Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-27 / 39. szám

PROTESTÁNS EGÍHAZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATA L: IX. kar. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. W Teljes szá rrva. pélclátri^olsl^a,! mindig szolg'á/llb.a.t-a.n.l^-"^® Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük az utolsó negyed beálltával lejár, előfizetésük megujitására kéretnek föl. Fábián Gábor emlékezete. (Folytatás és vége). Az 1848-iki országgyűlésre egyszerre két kerület is megválasztotta képviselőül, s ő örömmel fogadta el a küldetést abban a reményben, hogy a nemzeti ügynek, melynek életét szentelte, most majd szélesebb körben és közvetlenebbül fog szolgálhatni. Azonban a márciusi dicső napok után csakhamar bekövetkezett nagy események az országgyűlés tanácskozási rendes folyamát megzsibbasztották. A mint ugyan is az országgyűlés megnyitása után hatod napra Kossuth Lajos azt a halhatatlan beszédet tartotta, melyben kimondva a velőt rázó szót: haza veszélyben van,* kifejtette, hogy 60 millió adóra és 200,000 katonára van szükség, s az egész ház, mint egy ember, felki áltott, hogy ^megadjuk* : akkor mindenki érezte, hogy a míg a haza megmentve nem lesz, a háznak legkiváltképen a végett kell együtt maradnia, hogy a kormánynak a hazamentés eszközei előteremtésében segélyére legyen. A veszedelem nőttével azonban a képviselők nagy része fenyegetett tűzhelyeikre gondolva oda hagyogatta a gyűlést, míg Fábián, kinek úgyszólván feje felett égett a háza, a legnagyobb veszedelmek közepett is folyvást a haza iránti kötelességet tartva szeme előtt felszólalt a házban és sürgette a távozhatási engedélyezések megszorítását. ^Én folyvást itt vagyok — mondá többek közt — ámbár nekem is okom volna a haza kivánkozásra, miután Arad folytonosan ki van téve az ellenséges elem dulásának.^ (1. Közlöny 1848. dec. 3.). E nyilatkozat nem volt szószéki honfiaskodás, a mit ismeretes puritánsága mellett felőle senki föl sem tett, hanem azon kötelességérzet egyszerű kifolyása, mely egész életén át lépteit vezette s most, mint országos képviselőt arra is bírta, hogy midőn az országgyűlés Debrecenbe vonult, azt oda is követte s annak minden határozatában részt vett. Igen természetes, hogy oly férfiú mint Fábián, kit széles tudomány mellett oly megingathatlan hazafias jellem díszített, a magyar kormány figyelmét ki nem kerülhette, mely is bizván az utolsó percig szent ügyünk diadalrajutásában, Fábiánt a katasztrófa előtt néhány hónappal (1849 májusában) az újonnan alakított hétszemélyes tábla birájává nevezte ki, s ő dacára annak, hogy állását már el sem foglalhatta, a kinevezést elfogadta. E nem keresett, de bokros hazafiúi erények által annál jobban kiérdemlett kitüntetés okvetlen végzetessé válandott volna a megtiszteltre nézve, ha egy szerencsés véletlen meg nem menti. E tény miatt ugyanis ügyünk bukása után haditörvényszék elibe kellvén állnia, szerencsére az Ítélet kihirdetése előtt Haynau kegyvesztett lett, ki is e felett való bosszúságában az éppen akkor ítélet alatt álló több rebellisnek, ezek közt Fábiánnak is megkegyelmezett. E város falai közt folyt le a nagyszerű dráma utolsó felvonása minden iszonyataival. A Szegedről idevonult kormány itt resignált, a nemzet vezérférfiai innen széledtek el, ki menekülve, ki a biztos halálnak elibe menve, s erre csakhamar a nemzeti dicső harc riadója elnémult és felhangzott a bosszút lihegő ellenfél vad tombolása, melyfülünkbe harsogtatá, hogy ^finis Hungáriáé*. Azt gondolák, hogy midőn sikerült nekik kezeinkből kicsikarni a fegyvert, keblünkből a lélek is elszállt, és a beállott síri csend a nemzet halálát jelzi. E hiszemben, mely a nemzetet matéria vilisnek tekinté, inaugurálták Bécsben azt az össz-