Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-20 / 38. szám

A min a Vigil ur konfirmandusai mosolyognak. A »Prot. egyházi és iskolai lap* f. évi 36. számában Vigil ur »Végszavam Derzsi ur ömlengései* című nyilatkozatában jónak látta a köztük folyó vitában az unitárius »Kis Tükör-«t is belevonni s annak következő so rait: »ámbár az unitárius egyház szerint a keresztelés nem múlhatatlanul szükséges az idvességre s igy a kereszteletlenül elhalt gyermek sem kárkozik el, mindazáltal azt szántszándékkal egy unitárius sem mulasztja el, ennélfogva szükség esetében éjjel is elhívják a lelkészt keresztelni,* elvtelenségnek, absurdumnak mondja. Egyáltalában nem célom a Vigil és Derzsi urak közötti vitába elegyedni. De az unitárius »Kis Tükör,« melyből a fennebbi sorok idéztettek, az én szerény kis művem levén s az ember erkölcsileg kötelezve levén még idétlen magzatját is a lehetőleg védelmezni, legyen szabad fennebbi, Vigil ur által kifogásolt sorok védelmére egy pár szót ejtenem. Ugy van. Mi nem tartjuk a keresztséget mulha'atlanul szükségesnek, az idvességre, de azért azt szántszándékkal el nem mulasztjuk. Ha ez absurdum, akkor a világon sok dolog absurdum. Akkor absurdum egymásnak jó napot is kívánnunk ; mert végre is azzal bizony jobb napja nem lesz annak, a kinek szokásból, illemből, barátságból vagy szeretetből igy köszönünk. S lám, még sem mulaszthatjuk el, sőt jól esik mindannyiszor egymást, szívesen köszöntenünk. Avagy tán az absurditás abban rejlik, hogy én a keresztelést az idvességre szükségtelennek állítván lenni, mindjárt utána tettem, hogy az unitáriusok szükség esetében a lelkészt éjjel is elhívják keresztelni ? A Vigil ur felhozott soraiból legalább azt sejtem, hogy csakugyan azért találja absurdumnak a szóban levő felfogást. A mellett azonban, hogy ugyanazon szónak magában is különböző jelentése lehet, ha Vigil ur szives lett volna a felvett tételt tovább idézni, kitűnt volna, hogy a inig a tétel első felében a »szükség« az idvességre vonatkozik, a tétel második felében ugyanez a kifejezés egy más kérdéssel van kapcsolatban ; t. i. hogy a keresztelés az unitárius egyházban csak a lelkészt illeti; az az : mi nem tartjuk megengedhetőnek a bábák keresztelését is, a mint ez némely egyházban szokásban van. Ebben különben, ugy tudom, hogy a ref. egyház is velünk egy értelemben van. Es igy az egész absurdum, melyet mi Vigil ur szerint a kereszteléssel szemben elkövetünk, legfennebb arra vihető vissza, hogy jól lehet a keresztelést szükségtelennek mondjuk az idvességre, mégis feltesszük, hogy oly esetek fordulhatnak elő, midőn a lelkészt, ezért még éjjeli álmából is felzavarják. De ez, ugy hiszem, ép ugy megtörténhetik a ref. lelkészszel is. Különben ha ugy is lenne a mint Vigil ur állítja, ha csakugyan oly nagy absurdum foglaltatnék is a keresztelést illető felfogásomban, vagy ha ugy tetszik, unitárius felfogásban, hát akkor is legfennebb csak arra hivatkozhatott volna, a mit már Pál apostol megmondott, hogy csak rész szerint vagyon bennünk az esméret. Vigil ur azonban e helyett egyenesen nevetségessé és gúnytárgyává kivánja tenni az unitárius vallást s némi önmegelégedéssel jelenti ki, hogy »már érettebb confirmandusai mosolyognak, midőn a keresztség sacramentumának a különböző keresztyén felekezetek általi felfogását előttük magyarázva, az unitárius »Kis Tükör*-bői elmondja nekik a mi felfogásunkat is.« Megvallom, hogy főleg e nyilatkozata döbbentett meg s indított a felszólalásra. Mert huzamos éveken keresztül én is konfirmáltam számos növendéket s bár magam is igyekeztem velők a más egyházak hitrendszerét is megismertetni, előadtam nekik a szent háromság, az isten-ember, az eredendő bűn, az elégtétel, az eleve-elrendelés, valamint a purgatórium a consubstantiatio és transsubstantio s más hasonló tanokat, jó lélekkel mondhatom, hogy konfirmádusaim soha se nevették ki egyiket se. S ezt meg sem is engedtem volna nekik, hanem ha valamelyiknek olyan nevető kedve lett volna, mint a Vigil ur konfirmandusainak, midőn én a más vallásúak hitnézetéről beszélek, igy szóltam volna hozzá Jakab apostollal: >Kicsoda vagy te, hogy mást itélsz ?* Vagy kezébe adtam volna Pál apostolnak a rómabeliekhez irt levele 14-ik részét, hogy tanulja meg belőle, miszerint senkit vallásbeli nézeteiért, még ha azok tévedések lennének is, kigúnyolni nem szabad; mert a kereszt) énségnek egyik főjellemvonása épen egymás hitének tiszteletben tartása. E nélkül hiába dicsekedünk a mi bölcsességünkkel és a mi igazságunkkal Különösen ha már a növendékeket a más hitűek kigunyolására szoktatjuk, akkor csakugyan nem hogy közelebb jutnánk valaha az Isten országához, hanem még jobban eltávozunk tőle. Meg vagyuk győződve, hogy ezt Vigil ur sem óhajtja. És igy hajlandó vagyok konfirmándusairól tett nyilatkozatát inkább a pokmia hevének, mint vallástanitasi irányelvének tulajdonítani. Ferencz József. KÜLFÖLD. A Gusztáv-Adolf-egylet 39-ik egyetemes gyűlése Eisenachban. Eisenach a Wartburg váráról és 4365 vendégéről hires klimatikus gyógyhely ünnepi szint öltött. Az ősrégi Nikolai kapu Gusztáv-Adolf fenyőágakból kirakott monogrammjával ékeskedik ; a vásártér, Károly-tér és Károly utca fellobogózvák és koszoruzvák. Harmincöt év után ugyanis újra itt ülésezik a jótékony Gusztáv-Adolf-egylet. Már szeptember 8-án d. u. 3 órakor ment végbe a vendégek, illetőleg az egylet ünnepélyes fogadtatása a színház melleti »Klemda« nevű kerti mulató helyiség termében. Kieser archidiakonus, a helyi bizottság elnöke körülbelül a következő üdvözlő beszédet mondta: Evangelikus egyházunkat máig is erősen fenyegeti Róma. De tudjuk, hogy a Gusztáv-Adolf-egyesület volt mindig leghatalmasabb támasza a protestántizmusnak. Nélküle sokszor tehetetlen lett volna egyházunk a római támadásokkal szemben. A Gusztáv Adolf-egyesület érdeme, hogy a reformáció egyháza nagyhatalmasság lett. S ha evangelikus egyházunk szét van is forgácsolva, vigaszt nyújt nekünk a Gusztáv-Adolf-egyesület. A Gusztáv-Adolf-egyesületben békés alkotásra szövetkeznek evangelikus egyházunk különféle árnyalatai. Ez üdvözlet után a város alpolgármestere fogadta az egyletet a város nevében, mire dr. Friecke, a Gusztáv-Adolf egylet egyetemes elnöke viszont-üdvözletet mondott az egylet nevében. Fricke vonatkozással Windthorstnak, a katholikusoknak Műnsterben, Augusztusban tartott gyűlésén mondott e szavaira »a világ kormányzása ismét Róma és a pápa kezére jutott,« a következőket mondá : »Erre mi azt válaszoljuk, hogy a protestáns szellem, a protestáns tudomány és a protestáns erkölcsök kormányozzák a világot (Élénk helyeslés) nem pedig Róma és a pápa.*