Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-18 / 42. szám

s megvagyok győződve, hogy azok az emberi természetben ős tényezők gyanánt rejlenek, ámbár megvagyok győződve arról is, hogy az emberiségnek Macchiavelli szerint legtőbbnyire hitvány anyagában azok teljes kifejezést sohasem fognak nyerni. De a mennyire positiv s elvitathatatlan tényezők, annyiban azoknak hatását az emberi fejlődésre, államok és társadalmak megalakulására positiv ismeret tárgyául elismerem * Vázoltuk a mű keletkezését, szerzőnk rendszereinek jellemét s viszonyait a ma divó philosophiai áramlatokkal ; későbbi közleményeink számára tartván föl munkája beosztásának ismertetését, tanainak részletes föltüntetését s azok fölött alkotott szerény nézetünk előadását, előre is kijelentvén, hogy mi bölcselőnk mélyre ható értelmi ereje, ritka, széles tanulmánya előtt készséggel kalapot emelünk s üdvözöljük őt, mint ujabb magyar philosophiánk egyik legkiválóbb munkását. Törekvésének jelemzésére célszerűnek tartjuk még idézni következő szavait : »kötelességem volt figyelmeztetni hazánk tudósait azon veszélyekre, melyek abból származnak, ha alapvető fogalmak átvizsgá'ása nélkül épiteni akarnánk Ha a mi nemzeti philosophiánk a régi metaphysikai irányban készülne haladni, akkor kár megszületnie, halva szülött lesz. Ha azonban öntudatosan tisztába jön feladatának határaival, céljaival, s soha sem vesziti el a józan kritika nélkülözhetetlenségének érzetet, akkor élni fog és fejlődni, a mennyire positiv emberi ismeret fejlődhetik. Akkor a mi philosophiánk nem fog állani elszigetelten a múlttól, alap nélkül — jelenben, vigasz nélkül a jövő ben ; hanem megfogja nyerni a kapcsot, mely a múlthoz fűzi az alapot, mely önállóvá teszi, s akkor fölhasználhatja majd azon gazdag tartalmat, mely azt a jövő századokban hatalmassá és igazzá teheti « Végül szükségesnek tartjuk megjegyzezni, hogy a munka az 1884-iki Akadémia nagy jutalomra pályázott. Ismeretes a hirlapi közleményekből e pályázat lefolyása. Mindenesetre érdekes lett volna s tanulságos hazai bölcseletünk munkásaira nézve az Akadémia Ítéletét hallani és véleményét megismerni s azt, váljon mennyire becsüli a többi jobbára külföldi szerzők műveiből — ezek megnevezése nélkül — majdnem szószerint kiböngészett philosophiai munkák között szerzőnknek sok tekintetben uj utakat törő s honunk philosophiájában fordulatot képező munkáját. Sajnos azonban, hogy az Akadémia főtitkárságához beküldött munka az akadémiai irodában elkallódott, elveszett s igy a véleményadásra fölkért tagok kezeihez nem lett eljuttatva és bár ezek hivatva voltak a hét év alatt megjelent összes bölcseleti munkákat figyelembe venni, tekintet nélkül arra, beküldetett-e vagy nem : — tudomást a bírálók nem szereztek e mű létezéséről, annál kevésbbé belbecséről. (Folyt, köv.) Dr. Buday József. A sáros-zempléni ev. esperesség története. Monographia. Eredeti kútfők nyomán irta Jlörk József eperjesi ev. ker. coll. th. r. tanár, jelenleg coll. igazgató. Ara 1 frt 50 kr. Nyomatott Kassán 1886. Régen érzi a prot. egyház azt a hiányt, hogy egyházunk dicső múltú története, ugy mint szeretnők és kellene, nincs megirva. Ez ideig sok körülmény akadályozta ennek létrejöttét. Vagy nem volt meg köztünk az a teremtő, ihletett lélek, kinek nem csak nemes ambitiója lett volna reá, de tehetség is hozzá, hogy könyve megírásával elevenen állítsa elibénk mindazt, mi velünk, általunk, több mint háromszázadon át történt; vagy ha ez meg lett volna is, nem volt meg a bátorság bele 1 fogni a munkába; mert sehonnan sem látott, tapasztalt biztatást, de sőt félnie kellett, tartott tőle, hogy e téren csak magának dolgozik, a nagy közönség nem csak hogy kellőleg nem fogja méltányolni, de majd alig veend róla bővebb tudomást. Szomorú jelek 1 A legfőbb akadályt azonban abban látom, hogy nem volt megegyengetve az út, melyen haladva, egyházunk történetirója könyvét jelesen megírhatta volna. És ez abból áll, hogy nem voltak ez ideig kellő számban feldolgozott monographiák. Már pedig ezek nélkül bajos volna egyházunk fényes történetét jelesesen irni meg! Az egyes egyházak, egyes esperességek és kerületek történetének előbb kell elkészülni, csak ezek megszületése után születhetik meg a prot. közegyház igaz, hü története. Ez kétséget nem szenved, a mint ahhoz nem fér kétség, hogy a názárethbeli Jézus születését egy keresztelő Jánosnak kellett históriai következetességgel megelőzni. Hörk József munkája a sáros-zemplémi esperességről egy ilyen monographia, melyet az egyház történetirója nem nélkülözhet, bele-bele kell tekintenie, hogy hű adatokat registrálhasson, különösen azon korból, mely egyházunk történetében a leggyászosabb s melyről egyik egyháztörténeti irónk azt jegyezte fel: vajha a feledékenység fátyolával örökre volna befödhető a protestáns egyház történetének különösen azon korszaka, mely 1672—1682 közé esik, tehát 10 évre terjed. Az érdekes munka, egész egy vaskos kötet, 383 lapnyi terjedelemmel, tulajdonkép 3 részből áll: bevezetés, általános, és különös részből. A bevezetésben szerző közli a superintendenseket és ker. felügyelőket 1572-től, kiknek, tudnivaló, hatásköre akkor kisebb volt a mostaniakénál. Teszem Szepes- és Sárosmegye élén külön superintendens állott. Az általános részben festi a reformatió előtti állapotokot, a magyarságot. Adja a reform, elterjedését. Fölsorolja a reformátorokat, patronusokat stb. Megismertet a sáros-zempléni esperesség virágkorával. Leirja a pusztulás idejét, három korszakot különböztetve meg, melyeknek elseje 1672—1682, második 1687 —1722, harmadik 1722—1750 közé esik. Ezeket megelőzte az 1604-ik évi próba. E hármas pusztulás után a romokat keresi fel s azokon kesereg, mint Marius Karthágó romjain. A különös részben az egykor virágzott, de elpusztult egyházakat sorolja fel, úgyszinte a még ma is virágzó egyházakra reflektál. Ennyit az érdekes könyvről, melyet a minő nagy gonddal szedett egybe a munkás szerző, oly nagy élvezettel olvashatni, lehet belőle okulni, tanulni. Ajánlom figyelmökbe különösen azoknak, kiknek a prot. egyház a múltból drága ereklye, a jelenben kovász, a messze jövendőben egy terebélyes fa.*) Bognár Endre. BELFÖLD. Az e. gyámintézet jubileuma B.-Csabán. Október 3 — 5-én ülte meg a magyarországi ev. egyházegyetem gyámintézetének 25 éves jubileumát Békés-Csabán. Nagy ünnepe volt ez egyetemes egyházunknak. Emelte az ünnep fényét méltóságát mind a 4 püspök jelenléte. Ott volt br. Prónay Dezső egyetemes, Fabinyi *) Jövő számunkban egy másik ismertető tollából érdekes rész-I leteket közlendünk a fennt címzett műből. Szerk.