Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-04 / 40. szám

Tegyük fel, hogy szórói-szóra igaz, a mit Uraságod mond. Mi következnék ebből ? Az, hogy a protestánsoknál a hazafiatlanság, a pánszlávismus okát, vagy egyházuk szervezetében vagy tanaikban kellene keresnünk. Ha a szervezetben, akkor el kellene törülni az egyház autonómiáját; ha a tanban, akkor országos bizottság által meg kellene vizsgáltatni és reparálni az Augustánát, Luther hittételeit. Mert az állam, nem tűrhet területén olyan hitfelekezetet, a mely akár szervezetében, akár tanában állam-ellenes áramlatoknak kedvez. De az, a mi Uraságod ^nyilt levele-ének lényege, célja, az első betűtől az utolsóig, enyhén szólva nem igaz. Mert a pánszlávok fekete seregét neitl az ág. ev. hitsorsosaink szaporítják, a mint ön állitja, hanem azok a tót nemzetiségből kerülnek ki — vallás külömbség nélkül. A mint a sulferajnosok a német nemzetiség nevében, a román izgatók, az oláhok érdekében; úgy a pánszlávok a tót nép nevében beszélnek mindég. S ha ezek a hazaellenes áramlatok önmagokon kivül valakit compromittálnak, akkor az, az illető nemzetiség, a melynek nevében beszélnek, de soha az illető vallásfelekezet, a melyhez esetleg tartoznak. Mert ha a vallásfelekezetüket kompromittálnák, akkor nincs vallásfelekezet az országban, a mely tényleg ne lenne komprommitálva, miután én ismerek zsidó és református pánszlávot is. Vegyük ehhez még azt, hogy a pánszlávok egyenes arányban oszlanak meg az egyes felekezetek között a felvidéki tót megyékben, a mint ezt Grünvald, Felvidéki és mások kimutatták, akkor kimondhatjuk: hogy a hazaellenes izgatók (pánszlávok, sulferajnisták, dákorománok stb.) csak esetleg tartoznak valamely vallásfelekezethez, de mindég szükségképen valamely nemzetiséghez. A pánszlávizmus tehát nem egyházi baj, és nem is egyházunkból kiinduló veszélyes mozgalom, hanem a tót nemzetiségűek hazaellenes törekvései, a melyeket csak a rövidlátás hozhat szorosabb összefüggésbe a protestantismussal. S ezek után bátran kimondom azt is, hogy levelét rosz helyre adressálta. Ő méltósága br. Prónay, csak az ág. evangélikusok főfelügyelője, de nem egyszersmind a felvidéki tót megyék generálisa. Ha evangélikusok, mint ilyenek mernek hazaellenes mozgalmat indítani — a mi már feltevésnek is badarság — azokkal röviden és gyorsan elbánik ő méltósága, arról mindnyájan meglehetünk győződve; de a mit a tót nemzetiségűek tesznek, jóllehet azok között protestánsok is találtatnak, ott intézkedni az állam illetékes, ott segíteni az ország kormányának kötelessége. A mi egyházunk mint mindég, úgy ez ügyben is a legnagyobb készséggel nyújt segédkezet az államnak, és soha sem veszi a bűnöst pártfogásába. És én bízom édes hazánk kormányában, hogy az egyes felekezetek buzgó támogatása mellett, rövid idő o o alatt el fogja hallgattatni, némítani a nemzetiségi izgatókat. Ha Uraságod e mozgalmak megfékezését nem akarja tétlenül nézni, lépjen be a ^felvidéki közmivelődési egyesületbe*, vagy forduljon felvilágosításaival az országgyűléshez, címezve nyilt levelét Tisza Kálmánhoz, annál kell azt sürgetni. Csak arra kérem még, ne csak levele címét, de tartalmát is változtassa meg egészen, mert a mostanira Tisza Kálmán is legfeljebb csak anynyit mondhatna: jobban becsülje meg saját egyházát és saját hitfeleit. Béke velünk! Osztroluka, 1885. szept. 24. Hartay György, ev. pap. KÖNYVISMERTETÉS. EfjyJlázi beszédelv. Több francia szónok müveiből átdolgozta Hetesy Viktor drávafoki ev. ref. lelkész, — II. kötet, — 1855. Kiadja Kékai Lajos. Bolti ára 1 frt 20 kr. Magam is tapasztaltam, de sok lelkésztársamtól is hallottam, hogy mai napság vajmi nehéz eltalálni, hogy a gombamódra megszaporodott egyházi beszédekből, melyiket vegye meg az ember. Kevés kivétellel olyan ajánló levelekben vannak bírálva, melyek félrevezetik a közönséget. Hetesy Viktor egyházi beszédeinek első kötetét mí lelki élvezettel bíráltuk és nagy dicsérettel ajánlottuk; s hogy mi ezt nem baráti részrehajlásból tettük, bizonyítja elsőben is az, hogy csaknem minden lap egyet értett velünk ; másodszor az a számos elismerő, kitüntető nyilatkozat, melyet az ország minden részéről és kitűnőségektől kapott leveleiben volt alkalmunk megolvasni; harmadszor az a kelendőség, hogy egy év alatt alig van már néhány példány az első kiadásból. Maga ft. Szász Károly püspök ur »értékes* műnek nevezi püspöki jelentésében. A »Pécs« »e tősgyökeres nyelvi szépségű művet belbecsénél fogva egyházi irodalmunk legkiválóbb jelenségei közé sorozza«, stb. Mindezekkel csak azt akarjuk igazolni, hogy bennünket Hetesy Viktor úr művei bírálatánál nem barátság, nem érdek vezetett és vezet; hanem az az őszinte igazságérzet, mely valamint a tököt nem disputaltatja velünk ananásznak, épen ugy a gyémánt ragyogását nem akarja maliliából bepiszkitással meghomályositani. A mi dicséretes, elismerést nyilvánítottunk az első kötet iránt, mind azt teljes mértékben megérdemli a második. Tárgyai nem valamely németes, abstract dol gok fejtegetése, hanem olyan közérdekű s mellé nem elcsépelt tárgyak, melyek érdekességet, figyelmet ébresztenek. Nyelvezete kedves, behízelgő, folyékony. Kifejezése tiszta, egyszerű, de sohasem pórias, nincs egyetlen egy kifejezés, melynek ildomtalansaga, bizonyos visszatetszést, kellemetlen érzést keltene. Hetesy Viktor ur nem ezzel akarja a közönséget »letromfolni : igen, de sok« — hanem ezzel kívánja megtisztelni: »kevés, de jó.« — Bár nem kevés ; mert hogy volna az kevés, mikor egy lel-