegyelem Istene, hogy Méltóságod kormányzása is legyen jelző kőszál ez egyházmegye s felekezetünk történetében, hogy nagy örömünkre és vigasztalásunkra legyen mindnyájunknak 1 Fogadja Méltóságod szívem jó kivánatát, mely ebben öszprontosul: az örök irgalom s kegyelem Istene, nagy neve magasztalására, szeretett hazánk felvirágozta-